Vetésforgó

A vetésforgó a szántóföldön termesztett növények előre meghatározott helye és egymás után következésének művelési rendszere. A vetésforgóval sokkal nagyobb terméshozam érhető el.

A vetésforgó évekre előre megállapított vetőterv, mely a szántóföldön termelt növények sorrendjét, ahogy évről évre egymás után következzenek, meghatározza. A vetésforgó tágabb értelemben magában foglalja a talajművelés és a növénytermesztés egész rendszerét. A korszerű vetésforgó lényege, hogy nem zsarolja ki a talaj táperejét, hanem azt a leggazdaságosabban használja ki. A helyesen végrehajtott vetésforgó nagyon megkönnyíti a gazdaság kezelését, és komoly hatással van a jövedelmi eredményekre, valamint a munkák megoszlására.

A vetésforgóba csak olyan növények kerüljenek, melyek az adott viszonyok közt a legbiztosabb termés és a legnagyobb jövedelem remélhető. Ha minden szezonban ugyanazt a növényt termesztjük ugyanazon a helyen, a talaj előbb-utóbb kimerül. Ennek oka, hogy egy adott növény évről évre ugyanazokat a tápanyagokat igényli a növekedéséhez, azaz ebből a lehető legtöbbet veszi magához. A vetésforgó alkalmazásának lényege, hogy egy egészen más típusú növényt ültetünk a következő szezonban, miután az elsőként ültetett növény termését betakarítottuk.

A vetésforgó nagy előnye, hogy ahelyett, hogy tápanyagszegény talajba ültetnénk a növényeket vagy parlagon hagynánk a területet, hogy később vonjuk művelés alá, ugyanazt a területet különböző típusú növények termesztésére folyamatosan fel tudjuk használni. Az előzőtől eltérő növény egyrészt más tápanyagokat fog a talajból magához venni, másrészt olyan tápanyagokkal gazdagítja a talajt, amelyek a következő évben oda kerülő növény jobb fejlődését fogják támogatni. A vetésforgó hátránya ugyanakkor, hogy az új növény ültetésekor sok munkával jár a talajelőkészítés, valamint figyelemmel kell lenni a vetésforgó előző tagja után esetlegesen a talajban maradt gombákra, kórokozókra, kártevőkre, amelyek még a következő években is károsíthatják a növényeket.