Az EU-ban a tengeri és édesvízi halászat évtizedről évtizedre csökkenő tendenciát mutat. A közösség nettó importőr, éves deficitje 3,5 millió tonna, ami folyamatosan nő. Ilyen alacsony önellátás mellett különösen feltűnő, hogy az EU közel sem használja ki az akvakultúrában rejlő lehetőségeit. A világ teljes termeléséből az unió mindössze 1-2 százalékos mennyiségi és 3-4 százalékos értékbeli részesedéssel bír.

Magyarországon a halgazdálkodási ágazatban 28 ezer hektár tóterület szerepel, ebből 25 ezer hektáron folyik haltenyésztés. A feldolgozott halmennyiség évente körülbelül 5 ezer tonna, amelynek mintegy a 65-70 százaléka a hazai édesvízi hal, a többi pedig import. A hazai halfeldolgozó üzemek többségének szegényes a termékskálája, jellemzően a kis hozzáadott értékű termékek dominálnak alacsony műszaki színvonallal és kapacitáskihasználással. A halfogyasztás csekély, évente fejenként 6 kilogramm, ami még mindig jelentősen elmarad a 20 kilogramm körüli európai átlag­tól. Hiányzik az ágazatból az integráció, inkább az jellemző, hogy a szereplők egymást kijátszva, a rövid távú profit érdekében hozzák meg a döntéseiket.

Az agrarszektor.hu legutóbb az alább beszúrt cikkben írt a magyar haltermelésről és -fogyasztásról. Megjegyezzük: a hal és halhús áfája idén 27 százalékról 5 százalékra csökkent, ami támogathatja a hazai tógazdasági termelést.

A halfogyasztás legnagyobb hányadát az import, különösen a tengeri halak adják. Legnagyobb versenytársunk az édesvizi halelőállításban Csehország.

Fejenként 12 kiló hal - ez a cél. De ki termeli meg?

A termelés egyre inkább elszakad az igényektől.