Datolyaszilva

Délkelet-Ázsia, Kína és India ősi kultúrnövénye. Távol-Kelet kertjeitől Amerikáig mindenütt megtalálható a szubtrópusi és a szubmediterrán klímában.

A datolyaszilva jellemzői

A Himalájában és Mianmar, Thaiföld, Indokína, Kína, Korea és Japán hegységeiben honos; a szubtrópusokon és a trópusi hegyvidékeken 1000 méter felett világszerte termesztik. A datolyaszilva szubtrópusi, trópusi származású, alacsony termetű gyümölcsfa, mely legfeljebb 15 méteresre nő meg, de a kertekben jellemzően általában 4-5méter magas. Lombhullató fa, így ősszel elveszti leveleit, ám a levelek még ezelőtt elszíneződnek, így a nyarat követően a fa új, dekoratív arcát mutatja. A levelek bőrneműek, fényesen sötétzöldek. A fa lombkoronája szellős, laza szerkezetű, enyhén gömb formájú. Az összképet tekintve a hurma faként kifejezetten mediterrán jellegű, vidám hangulatú, az átlagos gyümölcstermőknél jelentősen szebb, esztétikusabb fa.

A nagyon egészséges, egyes helyeken gyógyszerként is számon tartott gyümölcs kiváló minden légúti megbetegedés megelőzésére, köhögés, influenza, hörghurut, torokfájás, torokgyulladás ellen, de magas vastartalma miatt vérszegénység ellen is javallják, sok béta-karotint és C-vitamint tartalmaz. A datolyaszilva gyümölcse alma méretű, gömbölyded, olykor enyhén szögletes termés, mely sárgás, narancsos színezetű.

A datolyaszilva igényei

Talajtípusra közömbös, teljes napfény, és kifejezetten tápanyagigényes, vízigénye közepesnek mondható, de meghálálja az öntözést, -20 °C-ig télálló, de fiatal korban a tövet takarni kell. Mivel november első dekádjában érik és utóérés nélkül fanyar, sem a madarak, sem a rovarok nem károsítják. A vad datolyaszilva nagyon ellenálló a gombabetegségekkel szemben is, a nemes datolyaszilva virágzás előtt, alatt és közvetlenül utána bizonyos védelmet, permetezést igényel. A szárazságot viszonylag jól bírja, de igazán csak 600 mm évi csapadék mellett terem bőven. Megél akár sovány talajon is, de a viszonylag jól trágyázott szellős talajokat szereti.