A dán kutatók 200 olyan nagyméretű tejgazdaság adatait elemezték, amelyek a Bovaer használata után egészségügyi problémákról számoltak be, miközben nem változtattak a takarmányozási rendszerükön. Az elemzés szerint a problémát a repcetermékek fehérjeforrásként való használata okozhatta, ami megnövelte a takarmány kéntartalmát. A vizsgált gazdaságokban a takarmány kéntartalma 2,62 g/kg szárazanyag volt, szemben a kontrollgazdaságok 2,48 g/kg értékével.

Jan Dijkstra, a Wageningeni Egyetem állati táplálkozással foglalkozó docense szerint a 0,14 g különbség kicsinek tűnhet, de a hatás függ a takarmány egyöntetűségétől is. A magas termelésű tehenek, amelyek több koncentrátumot és így több repceterméket fogyasztanak, hamarabb tapasztalhatnak problémákat. A szakértő hiányosságként említi, hogy a vizsgálat nem a takarmány tényleges kéntartalmát mérte, hanem a Norfor rendszer standard értékeit használta. Ennek ellenére nem zárja ki teljesen a Bovaer lehetséges hatását.

A SEGES szerint ha a repce a fő fehérjeforrás, a takarmány kéntartalmának 50-60%-át is adhatja, magas kukoricatartalmú takarmányoknál ez az arány akár 70%-ra is nőhet.

A Bovaer gátolja a metántermelést, miközben több hidrogén válik elérhetővé a bendőben. A magasabb kéntartalommal kombinálva ez hidrogén-szulfid képződéséhez vezethet, ami csökkenti a kérődzési aktivitást. Ezért általában 3-4 g/kg szárazanyag a kén felső határértéke a takarmányban. Jan Dijkstra szerint ugyanakkor a kutatóintézet elemzéséből hiányzik a vízminőség szerepének vizsgálata, mivel a magasabb kéntartalmú víz a repcetermékekkel együtt fokozhatja a kén káros hatásait.