Az osztatlan közös tulajdonban álló földterületek kálváriája akkor kezdődött, amikor a rendszerváltáskor megpróbálták a termelőszövetkezetekbe bevitt paraszti birtokokat legalább papíron, részarány-tulajdon formájában visszajuttatni a kényszerkollektivizált gazdáknak. A részarány-tulajdon egy eszmei érték, amelynek nem sok köze volt a téeszbe bevitt gazdaság korábbi fizikai elhelyezkedéséhez.

A kárpótolt tulajdonosok java ekkor már a városokban élt, vagy külföldre emigrált, így - ha elérhetőek voltak - leginkább bérbe szerették volna adni a földjeiket.

Csakhogy a konstrukció a földtulajdonos és a föld bérlője szempontjából is ezer buktatót rejt:

• Osztatlan közös földterületen a föld minden négyzetcentimétere közös tulajdont képez, ezért ahhoz, hogy bármelyik részét bérbe lehessen adni, előbb a tulajdonosoknak használati megállapodást kell kötniük egymással, és azt a földhivatali nyilvántartásba bejegyeztetni. Ez a tulajdonosok nagy száma és elérhetetlensége miatt sok esetben eleve kudarcba fulladt.
• Ha nincs megállapodás, akkor a terület nem adható bérbe, és a használója sem kérhet rá földalapú támogatást. A támogatás hektáronként 70 ezer forint adómentes jövedelem, amit bérleti díj formájában legalább részben a tulajdonosnak ad tovább a földhasználó, és a tulajdonos számára is adómentes bevételt jelent.
  
• A tulajdonos nem használhatja banki hitelek felvételénél fedezetként ezt a birtoktestet.
• A földhasználó csak nagy kockázat mellett létesíthet értéknövelő beruházásokat - például öntözőrendszert - a földjén.

Szerencsés helyzet, ha a tulajdonostárs ismert

Megoldási próbálkozások

Egyszerűbb földhasználati megállapodás: A korábbi egyhangú döntés helyett a tulajdoni hányad alapján számított feles többség is elegendővé vált a használati megállapodás megkötéséhez. A passzív tulajdonostársak hozzájárulását - akik nem voltak elérhetőek, vagy nem válaszoltak a kezdeményezésre - a törvény erejénél fogva megadottnak tekintették a földhasználat új rendjéhez. Így legalább a művelhető birtoktestek mérete növekedett.

Kivásárlás: A tulajdonostársaknak elővásárlási joguk van a közös tulajdonon belül, viszont a szerződést 60 napra ki kell függeszteni, és ekkor a nem tulajdonostárs, helyben lakó földművesek is bejelentkezhetnek a földterület megvásárlására. Így ez a "megoldás" nem feltétlenül csökkenti a közös tulajdonban lévők számát. Ha viszont kívülről érkezik a vevőjelölt, akkor a vásárláshoz az összes többi tulajdonostárs beleegyezése is szükséges, ami a gyakorlatban szinte lehetetlennek bizonyult.

Földrészletek kimérése: A közös tulajdon megszűntetésének első felvonásában a tulajdonosok 2010 és 2012 júniusa között kérelmezhették az állami költségvetés terhére a tulajdoni hányaduknak megfelelő, önálló földrészlet kialakítását. Ennek eredményeként a korábban 272 ezer földrészletre bontott 1,8 millió hektárnyi termőföld 25 százalékára nyújtottak be kimérési kérelmet. Ez egyrészt óriási terület, másrészt a tulajdonosok bő 80 százaléka ekkor még mindig nem jelentkezett. 2015-ben a kimérés új erőre kapott, és mára egy millió hektárra csökkent az osztatlan közös terület nagysága. A folyamatban lévő kérelmek alapján biztosra vehető, hogy

Akkor hogyan tovább?

Nagy István agrárminiszter az Inforádió Aréna című műsorában a héten elmondta, hogy az osztatlan közös problémája gúzsba köti a mezőgazdaságot, ezért a tulajdonviszonyokat rendezni kell. A kormány ennek érdekében egy új megoldási konstrukción dolgozik, amelyről még az ősszel benyújtják a jogszabálytervezetet. A tervekről csak annyit árult el, hogy bizonyos területméret alatt az államnak kell vásárlóként fellépnie, majd üzemképes birtokká növelni a kis földrészleteket, és így újra áruba bocsátani.

Az elmúlt években lezajlott állami földárveréseken mintegy 200 ezer hektár eladásából közel 270 milliárd forint bevétel folyt a nemzeti költségvetésbe. Ezt a forrást a földtörvény alapján elsősorban földvásárlásokra és egyéb birtokpolitikai célokra hasznosíthatta volna a kormány, csakhogy a pénz - ami akár fedezhetné is a törpegazdaságok felvásárlását - elment az államadósság csökkentésére. Az ötlet tehát jó lenne, már csak forrást kell találni hozzá.

Amíg ez megtörténik, minden egyes halálesettel tovább nő az osztatlan közösben a tulajdonosok száma. Egyébként erre a problémára is most készül a megoldás: az örökösödési rend agrárvonatkozású újragondolása. A földtörvény alapján arra következtetünk, hogy az örökösök közül azé lesz a föld, aki mezőgazdasági végzettséggel is rendelkezik a megműveléséhez.