A disznóparéj Amerikában őshonos, Magyarországra a 18. században került be, és igen gyorsan kezdett el terjeszkedni. Annyira, hogy mára hazánk egyik legagresszívebben terjedő gyomja.
A szőrös disznóparéj jellemzői
A szőrös disznóparéj kozmopolita, megművelt területeken gyakori, terhes gyomnövény. Egyéves, körülbelül 10–70 cm magas, erőteljes, vastag szárú faj. A szár és a levélfonák erei sűrűn molyhosak, a levelek pedig hosszú nyelűek, tojásdadok, hirtelen nyélbe keskenyedők. A gomolyvirágzat tömött, vaskos, fehéreszöld végálló álfüzérekbe szerveződik. Termése keresztirányban kupakkal nyíló tok. Virágzása július-szeptemberben van.
A szőrös disznóparéj gyógyhatása
Bár egy agresszív és gyorsan terjedő gyomfajról van szó, ennek ellenére a szőrös disznóparéjt a világban többfelé is fogyasztják. Egyetlen mérgező Amaranthus-fajt sem ismernek, de a levelek oxálsavat tartalmaznak, és nitrátban gazdag talaj esetén nitrátokat is, így forrás után a főzővizet mindenképp le kell önteni róla. Érdekesség, hogy a szőrös disznóparéjt az amerikai őslakosok számos ételben és gyógyszerként is felhasználták. A levelek egyébként C-vitaminban, A-vitaminban, kalciumban, foszforban, vasban, a magok pedig fehérjékben gazdagok. Emellett még enyhe vízhajtó és hashajtó hatással is bírnak a levelei.
Az őszi vetések során a magyar gazdák már igyekeznek felkészülni a jövő év időjárására is.
A jogszabályok egyértelműen kimondják: az állatok elhanyagolása, veszélyeztetése bűncselekmény, amely rendőri intézkedést vonhat maga után.
A gabonaexport visszaesett, az import jelentősen megugrott, a gyümölcsök külkereskedelmi hiánya pedig tovább nőtt itthon.
Több mint félmillió magyar horgász érdekeit képviseli a MOHOSZ, amelynek működésében az elmúlt időszakban jelentős változások történtek.
A karácsonyi kaktusz az ünnepi időszak egyik legkedveltebb szobanövénye, amely megfelelő gondozás mellett gyönyörű, színes virágokkal díszítheti otthonunkat.
