A kék vércse Magyarországon fokozottan védett, kis termetű - 30 centiméteres testhosszú - sólyomfaj. Tipikus síkvidéki madárfaj, bokrokkal, facsoportokkal tarkított síkságokon, erdőszéleken fordul elő. Nyugati elterjedési határát jelenti Magyarország - az Alföld, főleg a Hortobágy jellegzetes fészkelő madara -, keletre egészen a Bajkál-tó régiójáig megtalálható, de Afrika déli részén telel. Elsősorban rovarokkal, főleg szöcskékkel, sáskákkal és szitakötőkkel táplálkozik, de kisebb gerinceset is elejt.

Eredetileg vetésivarjú-telepeken költött, azonban az 1990-es években az intenzív varjúmérgezés miatt az állomány 90%-a kipusztult és a 2006-os védetté nyilvánítás óta sem állt vissza. A Baksi-pusztára kihelyezett vércseládákban idén a Kiskunsági nemzeti Park munkatársai és az MME önkéntesei ötven pár kék vércsét és 75 pár vörös vércsét találtak. A gyűrűzések során 52 kékvércse-fióka kapott a fémgyűrű mellett színes gyűrűt is, amely segíti a madarak azonosítását a távolból.

A természetes, harkályok vájta odúk mellett a mesterséges, D-típusú odúkban költő szalakóták (Coracias garrulus) idén rekordszámban költöttek, nagy meglepetésre hét vércseládát is szalakóták foglaltak el. A költőládák ellenőrzése során még egy erdeifülesbagoly-fióka (Asio otus) is gyűrűt kapott. Az egyik vércseládában ritka látvány fogadta az önkénteseket, egy kékvércse-fióka mellett egy vörös vércse (Falco tinnunculus) fiókája nevelkedett, láthatóan mindkét madár jól táplált és egészséges volt.