A tuja a toboztermők közé sorolt ciprusfélék családjának egyik növénynemzetsége, mintegy öt fajjal. Ezeket gyakran „életfáknak” is nevezik.
A tuja jellemzői
A tulaj egyes fajai Kelet-Ázsiában, mások Észak-Amerikában honosak. Fajai fák vagy cserjék, koronája általában kúp alakúak, vízszintes hajtásokkal. Pikkelylevelei keresztben átellenesen, rányomottan állnak, a fonákukon a meglehetősen lapos, telt levelkék közötti mélyedésekben gyakran hamvas szürke vagy ezüstös rajzolattal. Az apró, hegyes levélcsúcsok befelé hajlanak, ezért a hajtások tapintása puha. Kis, ovális, felálló tobozai a hajtásvégeken nőnek. A fiatal tobozpikkelyek ívesen hajlanak és egymásra borulnak, éretten barnák és szétállóak. Gyakori dísznövény, az egyes fajoknak sok kertészeti változata ismert. Érdekesség, hogy a nyugati tuja nagy C-vitamin-tartalmú levelét forrázva sokáig a skorbut ellen használták. A tuja nagyszerűen mutathat bármelyik kertben. Dekoratívak, közben viszont nem nyomják el a többi kerti növényt, semlegességükkel biztosítják az ízléses hátteret. Mindezek mellett gyakran fontos szerepet tölt be: a nagyobb, oszlopos vagy kúpos alakú tuja változatok remek sövény növények, térhatárolóként a kerítés mentén is jó szolgálatot tesznek, és a kert belső részein is funkcionálisak.
A tél beköszöntével minden évben visszatérő kérdés a gazdák és kerttulajdonosok körében, hogy vajon a fagy képes-e érdemben visszaszorítani a kártevő rovarokat.
A hideg, havas időjárás ellenére is kertészkedhetünk, és készülhetünk a tavaszra.
Nagyon fontos, hogy a fagyban, hóban egyetlen állatot se hagyjunk magára, semmilyen körülmények között sem!
Komoly tejpiaci válság rajzolódott ki Magyarországon, a megoldás egyelőre nem látszik.
Egy-két évszázaddal ezelőtt még sokkal többféle gabonát termesztettek elődeink, de a választék az idők során egyre csökkent.
