A tuja a toboztermők közé sorolt ciprusfélék családjának egyik növénynemzetsége, mintegy öt fajjal. Ezeket gyakran „életfáknak” is nevezik.
A tuja jellemzői
A tulaj egyes fajai Kelet-Ázsiában, mások Észak-Amerikában honosak. Fajai fák vagy cserjék, koronája általában kúp alakúak, vízszintes hajtásokkal. Pikkelylevelei keresztben átellenesen, rányomottan állnak, a fonákukon a meglehetősen lapos, telt levelkék közötti mélyedésekben gyakran hamvas szürke vagy ezüstös rajzolattal. Az apró, hegyes levélcsúcsok befelé hajlanak, ezért a hajtások tapintása puha. Kis, ovális, felálló tobozai a hajtásvégeken nőnek. A fiatal tobozpikkelyek ívesen hajlanak és egymásra borulnak, éretten barnák és szétállóak. Gyakori dísznövény, az egyes fajoknak sok kertészeti változata ismert. Érdekesség, hogy a nyugati tuja nagy C-vitamin-tartalmú levelét forrázva sokáig a skorbut ellen használták. A tuja nagyszerűen mutathat bármelyik kertben. Dekoratívak, közben viszont nem nyomják el a többi kerti növényt, semlegességükkel biztosítják az ízléses hátteret. Mindezek mellett gyakran fontos szerepet tölt be: a nagyobb, oszlopos vagy kúpos alakú tuja változatok remek sövény növények, térhatárolóként a kerítés mentén is jó szolgálatot tesznek, és a kert belső részein is funkcionálisak.
A kertészkedésről sokaknak a folyamatos tennivalók jutnak eszükbe, és az, hogy egy kert soha sincsen készen, pedig ez nem feltétlenül igaz.
2025-ben mintegy 27,6 ezer tonna szilvát takarítottak be Magyarországon, ám a becslések szerint az idei évben nagyobb lesz a termés.
2800 forintot is elkértek korábban egy kilogramm cukkiniért, mostanra azonban jelentősen mérséklődött az ára.
Ha nem történik változás a Homokhátságon, néhány évtized múlva a vízszint akár több méterrel is tovább süllyedhet, és a táj egyre szárazabbá válik.
Ehető levél, virág és termés, avagy növények, amelyek szinte teljes egészükben hasznosíthatók.
