A disznóparéj Amerikában őshonos, Magyarországra a 18. században került be, és igen gyorsan kezdett el terjeszkedni. Annyira, hogy mára hazánk egyik legagresszívebben terjedő gyomja.
A szőrös disznóparéj jellemzői
A szőrös disznóparéj kozmopolita, megművelt területeken gyakori, terhes gyomnövény. Egyéves, körülbelül 10–70 cm magas, erőteljes, vastag szárú faj. A szár és a levélfonák erei sűrűn molyhosak, a levelek pedig hosszú nyelűek, tojásdadok, hirtelen nyélbe keskenyedők. A gomolyvirágzat tömött, vaskos, fehéreszöld végálló álfüzérekbe szerveződik. Termése keresztirányban kupakkal nyíló tok. Virágzása július-szeptemberben van.
A szőrös disznóparéj gyógyhatása
Bár egy agresszív és gyorsan terjedő gyomfajról van szó, ennek ellenére a szőrös disznóparéjt a világban többfelé is fogyasztják. Egyetlen mérgező Amaranthus-fajt sem ismernek, de a levelek oxálsavat tartalmaznak, és nitrátban gazdag talaj esetén nitrátokat is, így forrás után a főzővizet mindenképp le kell önteni róla. Érdekesség, hogy a szőrös disznóparéjt az amerikai őslakosok számos ételben és gyógyszerként is felhasználták. A levelek egyébként C-vitaminban, A-vitaminban, kalciumban, foszforban, vasban, a magok pedig fehérjékben gazdagok. Emellett még enyhe vízhajtó és hashajtó hatással is bírnak a levelei.
A zöldségfeldolgozó iparban a digitalizáció, az automatizáció és az energiahatékonyság egyre inkább a versenyképesség alapfeltételévé válik.
A vízhiány már nem csupán a haltermelés biztonságát, hanem a halastavakhoz kötődő teljes ökoszisztémát is veszélyezteti.
Az elmúlt évtizedekben a túlzott és sokszor indokolatlan antibiotikum-használat valóban új problémát szült?
Hihetetlenül visszaesett az inputanyagok forgalma itthon az idei második negyedévben.
Lehetséges még elfogadható kerékvágásba terelni a viszonyokat?
