A legtöbb évelő zsálya júniusra fejezi be az első virágzási ciklusát, így ilyenkor érdemes a hajtásaikat nagyjából a harmadával visszavágni. Ezzel a beavatkozással friss lombozat nevelésére és egy késő nyári, dús másodvirágzásra serkenthetjük a növényt. Rendkívül fontos a gyorsaság, hiszen ha az elnyílt virágokat a tövön hagyjuk, a zsálya az energiáit az újabb virágok nevelése helyett a magok érlelésére fordítja.

Hasonló a helyzet a cickafark esetében is, amelynek első virágai szintén nyár elején kezdenek el hervadni. Az elnyílt részek eltávolítása folyamatos virágzást és rendezett megjelenést biztosít a szezon hátralévő részében. A vegetációs időszak előrehaladtával azonban később már kerüljük a metszést, mivel a növény ekkor már a téli nyugalmi időszakra készül fel.

Az orgona visszavágására is most jött el a legalkalmasabb idő, mivel ez a cserje az előző évi hajtásokon hozza a virágait. A júniusi metszés úgy segíti az egészséges fejlődést, hogy közben nem veszélyezteti a következő évi rügyképződést. Emellett a lombozat ritkításával, szellősebbé tételével megelőzhető a nedves, párás időben gyakran fellépő gombás megbetegedés, a lisztharmat kialakulása is.

A levendula esetében a nyár eleji alakító metszés segít megőrizni a bokor jellegzetes, kompakt formáját, megelőzve a hajtások felkopaszodását és megritkulását. Ennél a növénynél azonban különös óvatosságra van szükség, ugyanis az öreg, már elfásodott részekbe nem szabad belevágni. Mivel a fás részekről a levendula már képtelen új hajtásokat hozni, a túlzott visszametszés maradandó károkat okozhat.