Braunmüller Lajos • 2026. szeptember 2. 14:29
Egyre nyomasztóbb képet mutat a tömegtakarmány-hiány, kreatív ötletekkel próbálják átvészelni a helyzetet a tehenészetek.
Néhány hónapjuk maradt a hazai tejtermelőknek, hogy elkerüljék az újabb súlyos veszteségeket: miközben az idei aszály miatt a legfontosabb tömegtakarmányból, a silókukoricából is komoly hiány alakulhat ki, a gazdaságok egyelőre még a tavalyi készleteikből élnek. Az igazi próbatétel ezért csak ősszel és télen jöhet, amikor ezek a tartalékok kifutnak, és a kieső takarmányt már csak drágán, jelentős szállítási költséggel lehet pótolni. Közben a tej felvásárlási ára ugyan már mutat némi élénkülést a nemzetközi piacokon, a magyar árak azonban lassan követik a fordulatot – így könnyen lehet, hogy a termelőknek éppen akkor kellene a legdrágábban takarmányt vásárolniuk, amikor még mindig önköltség alatt értékesítik a tejet. Vannak ugyanakkor kreatív takarmányozási megoldások, amelyekkel a tejtermelő gazdaságok igyekeznek reagálni az egyre nyomasztóbb helyzetre.
A szélsőséges időjárás és a bizonytalan silókukorica-termés miatt a tejtermelő gazdaságban egyre inkább az őszi vetésű kalászosokra alapozzák a takarmányozást a Fino-Farm Szövetkezetnél. A kalászosszenázs, így például a rozs és a tritikálé ilyen jellegű felhasználása kiszámíthatóbb hozamot és kiváló minőséget biztosít a tejelő állományok számára, ezért a stabil ellátás érdekében jelentősen növelik ezek vetésterületét - mondta el az Agrárszektornak Egyed Barna, a Fino-Farm Szövetkezet igazgatósági elnöke. Hozzátette:
Az elmúlt évek aszályos időszakai rávilágítottak arra, hogy a hagyományos tömegtakarmányok ellátása tartósan kiszámíthatatlanná vált.
Erre reagálva már a 2025-ös őszi vetéseknél tudatosan növelték a rozs és a tritikálé termőterületét. A kétmenetes betakarítású szenázs készítését idén április közepén kaszálással kezdték, majd fonnyasztás után besilózták. A nagyjából két hónapos érési időnek köszönhetően az így nyert takarmányt éppen a legkritikusabb, hőstresszes nyári hónapokban tudták beilleszteni a tehenek takarmányozásába.
A stratégia bevált, hiszen a nyári hőség ellenére a tej beltartalmi értékei kiválóak maradtak, stabil 4 százalékos zsír- és 3,35 százalékos fehérjetartalom mellett, miközben a termeléskiesés nem haladta meg a 10 százalékot a hőstresszes időszakban sem. Ez az eredmény idén különösen felértékelődött, mivel a lucernaszéna hozama elmaradt a várttól, a silókukorica pedig rendkívül egyenetlen képet mutatott. Míg a kedvezőbb adottságú területeken sikerült elérni a hektáronkénti 30 tonnás hozamot, addig máshol csupán 20–22 tonnát takarítottak be, ami gyenge-közepes minőséget és mintegy 30 százalékos terméskiesést jelentett.
Mivel a jelenlegi klímaviszonyok között a silókukorica hozama már nem garantálható, a Fino-Farmnál a takarmánybázis további átalakítása mellett döntöttek. A tervek szerint idén ősszel – amennyiben megérkezik a szükséges csapadék – megduplázzák a szenázsnak szánt területet. Emellett 2027-től egy új technológiát is bevezetnek, így a tavaszi kaszálás mellett áttérnek a direkt vágású teljesnövény-szilázs készítésére is. Ekkor a búzát, árpát vagy tritikálét viaszérésben, az egész növényt egyben levágva, a silókukoricához hasonlóan silózzák be. Egy korábbi teszt alapján ezzel a módszerrel akár hektáronkénti 35 tonnás hozam is elérhető, ami jelentősen felülmúlja a silókukorica termésátlagát.
Ez az új típusú "silókalászos" kiváló alternatívát nyújt. A teljes növény betakarításával a rostemészthetőség és a beltartalom felveszi a versenyt a kukoricáéval.
Bár a kukorica magas keményítőtartalmát nem tudja maradéktalanul biztosítani, ez a hiány szemes kukoricával – szükség esetén akár importból – pótolható. A cél nem a silókukorica teljes elhagyása, hanem egy olyan biztonságos takarmányalap kiépítése, amely a szélsőséges időjárási körülmények között is stabilan garantálja az állomány ellátását – tette hozzá Egyed Barna.
A túlélés a tét
A kreatív megoldások ellenére ugyanakkor súlyos takarmányválság tetézi az önköltség alatti felvásárlási árak miatti gondokat, így a magyar tejtermelők a túlélésért küzdenek 2026 őszén
– mondta el az Agrárszektornak Zászlós Tibor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke. A szélsőséges időjárás miatt az ország jelentős részén drasztikusan romlott a silókukorica minősége és hozama, ami drága takarmánypótlást és komoly toxinkockázatot von maga után. A gazdaságok talpon maradásához mostanra elengedhetetlenné vált az alternatív jövedelemforrások kiépítése.
Zászlós Tibor elmondta: az idei évben kiugró területi különbségek alakultak ki a hazai terméseredményekben. Míg a Dunántúlon, a Balaton vonaláig elfogadható a helyzet, az Alföldön rendkívül gyenge kukoricatermést takarítottak be. A silókukorica beltartalmi értéke emiatt jócskán elmarad a korábbi évekétől, hiszen bár a szárnövekedés sok helyen megfelelő volt, a szemtermés hiánya miatt a létfontosságú keményítőt rendkívül drága szemes takarmánnyal kell pótolni. Számos gazda kényszerült arra, hogy a szemesnek szánt, de gyenge minőségű kukoricát is silóként takarítsa be, elkerülve ezzel a távolabbról érkező tömegtakarmányok hatalmas szállítási költségeit. Kijelentette: a hiányos beltartalom mellett a másik súlyos problémát a megnövekedett toxinkockázat jelenti. A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a kukoricában felszaporodhatnak a mikotoxinok, amelyek a takarmányozás során a tejben is megjelenhetnek. A méreganyagok elleni védekezés nemcsak állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági szempontból elengedhetetlen, hanem újabb jelentős költségterhet ró a termelőkre.
A költséges takarmányozás megoldása ma már nem pusztán szakmai kérdés, hanem a gazdaságok fennmaradása is múlik rajta, hiszen a tej felvásárlási ára hónapok óta jóval a termelési önköltség alatt stagnál.
A folyamatos veszteségek miatt megkezdődött az állományok ritkítása és a selejtezések felgyorsítása. Bár tömeges csődhullámról még nincs szó, egyre több tehenészet kényszerül a termelés végleges feladására, az állatállomány felszámolására vagy vágóhídra küldésére. A hazai tejtermelés volumene egyelőre csak azért nem csökkent drasztikusan, mert a megmaradó, magas genetikai értékű állomány termelékenysége még kompenzálja a kiesést.
Eközben Európa más részein, például Németországban a tejtermelés növekedést mutat. Ennek hátterében nem kis részben az áll, hogy a nyugat-európai gazdák a megújulóenergiatermelésből származó garanciális árak és támogatások révén olyan stabil alapjövedelemhez jutnak, amely átsegíti őket a jelenlegihez hasonló piaci válságokon.
A hazai ágazat számára is ez a modell jelentheti a kiutat. Olyan kiegészítő jövedelemforrásokat kell találni – amilyen például az alternatív energiatermelés –, amelyek tompítják a klímaváltozás, az alacsony felvásárlási árak, a magas energiaköltségek és az állategészségügyi kockázatok együttes hatását – vélekedett Zászlós Tibor.
Néhány hónap maradt?
Kritikus időszak elé néznek a hazai tejtermelők, mivel a rendkívüli aszály okozta takarmányhiány és a hónapok óta tartó, önköltség alatti termelés együttesen fenyegeti az ágazatot – véli Harcz Zoltán is. A Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint
bár a felvásárolt tejmennyiség egyelőre nem csökkent, a kisebb gazdaságok bezárásával megindult a piac koncentrációja. A valódi krízis november és március között várható, amikor a gazdák végleg felélik a tavalyi takarmánykészleteiket.
Mint azt az Agrárszektornak kifejtette: a szaktárca ugyan augusztus 30-ig meghosszabbította a silókukorica betakarításának határidejét, a termelők legfőbb gondja most a kiesett tömegtakarmány pótlása. Bár külföldről, extrém esetben akár a szomszédos országoknál jóval távolabbról is beszerezhető lenne az utánpótlás, a magas fuvardíjak drasztikusan megdrágítják a tömegtakarmány importját. A probléma teljes súlya egyelőre rejtve marad, mivel sok gazdaság még a tavalyi tartalékait használja. Az igazi kihívás november és március között jelentkezik majd, amikor ezek a készletek kimerülnek, és a hiányzó silót kellene pótolni az állatok takarmányozásában. Az ügyvezető igazgató elismerte: szóba jöhetnek alternatív megoldások, mint a másodvetések vagy a korán levágott rozs felhasználása, de ezek sikere erősen függ a csapadéktól.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a tejtermelők immár nyolc hónapja önköltség alatti áron kénytelenek értékesíteni.
Az aszály és a kedvezőtlen piaci környezet a generációváltás nehézségeivel kiegészülve sok gazdát a tevékenység feladására vagy az állomány csökkentésére kényszerít. Bár az országos statisztikák a nyár közepi adatok alapján még nem mutatnak visszaesést az évi mintegy kétmilliárd kilogrammos felvásárlásban, a háttérben már komoly struktúraváltás zajlik.
A nehezebb helyzetbe került kisebb üzemek kikerülnek a piacról, állataikat és termelésüket pedig a nagyobb, hatékonyabb gazdaságok veszik át, ami a hazai tejpiac jelentős koncentrációjához vezet.
A piacon már vannak kedvező jelek
A tejpiacon mindeközben már látszanak biztató jelek, bár ezek hatása Magyarországon csak késleltetve érezhető. A belföldi árak jelenleg 129–135 forint körül mozognak, amely ugyan még nem éri el az önköltségi szintet, ám a nemzetközi spotpiacon – például Milánóban – ugyanakkor az elmúlt hetekben többször is jelentős áremelkedés történt, így az árak elérték a 48–51 centes sávot.
Ez az év eleji mélyponthoz képest már nagy emelkedésnek tekinthető.
Mivel a hazai szerződéses rendszer a kiszámíthatóság érdekében lassabban követi a nemzetközi ármozgásokat, a magyar átlagár növekedésére még várni kell egy-két hónapot, így egyelőre csak a spotpiacra termelő gazdaságok lélegezhetnek fel valamelyest.