Veres Virág Cintia • 2026. május 27. 06:03
Az élelmiszerekkel kapcsolatos kérdések és bizonytalanságok ma talán erősebben jelen vannak a közbeszédben, mint valaha. Feldolgozott vagy friss, adalékanyagokat tartalmazó vagy „természetes” - a fogyasztók gyakran ellentmondásos információk között próbálnak eligazodni. A modern élelmiszeripar megítélése így sokszor inkább érzelmi, mint tudományos alapokon nyugszik. Vörös Attila, a FÉSZ ügyvezető igazgatója szerint azonban a valóság jóval árnyaltabb: a mai élelmiszerek nemcsak biztonságosabbak, mint korábban, hanem számos esetben tápérték és választási lehetőség szempontjából is előrelépést jelentenek - a kulcs pedig a tudatos fogyasztói döntésekben rejlik.
A modern élelmiszerek alapvetően biztonságosak, és sok esetben a korábbiaknál is magasabbélelmiszer-biztonsági szintet képviselnek
- mondta lapunknak Vörös Attila, a FÉSZ ügyvezető igazgatója.
A szakember szerint a modern élelmiszer-feldolgozási technológiák nem szakítanak a hagyományokkal, sokkal inkább azok továbbfejlesztett változatai. Az olyan ősidők óta ismert eljárások, mint a hőkezelés, a savanyítás, a sózás vagy a füstölés, ma is alapvető szerepet játszanak az élelmiszerek tartósításában és biztonságos fogyaszthatóságában. A korszerű technológia ezekre az alapokra épül, miközben jelentősen növeli azélelmiszer-biztonságot.
Nincs jó vagy rossz élelmiszer
Vörös Attila hangsúlyozta, hogy a mai élelmiszerek egyik legnagyobb előnye a korábbi évtizedekhez, sőt évszázadokhoz képest is a kiemelkedően magasélelmiszer-biztonsági szint. A szigorú higiéniai előírások, a fejlett gyártástechnológia és az ellenőrzési rendszerek következtében jelentősen csökkent az élelmiszer-eredetű megbetegedések kockázata, így ez mára gyakorlatilag alapvető adottsággá vált. A táplálkozás megítélése kapcsán kiemelte, hogy nincs olyan élelmiszer, amely önmagában „jó” vagy „rossz” lenne.
A modern táplálkozástudomány szerint bármely élelmiszer beilleszthető egy kiegyensúlyozott étrendbe, ha figyelembe vesszük az egyéni életmódot, a tápanyagszükségletet, az adott termék tápértékét, valamint a fogyasztás mennyiségét és gyakoriságát.
Feldolgozott, ultrafeldolgozott élelmiszer: sok a kérdőjel
A feldolgozott élelmiszerekkel kapcsolatos általános félelmeket a szakértő nem tartja megalapozottnak, ugyanakkor rámutatott: a helytelenül összeállított étrend hosszú távon hozzájárulhat bizonyos krónikus betegségek kockázatának növekedéséhez.
A feldolgozottság önmagában nem tekinthető meghatározó egészségre ható tényezőnek. Sokkal fontosabb az élelmiszer tápanyagösszetétele, amely magában foglalja többek között az energiatartalmat, és a makro- és mikrotápanyagokat, mint a zsír-, cukor-, só-, vitamin- és ásványianyag-tartalmat.
A szakember szerint ezért félrevezető lehet az élelmiszerek feldolgozottság szintjén alapuló megítélése, hiszen az élelmiszerek között jelentős különbségek vannak: léteznek magas energiatartalmú, de minimálisan feldolgozott termékek, és alacsony energiatartalmú, tápanyagokban gazdag feldolgozott élelmiszerek is.
A feldolgozás fontos szerepet tölt be a szezonalitás kiküszöbölésében is. Ennek köszönhetően például a téli hónapokban is elérhetők olyan zöldségek és gyümölcsök, mint a borsó vagy a kukorica, amelyek frissen nem lennének hozzáférhetők. A konzerv- és hűtőipari technológiák így nemcsak kényelmi szempontból fontosak, hanem a változatos étrend biztosítását is segítik.
A feldolgozott és az ultrafeldolgozott élelmiszerek közötti különbségtétellel kapcsolatban a FÉSZ ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a „feldolgozott” kifejezés nem egy egységes kategóriát jelöl, hanem minden olyan beavatkozást magában foglal, amely során az élelmiszer természetes állapota megváltozik. Ide tartozhat az egyszerű tisztítás és darabolás, de akár összetettebb technológiai folyamatok is.
Az úgynevezett ultrafeldolgozott élelmiszereknek ugyanakkor nincs egységes, tudományosan vagy jogilag egyértelműen meghatározott definíciója. Nem lehet meghatározni, hogy pontosan miben különböznének a feldolgozott élelmiszerektől, illetve, hogy mely élelmiszerek tartozhatnának ebbe a kategóriába.
A feldolgozás számos esetben kifejezetten előnyös is lehet. Egyes technológiák lehetővé teszik a tápérték növelését, például a vitamin- és ásványianyag-tartalom növelésével, vagy éppen a zsír-, só- és cukortartalom csökkentésével. Emellett a feldolgozott élelmiszerek széles választéka segíti a fogyasztókat abban, hogy saját igényeikhez és életmódjukhoz igazodó döntéseket hozzanak, miközben a fenntarthatósági szempontok - például azélelmiszer-pazarlás csökkentése - is egyre nagyobb szerepet kapnak.
Tényleg „démonok” az E-számok?
Az adalékanyagokkal, köztük az E-számokkal kapcsolatban a szakértő kiemelte: ezek kizárólag szigorú engedélyezési eljárás után kerülhetnek forgalomba, és csak a technológiailag szükséges minimális mennyiségben használhatók. Minden engedélyezett adalékanyaghoz meghatároznak egy elfogadható napi beviteli értéket (ADI), amely azt a mennyiséget jelöli, amely hosszú távon is biztonságosan fogyaszthat. Az adalékanyagok nemcsak a tartósságot és a biztonságot szolgálják, hanem az élelmiszerek állagát, ízét és fogyasztási élményét is javíthatják.
A címkézés értelmezésével kapcsolatban Vörös Attila rámutatott, hogy a cél nem az, hogy a fogyasztó „biztonságos” és „nem biztonságos” élelmiszerek között válasszon, hiszen a piacon lévő termékek alapvetően biztonságosak. A címkék inkább abban segítenek, hogy a vásárlók saját igényeik és egészségi állapotuk szerint válasszanak. Az összetevők, a tápértékadatok és az allergének feltüntetése mind azt szolgálja, hogy tudatos döntések születhessenek. A magas fehérjetartalmú termékek kapcsán a szakértő elmondta:
ezek hasznos kiegészítők lehetnek bizonyos élethelyzetekben, például sportolók vagy idősebbek esetében, de nem feltétlenül szükségesek egy átlagos, változatos étrendben. Az egészségességet nem önmagában a fehérjetartalom határozza meg, hanem az élelmiszer teljes tápanyag-összetétele.
A modern táplálkozással kapcsolatos leggyakoribb tévhitek között szerepel az az elképzelés, hogy egyes élelmiszerek önmagukban egészségtelenek, vagy hogy a feldolgozott termékek automatikusan kerülendők. Hasonlóan elterjedt tévhit az is, hogy az adalékanyagok általában károsak, illetve, hogy bizonyos tápanyagok, például a fehérjék vagy a szénhidrátok , túlzott hangsúlyt kapnak, vagy épp démonizálják a fogyasztók. A tudományos álláspont ezzel szemben továbbra is a kiegyensúlyozott, változatos étrend fontosságát hangsúlyozza.
A tudatos táplálkozás kulcsa nem a tiltásokban rejlik, hanem az információk helyes értelmezésében és az egyéni igényekhez igazított étrend kialakításában
- emelte ki Vörös Attila.