Fejes saláta

A saláta mérsékelt övi egy- vagy kétéves növény, az őszirózsafélék családjába tartozó faj. Többnyire levélzöldségként termesztik, egyike a legrégebben termesztett zöldségünknek.

A fejes saláta jellemzői

A fejes salátát sok országban nyersen és hidegen fogyasztják, például salátákban, hamburgerekben vagy éppen tacóban. Más országokban, például Kínában a kerti salátát főve fogyasztják, és a szár felhasználása épp olyan fontos, mint a levélé. Érdekesség, hogy enyhe íze miatt évszázadokon keresztül a saláták egyéb összetevői mellett közömbösítő szerepe volt. A saláta gyűjtőnéven szereplő zöldségfélék közül ez a legkedveltebb. Fogyasztása mellett számos érv is szól, többek között az, hogy magas a C-vitamintartalma 40 mg), de sok B-vitamint, (B1-, B2-, B6-vitamint) meszet, fehérjét, kalciumot, káliumot, foszfort, és vasat tartalmaz. Ízanyagai jó hatással vannak a gyomor működésére, emellett cukorbetegek, túlsúlyosak is fogyaszthatják. A saláta kiváló rostforrás. 95%-os víztartalmának köszönhetően vízhajtó hatással rendelkezik, valamint serkenti a vérképzést és a veseműködést egyaránt.

A fejes saláta termesztése

A fejes saláta hidegkedvelő növény, ezért számára a tavasz és az ősz az optimális termesztési időszak. A nyári melegben a legtöbb fajta nem hoz tömör fejet, hanem gyorsan magszárat fejleszt - ezt viszont a nagyon korai magvetéssel el tudjuk kerülni. Akár már februárban is vethetjük a magvakat, ha a talajunk megfelelően nedves és porhanyós, de a március sem késő. A salátamagvak még a fagyokat is kibírják a talajban, és nagyon gyorsan kikelnek, amint kissé felmelegszik a talaj. A fejes saláta tehát tavasztól-őszig vethetjük, a tépő vagy metélő saláták számára azonban az őszi időszak már nem optimális.

Jó hír, hogy salátát termeszthetünk állandó helyre vetve talajban, cserépben, balkonládában is. A szabadföldi vetéshez ősszel lazítsuk át a földet, valamint jó minőségű komposztot vagy humuszt, esetleg lebomlott szerves trágyát forgassunk a talajba. Olyan helyet válasszunk, ahol megfelelő mennyiségű nap éri. A magvakat 1-2 cm mélyen 15 cm-es sávban, ritkásan szórva vessük,  takarjuk be földdel, majd kissé tömörítsük. Amint a növénykék 1-2 centiméteresek lesznek, ritkítsuk ki az állományt, mégpedig úgy, hogy két növényke között 5-6 centimétert hagyjunk, hogy fejesedéskor legyen megfelelő helye a fejlődéshez. a saláta gyenge gyökérzetű és nagy lombfelületű növény, így figyelnünk kell a vízellátásra, öntözzük rendszeresen.

A saláták nagy ellenségei a pajorok és a drótférgek, valamint a meztelen csigáknak is kedvenc tápláléka. Ezeken kívül a salátaperonoszpóra gombabetegség is előfordul a salátán, amely elsősorban a legyengült egyedeket támadja. Esős időben a szürkepenész alulról rohaszthatja a tövet. Persze növényvédő szereket is használhatunk a salátáink védelme érdekében, de élszerű a természetességet választani: például állítsunk csigavédő kerítést a salátánk köré, vagy fűrészporral szórjuk be növényünket.