A disznóparéj Amerikában őshonos, Magyarországra a 18. században került be, és igen gyorsan kezdett el terjeszkedni. Annyira, hogy mára hazánk egyik legagresszívebben terjedő gyomja.
A szőrös disznóparéj jellemzői
A szőrös disznóparéj kozmopolita, megművelt területeken gyakori, terhes gyomnövény. Egyéves, körülbelül 10–70 cm magas, erőteljes, vastag szárú faj. A szár és a levélfonák erei sűrűn molyhosak, a levelek pedig hosszú nyelűek, tojásdadok, hirtelen nyélbe keskenyedők. A gomolyvirágzat tömött, vaskos, fehéreszöld végálló álfüzérekbe szerveződik. Termése keresztirányban kupakkal nyíló tok. Virágzása július-szeptemberben van.
A szőrös disznóparéj gyógyhatása
Bár egy agresszív és gyorsan terjedő gyomfajról van szó, ennek ellenére a szőrös disznóparéjt a világban többfelé is fogyasztják. Egyetlen mérgező Amaranthus-fajt sem ismernek, de a levelek oxálsavat tartalmaznak, és nitrátban gazdag talaj esetén nitrátokat is, így forrás után a főzővizet mindenképp le kell önteni róla. Érdekesség, hogy a szőrös disznóparéjt az amerikai őslakosok számos ételben és gyógyszerként is felhasználták. A levelek egyébként C-vitaminban, A-vitaminban, kalciumban, foszforban, vasban, a magok pedig fehérjékben gazdagok. Emellett még enyhe vízhajtó és hashajtó hatással is bírnak a levelei.
Napjainkra a szántóföldi növények egyre inkább a bioalapú gazdaság alapanyagaivá váltak.
Az akusztikus AI-rendszer nem csodaszer, de jelentősen hozzájárul az állategészségügyi helyzetek kezeléséhez.
A hagyományos mezőgazdasági termelést a fenntartható, talajmegújító módszereknek kell felváltania itthon.
Tevék bukkantak fel Budapest belvárosában – van, aki örül a szárazságnak.
Néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, hogy itthon egész évben szabadföldben neveljünk babért, gránátalmát vagy banánt.
KWS repcehibridek: piacvezető stabilitás, modern genetika és kiemelkedő terméseredmények 2026-ban is.
Reng Zoltán: hosszú távú gondolkodás nélkül nincs versenyképes agrárium
