Házi pulyka

A házi pulyka a baromfifélék közé tartozó madár, amelynek mind a húsát, mind a tojását előszeretettel fogyasztja az emberiség, de a tollait is felhasználják.

A házi pulyka (Meleagris gallopavo domesticus) a vadpulyka, avagy mexikói pulyka domesztikált változata. Taxonómiai besorolása az idők folyamán többször változott, a mai besorolás alapján a házi pulyka a Tyúkalkatúak rendjébe, a Valódi tyúk-félék alrendjébe, a Fácán-félék családjába, a Pulyka-félék alcsaládjába és a Meleagris nembe tartozik. A pulyka háziasításáról többféle elképzelés létezik: vannak, akik szerint a spanyol konkvisztádorok háziasították ezt az állatot, egy másik elmélet szerint az amerikai őslakosok domesztikálták. Magyarországra a 16. században került, török közvetítéssel, és eredetileg indiai tyúknak nevezték. Magyarországi fajtái védettek.

A házi pulyka életmódja

A házi pulyka szabadtéri és zárt tartásra is alkalmas. Nappali életmódot folytat, éjszakára az ólban elhelyezett létrákra, ülőrudakra száll fel, szabadban tartva pedig kisebb fákon, vagy épp a kerítésen tölti az éjjelt. A fiatal házi pulykák szívesen repülnek rövid távolságokat ülnek le és kelnek fel, és bár ezek a viselkedési formák a madarak érésével egyre ritkábbak lesznek, de a felnőttek szívesen másznak fel tárgyakra, például szalmabálákra. A pulykák rendkívül szociálisak, és nagyon nyugtalanok lesznek, ha elszigetelik őket. Számos viselkedésük szociálisan támogatott, azaz ha egy állat kifejezi egy viselkedésformát, az növeli a hajlamot arra, hogy ezt a viselkedést mások is tanúsítsák. A felnőtt egyedek képesek felismerni az "idegeneket", és ha egy idegen pulykát egy már kialakult csoportba helyeznek, akkor abból szinte biztosan harc lesz, ami akár halálos kimenetelű is lehet. A pulykák nagyon hangosak, és a csoporton belüli "szociális feszültség" a madarak hangadásából nyomon követhető. A magas hangú trillázás jelzi, hogy a madarak agresszívvá válnak, ami heves verekedéssé fajulhat, ahol az ellenfelek nagy, éles karmaikkal egymásnak ugranak, és megpróbálják egymás fejét csipkedni vagy megragadni. Az agresszió gyakorisága és súlyossága a madarak ivarérettségével növekszik.

A házi pulyka elterjedése

A házi pulyka ősének, a vadpulykának a feltételezhető őshazája Közép- és Észak-Amerika, itt a történelmi idők előtt óriási területeken háborítatlan körülmények között szaporodott, természetes elterjedése Mexikótól egészen Kanadáig tartott, innen spanyol közvetítéssel jutott el Európába, valamint a többi mérsékelt égövi részére.

A házi pulyka táplálkozása

A házi pulyka elsősorban rovarokkal és más gerinctelenekkel táplálkozik, de a magvakat is előszeretettel fogyasztják. A házi pulykák takarmányozása során általában fontosak a keveréktakarmányok, amelyeket többféle takarmányból állítanak össze. Ez a keveréktakarmány etethető szárazkeverékként önetetőkből vagy vályúkból.

A házi pulyka fajtái

Általánosságban elmondható, hogy a házi pulyka egy erőteljes felépítésű, nagy testtömegű madár, az egyes pulykafajták megjelenése nem sokban tér el egymástól, az előfordulási helyszínek földrajzi különbözősége miatt azonban más-más tulajdonságaik kerültek előtérbe. A házi pulykának több fajtája is létezik, a jellegzetes magyar fajták a fekete és fehér színváltozatban is létező magyar pulyka, a rézpulyka és a bronzpulyka. Ezek mindegyikét elsősorban a húsáért tenyésztik.

A házi pulyka szaporodása

A házi pulyka, fajtától függően 25-80 tojást rak évente. A pulyka jó kotló, tojásainak kelési ideje 28-30 nap. A tojások termékenységét az ivararány jelentősen befolyásolja. Egy bakhoz szűk területen 4-8 tojót, tágabb legelőn 10-16 tojót lehet számítani. A kakas 3 éves korában teljesít legjobban, de további 3-4 évig még tenyésztésben lehet hagyni.