Az agráriummal és az agrártermeléssel kapcsolatosan kimondottan torz és káros kommunikációs gyakorlat alakult ki az elmúlt években. Ennek több fő iránya volt, amik időnként egymással is ellentétes hatást váltottak ki. A politikai kommunikáció például előszeretettel jelenítette meg az agráriumot olyan sikertörténetként, amely kiemelkedő kormányzati támogatást élvez. Ez vonzóan könnyen kommunikálható üzenet volt és „alacsonyan függő gyümölcsként” keltette fel a pozitív üzenetekre mindig kapható politikusok figyelmét, amivel ráadásul a közvéleményben is sikerült elterjeszteni az agyontámogatott agrárium téves képét.

Az agrárium környezeti, időjárási, piaci kitettségei, azok negatív tartalma miatt, természetes módon megjelentek a közbeszédben. Ezt a szakmai szervezetek, a közvélemény bevonására épülő nyomásgyakorló eszközként is használták, használják, ami több ponton okoz gondot. Egyrészről problémákkal teli, perspektíva nélküli ágazatként pozícionálja az agráriumot, ami semmiképpen sem az a kép, ami arra ösztönöz egy fiatalt, hogy több választási lehetőség esetén az agráriumot válassza hivatásául. Másrészről viszont szembe megy a széles pénzügyi támogatásokra épülő politikai kommunikációval, és azt sugallja, hogy a komoly támogatások ellenére az agrárium egy problémás, pénznyelő ágazat.

Emellett a politikai kommunikáció szintjén túlhangsúlyozták az egyebekben valóban fontos, hagyományőrző, nemzeti értékőrző funkciót és a hungarikumokat, ami csak a már nagyon régen nem létező romantikus képzettársításokat erősítette az agrártermeléshez kapcsolóan. A mai agrárium mind technológiájában, mind struktúrájában sokkal modernebb, mint amit ez a kép sugall, tehát az archaikus és ezzel együtt hamis kép megjelenítése kimondottan káros a generációs megújulás szempontjából. Miért választaná a fiatal a régit, amikor egy modern technológiai közegben mozog és ott érzi jól magát? Az archaikus agrár kép fenntartása ezen túl az agráriumra fordított erőforrások indokoltságát is megkérdőjelezi. Egy modern, modernizálódó társadalomban elfogadottabbak a napi szinten megélt változásokhoz kapcsolódó kiadások, mint a régi viszonyok konzerválásához bármilyen módon kapcsolódó támogatások. Ez az állítás persze tűri a vitát, de inkább csak a generációs törésvonalak mentén.

Szóval egy fiatal mit láthat, ha kicsit távolabbról, a médián keresztül nézi az agráriumot? Egy pénznyelő, de ennek ellenére problémás szektort, ahol sokat néznek hátra és kevesebbet előre. Valljuk be, nem ettől lesz kedve a fiatalnak az agáriumot választani hivatásául, pláne, ha van más szirénhang, ami magához húzza.

Az agráriummal kapcsolatos reális ismeretek és információk átadása, pótlása, rendszeres és célzott eljuttatása a szélesebb közvéleménynek az agrárium érdeke, ehhez azonban szükséges lenne módosítani a kommunikáció szervezettségén, a következők szerint.

• Az új megközelítésű agrárkommunikációban nagyobb teret kellene kapnia a szakmai szervezeteknek és rajtuk keresztül a gazdáknak. Ahány szervezet, annyi potenciális kommunikációs csatorna. Ez megsokszorozhatná az agrárium számára fontos, reálisabb és pozitívabb információkat, főleg az online térben. 
• A támogatási rendszer működésével kapcsolatos kommunikációt lehetőség szerint a szakmai-gazdálkodói réteg célzott, kvázi belső csatornáira kellene terelni a széles közvélemény helyett. Ez csökkenthetné a meglevő ellenérzést, amiből a túltámogatottság hamis képe kialakult. És valljuk be, nagyon rosszul működik a rendszer, ha egy gazda a Kossuth rádió híreiből tudja meg, hogy be lehet adni az egységes kérelmet. És reggel a dohánybolt előtt, a kávé és a cigi mellett sem az a legfontosabb téma, hogy vajon mennyi anyatehén támogatást fizettek ki a gazdáknak. Szóval ha ezeket a híreket kivonnák a szélesebb médiakommunikációból, nem keletkezne a helyükön fájdalmas információs vákuum.
• A támogatási rendszer eredményeit, pozitív hatását viszont a jelenleginél is nagyobb súllyal kellene kommunikálni. A sikertörténetek, pozitív hírek ugyanis a társadalmi elfogadottság mellett a személyes motivációk erősítését is segíthetik a fiatalabb generációnál.
• Erősíteni kellene annak a kommunikációját, hogy az agrártermelés egyértelműen üzlet, a gazdák pedig vállalkozók, akik azért dolgoznak, hogy abból megéljenek. Számoljunk le a hamis képpel, ami a gazdákat valamiféle filantróp szuperhősökként mutatja be. Ez elsőre szentségtörő kijelentésnek tűnhet, de ha mellé tesszük azt, hogy van egy negatív kép a gazdákról, amin változtatni kellene, akkor már nem az. Érthetővé kell tenni a gazda szerepét, ezáltal ugyanis a hamis és negatív kép helyébe valami más, befogadható értelmezés kerülhetne. A gazda vállalkozó. Azért dolgozik keményen és vállalja a kockázatokat, mert abból akar megélni, abból akarja eltartani a családját. Ez nem hobbi, ez hivatás és üzlet. Ez egy értelmezhető üzenet a fiatalnak is, akinek a vállalkozói életforma érdekes választás lehet. Gyere, próbáld ki, legyél gazda! Ráadásul az agrárium társadalmi funkciói az élelmiszertermelés miatt stratégiai jelentőségűek, létfontosságúak. Az élelmiszert elsősorban a hazai vállalkozásoknak kellene biztosítani a magyar fogyasztóknak.
• A jelenleginél markánsabban kellene bemutatni a hazai és import termékek közötti különbséget, és érdemes lenne jobban hangsúlyozni a fenntarthatósági és bizalmi komponenseket is. Ez lassan, kitartó munka eredményeként befolyásolhatja a vásárlói döntéseket és a magyar gazdálkodók elismertségét és elfogadottságát is növelheti. A fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok ráadásul a fiatal generáció számára is pozitív üzenetet közvetítenek. Az agráriumban dolgozva Te is tehetsz a fenntarthatóságért!
• Az agrárkommunikációban a jelenleginél hangsúlyosabban kellene megjeleníteni a gazdákat. A személyes példákon, sikereken keresztül átélhetőbbé, közvetlenebbé tehető az agrárkommunikáció. Történetekkel kell kiszolgálni a médiát és ilyen jellegű tartalomból sokkal többet kellene a közösségi médián keresztül terjeszteni. Sok érdekes életút és érdekes tevékenység van. Nem csak az „agrárcelebek” szintjén lehet ilyet találni, a napi munka, a termelés is tele van történettel.
• A társadalmi közvélekedés pozitív irányú változásához hozzájárulhat az is, ha az átlagember személyes élményt kap az agrártermeléshez kapcsolódóan. Olyan programokat kellene indítani, amelyek korcsoportonként eltérő módszerekkel megteremtik az élményszerzést és ezen keresztül a személyes kötődést a nem gazdálkodó emberek számára is. Az AGRYA korábban több ilyen jellegű projektet gondozott éveken át sikerrel (például a Vesd bele magad! és a Vidék Kaland programokat). Az ezekhez hasonló kisebb programok nagy számú elindítása támogathatja a személyes kapcsolódásokat és ezen keresztül hatással lehet a pályaválasztásra is.
• A közvéleményt formáló médiafogyasztás jelentősen átalakult. A közösségi médiában a mennyiség és a rendszeresség vált a tartalmak terjedésének egyik hajtóerejévé, a különféle platformokon keresztül pedig alacsony költséggel nagy hatást lehet elérni. A technológia változásával már a civil szervezetek szintjén is elindítható olyan kommunikáció, amelyet korábban komoly költséggel, professzionális partnerekkel lehetett csak megtenni. Érdemes lenne tehát egy olyan agrárkommunikációs alapot létrehozni, amely kizárólag a szakmai szervezetek által közvetlenül végzett és csak a közösségi médiára fókuszáló, szélesebb, nem a szervezeti működést bemutató agrárkommunikációhoz ad forrásokat. Nem milliárdokról, hanem inkább tízmilliókról beszélünk szervezeti szinten. Mert ezt lehet olcsón és jól csinálni, csak kell hozzá a szándék a szakmai szervezetek részéről is. Ráadásul a közösségi média kommunikáció könnyen ellenőrizhető, hatékonysága is mérhető. Ebből tehát az is kiderülne, hogy mely szervezetek azok, amelyek elkötelezettek a pozitív agrárium kép kialakítása mellett. Viszonylag kis pénzért csak azok kezdenek el dolgozni, akiknek ez tényleg fontos. Ezen túl ez a speciális alap áttételesen segítheti a szakmai szervezetek kommunikációjának fejlődését, felzárkózását napjaink kihívásaihoz. Mert valljuk be, ebben azért le van maradva az agrárium más ágazatokhoz képest. A szervezetek által végzett kommunikáció egyeztethető, koordinálható, akár időszakosan is tematizálható. És ha sok hiteles csatornán hasonló üzeneteket, impulzusokat kap az átlagpolgár, akkor biztosan lesz hatása.

Az agrárkommunikáció megújítására vonatkozó fenti javaslatait az AGRYA-PVSZ megküldte a szaktárcának, várjuk a folytatást. A generációs megújulás olyan kihívás, amihez minden eszközt mozgósítani kell, ha sikert akarunk elérni. Az agrárkommunikációs váltás egy ilyen eszköz lehet.