Berla Attila • 2026. szeptember 4. 11:32
A kisméretű családi gazdaságok működését nemcsak a piac, hanem a szabályozási környezet is jelentősen befolyásolja.
Nincsenek egyszerű helyzetben azok a magyar kisgazdaságok, amelyek nem pusztán alapanyagot termelnek, hanem a termékek feldolgozását és értékesítését is saját kézben tartják. A gazdálkodók dolgát egyszerre nehezíti a szélsőséges időjárás, a takarmányok drágulása és elérhetősége, a munkaerőhiány, valamint az adminisztrációs kötelezettségek sokasága. Kovács Csaba, egy Nemesvámos mellett működő családi gazdaság vezetője szerint ugyanakkor éppen a teljes termékpálya kézben tartása adhat olyan stabilitást, amely mellett egy kisebb gazdaság is életképes maradhat.
A Veszprém megyei Nemesvámos térségében működő családi gazdaság mintegy 30–40 szarvasmarhát és folyamatosan 50–60 sertést tart, az állomány természetesen a szaporulat és a selejtezés miatt időről időre változik. A gazdaság működésének egyik legfontosabb sajátossága, hogy nem élő állatot értékesítenek, hanem a termékpálya több pontját is házon belül tartják. A megtermelt tejet sajttá dolgozzák fel, a húsból pedig késztermékeket állítanak elő, így a gazdaság számára nem közvetlenül az élőállat- vagy nyerstejpiaci árak alakulása határozza meg a bevételeket. A termékek értékesítésében fontos szerepet kap a közvetlen kapcsolat a vásárlókkal, hiszen a birtokon saját bolt működik, emellett pedig egy 0–24 órás termék- és tejautomata is várja a vásárlókat a főút mellett.
Kovács Csaba szerint emiatt a fogyasztói kereslet alakulását sem lehet egyszerűen összehasonlítani a tömegpiac változásaival. A gazdaság ugyanis kifejezetten prémium kategóriájú termékeket állít elő, így elsősorban olyan vásárlókhoz szólnak, akik hajlandók és képesek is megfizetni a magasabb minőséget. Ez a gazdaság számára bizonyos szempontból kedvező helyzetet teremt, ugyanakkor azt is nehéz megmondani, hogy valójában mekkora lenne az a mennyiség, amelyet még biztosan fel tudnának venni a vásárlók. Különösen igaz ez az érlelt sajtokra, hiszen a gazdaság kizárólag ilyen termékekkel dolgozik, amelyeknél a mai termelés és a későbbi értékesítés között akár másfél év is eltelhet.
A gazdaság működését ugyanakkor nemcsak a piac, hanem a szabályozási környezet is jelentősen befolyásolja. Kovács Csaba szerint a kistermelőket terhelő adminisztráció az elmúlt időszakban olyan mértékűvé vált, amely egy kisebb gazdaság számára már komoly munkaerő- és költségigényt jelent. Elmondása szerint minden értékesítéshez és gyártáshoz dokumentációt kell vezetni, nyomon kell követni a termelési folyamatokat, vizsgálatokat kell végezni a tej és a hús esetében is. Mindez egy olyan gazdaságban, ahol összesen mintegy tizenkét ember munkáját kell megszervezni, már önmagában jelentős kapacitást köt le.
Olyan mértékű az adminisztrációs feladat, hogy már gyakorlatilag egy embert szinte csak ez köt le. Egy ilyen pici gazdaságban, ahol tizenketten dolgozunk az egész birtokon, nagyon nehéz kigazdálkodni egy embernek a bérköltségét, aki csak az adminisztrációval foglalkozik
– mondta.
A gazdálkodó szerint éppen ezért szükség lenne arra, hogy az előírások az üzemmérethez és a tevékenység valódi kockázataihoz igazodjanak. Példaként említette, hogy ha egy hűtő digitálisan folyamatosan kijelzi a benne lévő hőmérsékletet, akkor nehezen indokolható, hogy ugyanabba a berendezésbe még külön hőmérőt is el kell helyezni, majd az adatokat meghatározott időközönként külön dokumentálni kell. Véleménye szerint a nagyobb, uniós engedélyekkel és komolyabb üzemmérettel működő vállalkozásoknál indokoltak lehetnek a szigorúbb előírások, egy kisebb termelői gazdaságnál azonban sok esetben aránytalan terhet jelentenek.
A gazdaság másik komoly kihívása a munkaerőhiány. Kovács Csaba szerint nem egyszerűen arról van szó, hogy nehéz embert találni, hanem arról, hogy megfelelő szakmai tudással és hozzáállással rendelkező munkaerőt szinte lehetetlen megszerezni. A gazdaság ezért harmadik országbeli munkavállalókat is alkalmaz, egy hosszadalmas folyamat eredményeként júliusra érkeztek meg a Fülöp-szigeteki dolgozók, akik közvetlenül az állattartásban vesznek részt, és a gazdaság vezetője szerint elégedettek a munkájukkal. A szakember szerint jól mutatja a hazai munkaerőpiac problémáit, hogy még egy képzett, agrármérnöki végzettségű, komoly szakmai tudással rendelkező munkatársat sem tudott hosszú távon megtartani a gazdaság. Kovács Csaba szerint ez arra is rávilágít, hogy az állattartás nem egyszerűen egy munkahely, hanem olyan életforma, amely rendkívüli lekötöttséggel jár. Nincs valódi hétvége, ünnepnap vagy hosszabb szabadság, az állatokat ugyanis minden nap el kell látni.
Az állatok takarmányozása szintén egyre komolyabb kérdéssé vált. A gazdaságnak van valamennyi legelője, ám Kovács Csaba szerint az idei időjárás mellett ez gyakorlatilag csak nagyon rövid ideig tudta biztosítani az állatok számára szükséges takarmányt. A gazdaságban nincs saját növénytermesztés, így az állatok etetéséhez szükséges alapanyagokat vásárolják meg egy kialakult termelői körből. Ez a rendszer eddig működőképesnek bizonyult, az idei év azonban ezen a területen is nehezebb helyzetet hozott, hiszen a kedvezőtlen időjárás miatt a termelőknek maguknak is nehezebb volt megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt előállítani.
Kovács Csaba szerint hosszabb távon éppen a teljes termékpálya kézben tartása lehet az egyik legfontosabb kitörési pont a kisebb állattartó gazdaságok számára. Véleménye szerint pusztán alapanyagot előállítani és azt a piacra vinni egyre nagyobb kockázatot jelent, hiszen a termelő kevésbé tudja befolyásolni, hogy végül milyen áron jut el a termék a fogyasztóhoz. Ha azonban a gazdaság a termőföldtől vagy az állattartástól egészen a feldolgozásig és az értékesítésig több ponton is jelen van, minden egyes lépcsőn hozzá tud adni valamennyit a termék értékéhez.
Azok a kisgazdaságok, akik hozzánk hasonlóak és elejétől, tehát a termőföldtől az asztalig végigviszik a teljes portfóliót, azok tudnak életképesek maradni
– fogalmazott.