Az illatos hunyor a Dél-Dunántúl erdeiben, cserjéseiben előforduló kora tavaszi évelő növényünk. A boglárkavirágúak rendjébe, ezen belül a boglárkafélék családjába tartozó faj.
Az illatos hunyor jellemzői és termesztése
Az illatos hunyor bőrszerű tőlevelei áttelelnek, a levélkék fonákukon, az ereken szőrösek. A virágtakaró zöldessárga színű. Az illatos virág a kisvirágú hunyorénál nagyobb, 5-7 cm-es. Virágzása február–áprilisig tehető. Az illatos hunyor alacsony, közepes termetű évelő növény, mely hazánkban is őshonos és védettséget élvez. Magyarországon főként a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon találkozhatunk vele a bükk és gyertyán erdőkben. Fontos kiemelni, hogy a növény minden része mérgező, ezért véletlenül se fogyasszuk vagy épp díszítsünk vele ételeket.
Az illatos hunyor félárnyékos, védett helyen, humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajba ültetve fejlődik legszebben, ezen kívül kedveli, ha földje nyirkos. Az illatos hunyort ültethetjük napos, világos helyre is, de ilyenkor fokozottan kell figyelni a rendszeres öntözésre. Levelei ugyan fél-örökzöldek, de a nagyon erős téli fagyok károsíthatják valamelyest, ezért lehetőleg tavasszal távolítsuk el ezeket a károsodott leveleket. Nem túl beteges fajta, de a levélfoltosodás időnként megjelenhet, de alapvetően nem érzékeny növény. Az átültetést és a bolygatást sem kedveli igazán, de ha mindenképp szaporítani szeretnénk, tőosztással próbálkozhatunk.
Az Agrárszektor kollégája a térségből küldött döbbenetes légifotókat a pusztító tűzről.
Közép-Ázsia fájdalmas és költséges valósága jó figyelmeztetés arra, hogy mi történik, ha késlekedünk.
Egyre kevesebb vízzel kell gazdálkodnunk, ezért sem mindegy, mennyi marad ebből a talajban.
Augusztusban a kiskert növényeinek egy része már túl van a legszebb időszakán, sok faj képes még a megújulásra.
Az idei év ismét megmutatta, hogy a korábban bevált technológiák egy része egyszerűen már nem működik a megváltozott időjárási körülmények között.
