A tuja a toboztermők közé sorolt ciprusfélék családjának egyik növénynemzetsége, mintegy öt fajjal. Ezeket gyakran „életfáknak” is nevezik.
A tuja jellemzői
A tulaj egyes fajai Kelet-Ázsiában, mások Észak-Amerikában honosak. Fajai fák vagy cserjék, koronája általában kúp alakúak, vízszintes hajtásokkal. Pikkelylevelei keresztben átellenesen, rányomottan állnak, a fonákukon a meglehetősen lapos, telt levelkék közötti mélyedésekben gyakran hamvas szürke vagy ezüstös rajzolattal. Az apró, hegyes levélcsúcsok befelé hajlanak, ezért a hajtások tapintása puha. Kis, ovális, felálló tobozai a hajtásvégeken nőnek. A fiatal tobozpikkelyek ívesen hajlanak és egymásra borulnak, éretten barnák és szétállóak. Gyakori dísznövény, az egyes fajoknak sok kertészeti változata ismert. Érdekesség, hogy a nyugati tuja nagy C-vitamin-tartalmú levelét forrázva sokáig a skorbut ellen használták. A tuja nagyszerűen mutathat bármelyik kertben. Dekoratívak, közben viszont nem nyomják el a többi kerti növényt, semlegességükkel biztosítják az ízléses hátteret. Mindezek mellett gyakran fontos szerepet tölt be: a nagyobb, oszlopos vagy kúpos alakú tuja változatok remek sövény növények, térhatárolóként a kerítés mentén is jó szolgálatot tesznek, és a kert belső részein is funkcionálisak.
A prémium minőségű gyümölcs kilogrammonként 3000-4500 forintba kerülhet a kiskereskedelemben.
Drágább szenzorokkal is kísérleteznek, de kevés termék bírja el az ezzel járó plusz költségeket.
Egyes hazai borvidékeken javulnak a szőlő érési feltételei, a szélsőséges időjárás és az aranyszínű sárgaság azonban egyre nagyobb kockázatot jelentenek.
A felmérések szerint ugyanakkor az utóbbi időben a hazai és az európai erdőterületek is gyarapodtak.
A vaddisznóállomány gyérítése az M1 és M3 autópályák nyomvonalától számított 10 km-es sávra is kiterjed.
A kullancsok jelenléte ma már nemcsak az erdőkben, hanem kertekben, parkokban és játszótereken is veszélyt jelenthet.
