Para államban, az Amazonas mélyén, egykor gazdag biodiverzitású területek helyén ma szarvasmarha-legelők húzódnak. Az 1,2 millió négyzetkilométeres állam a bányászat után a szarvasmarha-tenyésztésből szerzi legnagyobb bevételét, 20 millió hektárnyi legelőjén közel 25 millió szarvasmarha és bivaly él. A legfrissebb adatok szerint Para az erdőirtás egyik gócpontja Brazíliában, ahol az elmúlt négy évben 54%-kal nőtt a legelők miatt kiirtott erdőterületek nagysága. A The Nature Conservancy (TNC) és a Bain and Company kutatása szerint a szarvasmarhák legalább felét illegálisan kiirtott erdőterületeken tenyésztik.

Para kormányzója 2023-ban bejelentette, hogy az állam elsőként kezdi el bevezetni a szarvasmarhák kötelező jelölését, amit 2025 végéig szeretnének befejezni – hat évvel a 2032-es országos határidő előtt. Ezt a lépést környezetvédő csoportok és a világ legnagyobb húsipari vállalatának, a JBS Globalnak a vezérigazgatója is fordulópontnak nevezte az erdőirtás elleni küzdelemben.

A kis gazdálkodók támogatására, akik Para szarvasmarha-állományának mintegy felét adják, a JBS a TNC-vel együttműködve kétmillió elektronikus füljelzőt biztosít.

Mauro Lucio Costa, a Para Állattenyésztők Szövetségének elnöke szerint azonban az állatok jelölése önmagában nem elég. A földgazdálkodás javítása is kritikus fontosságú Para szarvasmarha-ágazatának ellenállóbbá tételéhez és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Costa egyike azoknak az új generációs gazdálkodóknak, akik regeneratív technikákat alkalmaznak a talaj egészségének javítására, ami jobb fűnövekedést és egészségesebb szarvasmarhákat eredményez. Fákat is ültetnek, hogy árnyékot biztosítsanak az állatoknak és diverzifikálják bevételeiket.

Fabio Medeiros, a TNC stratégiai partnerségi igazgatója szerint a leromlott talaj gyenge fűnövekedéshez vezetett, ami a gazdákat arra ösztönözte, hogy újabb erdőterületeket irtsanak ki, folyamatos erdőirtási és degradációs ciklust létrehozva. Ennek eredményeként Brazíliában mintegy 40 millió hektár olyan terület van, ahol az erdőt mezőgazdasági célokra irtották ki, de a föld mára túlságosan leromlott állapotba került. Maria Gorete Rios, egy korábbi városlakó, aki ma 78 hektáron gazdálkodik, a szarvasmarha-tenyésztés mellett kakaót és açaít is termeszt. Gondoskodik a folyók és vízfolyások közelében lévő területekről is, amit bár a brazil törvények előírnak, sok földtulajdonos figyelmen kívül hagy. Beavatkozásai segítettek gazdaságának alkalmazkodni az Amazonas melegebb, szárazabb éghajlatához.

Lusimar Lopes de Brito közepes méretű gazdaságában a fő tevékenység a borjak tenyésztése. Ő a legelőgazdálkodásra összpontosít, egy olyan regeneratív technikára, amely javítja a talaj egészségét, így több fű terem, csökkentve az időt, amit a szarvasmarháknak a gazdaságban kell tölteniük. Az úgynevezett ultra nagy sűrűségű módszert alkalmazza, ahol sok szarvasmarha intenzíven legel egy területet néhány óráig, mielőtt másik területre kerülnének.

Pedro Miranda, Para egyik legnagyobb ranchának tulajdonosa, kétirányú megközelítést alkalmaz a fenntarthatóság érdekében: szarvasmarháit kukorica és cirok kiegészítővel eteti, valamint olyan takarmányt tesztel, amely csökkenti az állatok metántermelését. Ezek a technikák csökkentik a szén-dioxid és metán kibocsátást a megtermelt hús kilogrammjára vetítve, csökkentik az erdőirtást a talaj termékenységének fenntartásával, és növelik a talaj szénmegkötő képességét.

Mariana de Aragao Pereira, a Brazil Mezőgazdasági Kutatási Társaság (Embrapa) kutatója szerint a regeneratív gyakorlatok Brazíliában csökkentették a metánkibocsátást szarvasmarhánként. "Egy jól kezelt legelő évente két-négy tonna szenet tárolhat hektáronként, részben ellensúlyozva a bélrendszeri metánt. Az agrárerdészeti rendszerekben ezek az arányok még magasabbak lehetnek a fák biomasszája miatt", mondja.

Brazília Alacsony Szén-dioxid-kibocsátású Mezőgazdasági Terve szerint a legelők helyreállítása és az integrált rendszerek, beleértve az agrárerdészetet is, 2030-ig mintegy 186 millió tonna CO2-egyenértékű kibocsátást csökkenthetnek, 40 millió hektáron az egész országban. A regeneratív megoldások csak akkor hozhatnak jelentős változást, ha széles körben elterjednek. Medeiros szerint a legnagyobb kihívás a technikai segítségnyújtás biztosítása Brazília kétmillió szarvasmarha-tenyésztője számára az új technikák elsajátításához.

Coimbra úgy véli, hogy a változás elkerülhetetlen. Becslése szerint a helyi gazdálkodók mintegy 60%-a elfogadja, hogy fenntarthatóbbá kell tenniük gazdálkodási gyakorlatukat.

Ha a másik 40% nem változtatja meg a gondolkodását, kiszorulnak a piacról. Az új generációk, akik ezeket a földeket öröklik, főiskolai végzettséggel és kutatási ismeretekkel rendelkeznek. Ez paradigmaváltás lesz – attól a pillanattól kezdve, hogy átveszik az irányítást, a fenntarthatóság jelentősen növekedni fog.