Tritikálé

A tritikálé a búza és a rozs keresztezésével létrehozott szemes gabonaféle takarmánynövény. Jelentősége világviszonylatban egyre jobban növekszik.

A tirtikálé jellemzői és elterjedése

Eredetileg a 19. század vége felé kezdték el Svédországban és Skóciában termeszteni a búzához hasonló minőségű, azonban hidegtűrő növényt. A tritikále termesztése viszonylag rövid, mindössze 100 éves múltra, tekint vissza. Magyarországon felhasználása az 1990-es években indult növekedésnek, köszönhetően a hazai fajták megjelenésének, amelynek eredményeként vetésterülete mára elérte a 110–150 ezer hektárt. Döntő előnye a többi kalászossal szemben, hogy gyenge talajokon is jól terem. A tritikálé a búza és rozs keresztezéséből származó, állandósult jellegű köztes típusú hibrid, jelenleg több mint 400 ezer hektáron termesztik. Jelentősége nemcsak átmeneti jellegében van, hanem beltartalma miatt is jelentős gabonaféle. Egyébként a tritikálé egyformán értékes takarmánygabona és kenyérgabona-növény. De ha sokoldalúan értékeljük, akkor elsősorban, mint takarmánygabona jön számításba. A beltartalmi értékét tekintve első helyen a tritikálé fehérjetartalma említhető meg. A szem fehérjetartalma a környezettől, évjárattól és a talajtól is függ, általában 14-18% között ingadozik.

Tritikálé, mint takarmány

Hazánkban a tritikále termesztése döntően takarmányozási célra történik. Eredetileg szemes terményként vonult be a köztudatba, azonban az utóbbi években a kérődzők tömegtakarmány-bázisának előállításában is mind nagyobb jelentőséggel bír. A tritikále szem fizikai állapotára jellemző, hogy sokkal puhább, mint a búza vagy az árpa - ez pedig kedvező lehet a táplálóanyagok feltárása és a gyártástechnológia szempontjából. Ugyanakkor a puhább szemhéj miatt könnyebben megtelepednek rajta a penészgombák, ezért nagyon fontos, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani tárolás során a penészedés megelőzésére.

A tritikálé áplálóanyag-tartalma egyébként nagyon hasonlít a búzára, táplálóanyagai között dominál a keményítő és az egyéb szénhidrátok, miközben fehérjetartalma alacsony. Fehérjéje a búzához hasonló aminosav-összetétellel rendelkezik, bár lizintartalmában általában felülmúlja azt, a legmagasabb a gabonák között. Mindemellett a zsírsav- és rost-összetétele is teljesen hasonló. Sertés- és baromfitakarmányokban alapvetően a búza kiváltására használható. A tirtikálé búzával szembeni előnye elsősorban főként jó ökológiai tűrőképességének köszönhető, mivel ez az energiatartalom nagyfokú stabilitását eredményezi még aszályos években is.

A tritikálé tömegtakarmányként is ideális. A kérődzők takarmányozása Magyarországon az utóbbi években jelentős változásokon ment/megy át. Részben a klímaviszonyok változása, részben gazdasági megfontolások eredményeként újra növekszik a szálas zöldtakarmányok, a zöldtakarmány-keverékek jelentősége. Tapasztalatok szerint a tritikále jól társítható több pillangóssal, például bükkönnyel és borsóval, így jó alternatíva lehet. A tritikálés pannon bükköny révén például az őszi keverékek etetési ideje jelentősen, akár június első dekádjának végéig is kitolható. Ha mindez nem lenne elég, energiatartalma általában meghaladja a többi őszi keverékét.