Kecskerágó

A kecskerágó a kecskerágó-virágúak rendjébe és a kecskerágófélék családjába tartozó növénynemzetség. A nemzetség fajai között lombhullató és örökzöld növények is vannak.

A kecskerágó jellemzői

A kecskerágó-fajok többsége Kelet-Ázsiában őshonos, sokuknak a nyugati határt a Himalája hegység képezi, azonban néhány faj Európában, Ázsia többi részén, Ausztrálázsiában, Észak-Amerikában és Madagaszkáron is előfordul. A kecskerágók cserjék vagy kis fák. A kecskerágó ellipszis alakú levelei átellenesek, általában 2-15 centiméter hosszúak és alig fogazott szélűek.

Terméseik 4-5 részből álló, rózsaszín, sárga vagy vörös színű húsos termések. A magokat narancsszínű „hús” veszi körül. A terméssel és magokkal a gyümölcsevő madarak táplálkoznak; a magok sértetlenül átmennek a madarak emésztőrendszerén, és az ürülékkel távoznak az állatokból, így újabb területet foglalva el a kecskerágó-fajok számára. A kecskerágó egyik legelőnyösebb tulajdonsága, hogy díszítőértékét télen is megőrzi, kialakítható belőle sűrű lombozatú, jó takaróképességű sövény, a színes virágú, magasabb termetű fajták pedig pompás szoliternövények is lehetnek.

A kecskerágó leggyakoribb és legveszélyesebb kártevője nem más, mint a kecskerágó-pajzstetű, amely csak a kecskerágófajokon kívül nem károsít mást. A hímek hosszúkásak és fehérek; a nőstények barnák és kerekdedek. A fehér hím egyedek feltűnők, ezért egy hobbikertész “kókuszreszelékes” tünetnek nevezte. Mindezen kívül károsíthatja a gyapjas pajzstetű vagy lepkekabóca is.