Kabócák

A kabócák a rovarok osztályába és a félfedelesszárnyúak rendjébe tartozó egyik alrend. A félfedelesszárnyúak második legnagyobb és legváltozatosabb alrendje több mint 40 000 fajjal.

A kabócák jellemzői

A kabócák legközelebbi rokonaik a poloskák, a levélbolhák, a levél- és a pajzstetvek. Szúró-szívó típusú szájszervük hasonlít a poloskákéhoz, de azokétól eltérően nem a fej elején, hanem a fej tövén ered. A kabócáknak összetett szemeik vannak, amik közepes nagyságúak. Rendszerint 2-3 pontszemük van, és mind a két pár szárnyuk hártyás. Olykor szépen színezett, nyugalmi állapotban pedig a testet úgynevezett háztető formában borítja. A nőstények tojócsővel rakják petéiket. Legtöbbször négy fejlődési stádium után érik el a kifejlett állapotot. A hímek a potrohukban lévő hanghólyagon feszülő kitinhártya rezgetésével hangot adnak. A hímeknek és a nőstényeknek egyaránt van hallószerve. A kabócák virágos növényeken élnek és azok nedveit szívogatják.

Érdekesség, hogy a kabócák énekét mindig sokan kedvelték, Platón Phaidrosz című művében is szerepelnek. A két leghangosabb faj Magyarországon a 2-3 centiméteres mannakabóca, illetve a 3-4 centiméteres óriás-énekeskabóca, amelyek védett fajok. Egyúttal a legnagyobb hazai kabócák is, a többi énekeskabóca-faj is sokkal kisebb, azoknak a hangja csak pár méterre hallatszik. Ugyanakkor nem minden kabóca énekel, sőt, a többség még csak hangot sem ad ki. A kabócáknak világszerte 42 ezer faja él, ebből csak hazánkban több mint 550 faj fordul elő, és mindössze öt énekeskabóca-faj van.