Elsőként az ősszel is problémát jelentő T1-es és T2-es gyomnövények megjelenésére számíthatunk. Bár az ebszékfű, a ragadós galaj és az apró szulák jelentősége csökkent, de az egyoldalú herbicidhasználat miatt a tyúkhúr, a veronika- és árvacsalánfélék borítottsága is növekedett. Emellett a mezei acat, a mezei szulák és a tarackbúza előfordulása is növekedett. Az utóbbi években a nagy széltippan jelentősége egyre fokozódik, az egyik legfontosabb gabonagyomnövénnyé vált. A repcetáblákon a pipacs, a sebforrasztó zsombor és a szerbtövisfajok okoznak egyre nagyobb problémát - írja a NAK.

A sikeres gyomirtás alapja minden esetben az adott terület gyomflórájának ismerete, de a kezelést jelentősen befolyásolja a kultúrnövény és a gyomnövény fejlettsége is. Ezeket figyelembe véve kell megválasztani a megfelelő technológiát, hogy a védekezés hatékony és gazdaságos legyen. Tavasszal az agrotechnikai módszerek alkalmazása korlátozott, csak a hengerezés, a fogasolás, illetve a gyomfésű alkalmazható. A legáltalánosabb a kémiai védekezés. Posztemergens kezeléskor a készítmény kiválasztásánál figyelembe kell venni az időjárási paramétereket, a kezelések maximális számát, illetve az őszi védekezés során használt herbicid hatásmechanizmusát. Emellett szem előtt kell tartani, hogy egyes hatóanyagoknál az utóveteményre korlátozások lehetnek érvényesek. Amennyiben a területen túlfejlett, viaszos levelű gyomok is jelen vannak, akkor a hatékonyság érdekében hatóanyag kombináció kijuttatása javasolt tapadásfokozó használatával.

A kezelés előtt érdemes ellenőrizni a hatóság honlapján a növényvédő szer engedélyokiratát. A munkafolyamatokba célszerű a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereinek bevonása is.