A bükk a Magyar-középhegységben 600 m fölött erdőalkotó, többek közt a Gödöllői-dombság területén is élő faj. A Kárpátokban 400–1200 m között egyeduralkodó.
Elterjedése és jellemzői
A hűvösebb és csapadékosabb éghajlatot kedvelő, mészkedvelő faj, ezért Magyarországon leginkább a középhegységek tetőin, illetve északi lejtőin nő, az Alföld peremére ritkán ereszkedik le. Későn lombosodik, de akkor mély árnyékot ad, és maga a bükk is jól tűri az árnyékot. Levele talajjavító hatású, a virágait pedig a szél porozza be. A makkokat ősszel erdei állatok, például mókusok, szajkók hordják szét, amik aztán tavasszal, az avar alatt, sötétben fognak kicsírázni. Erdészetekben őszi magvetéssel, míg a kertészetekben növényházi oltássál szaporítják.
A közönséges bükknek egyébként vannak olyan gyümölcsei is, amelyek ősszel megnőnek és beérnek, és úgynevezett "bükkösök", - ezek a gyümölcsök fás borításukról ismertek, amelyet sokan sündisznónak is nevezhetnek, mivel tüskék vannak benne, és két vagy három barna magja van.
A klímaváltozás már a magyar halászati és haltermelési ágazatot is szemléletváltásra kényszeríti.
A termény átvételekor felértékelődik a gyors és megbízható ellenőrzés szerepe.
Gyorsan jutnak el a magyarok a "bogarat akarnak etetni velünk" mondatig.
A lépfene jelenlétét igazolta a Nébih laboratóriuma egy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei szarvasmarha-állományban, miután hat állat hirtelen elhullott.
Megerősítette az afrikai sertéspestis (ASP) vírus jelenlétét két, Baranya vármegyei házisertés-állományban a Nébih laboratóriuma.
Az Agronómiai Központ és a Téradatkezelő segítségével a PGR még hatékonyabban támogatja az adatvezérelt gazdálkodást.
