Növényi életformák: melyik növény meddig él?

A növények lehetnek élethosszukat tekintve efemerek, egynyáriak és át-évelők, kétnyáriak, évelők. Az évelőkön belül is van több csoport, egyik az évelő, de egyszer termőké. Az efemer növények nagyon rövid életciklusúak, egy évben több nemzedékük is van, azaz a tavasztól őszig tartó időszakban kikel, magot nevel, elpusztul, majd a mag gyorsan újra kikel, növény lesz belőle, ami megint magot hoz, és ez a körforgás a vegetációs időszakban akár 4-6 alkalommal is megismétlődik. Jó példa erre a gyomként számontartott tyúkhúr, ami kiváló salátanövény is pontefemer volta miatt, hiszen szinte mindig találunk zsenge növényeket e fajból.

Az egynyáriak, mint a nevük is mutatja egy nyarat élnek, tavasszal kikelnek, fejlődnek, nyáron virágoznak, termést hoznak, majd elpusztulnak. Ilyen a búza, kukorica és sok más gabona, melyeket magérlelésük után esély sincs életben tartani. Botanikailag egynyáriak az át-évelők is, ám ez inkább kertészeti kategória, hiszen itt egynyárikról van szó, amik azért „át-évelők, mert a magjukat elszórják, azok a következő tavasszal kikelnek. Tehát ezek valójában egynyáriak, csak a magjaik fagytűrők, és képesek tavasszal kikelni a téli fagyhatást követően is. Az át-évelők évelőnek tűnhetnek, mert mindig előjönnek a kertben, hiszen elvetik saját magjaikat. A kétnyáriak az első évben csak leveleiket fejlesztik ki és második évben virágoznak majd hoznak termést.

Az utolsó csoport pedig az évelőké, melyek több éven keresztül élnek. Vagy úgy, hogy fagytűrők is, és a helyükön maradva minden tavasszal újra kizöldellnek, vagy úgy évelők, hogy segítséget nyújtunk nekik (mint a dézsás növényeknek: leanderek, citrusok stb.), hogy télire fagymentes helyre visszük őket, és ott teleltetjük. Az évelő de egyszer termő csoportba például az agávék egy része és a kövirózsák is tartoznak, ezek több éven keresztül élnek, de ha egyszer virágoznak és termést hoznak akkor utána elpusztulnak.

Sok minden átteleltethető lenne, csak nem biztos hogy érdemes

Mint ahogy a dézsás növényeink (leanderek, hibiszkuszok, citrusok) ha teleltetjük őket akkor évelők, de ha kint hagynánk télire akkor jó eséllyel elfagynának, azaz egynyáriként viselkednének. Ugyanígy átteleltethetők a díszpaprikák, a chili paprikák, vagy egynyári virágaink közül a Coleusok, muskátlik, azaz, ha bevisszük őket fagymentes helyre, akkor kibírják tavaszig.

Ilyen kísérletnél arra figyelni kell, hogy paradicsomokból ne az óriásira növő lugasra futtatandó típust akarjuk átteleltetni, hanem a kisebb termetű, de folyton növő típusút, évelő paprikákból ugyanez a helyzet. Másik lényeges dolog, hogy ahogy ősszel egyre hűvösebb az idő, kint e növények állapota a kártevők és kórokozók megjelenése miatt egyre inkább leromlanak. Amit teleltetni akarunk azt érdemes már korábban becserepezni, és úgy tartani, hogy viszonylag jó állapotban induljon neki a télnek. Télen e növényeknek lehullhat a levele, állapota romolhat, ám ha a szára, gyökérzete életben marad következő évben sokkal erősebb növekedést képes produkálni, mint a magról akkor kikelt társaik.

Az egynyári növények fagymentes helyretörténő beköltöztetésének számos más előnye is van még. Októberre-november elejére már szép nagy bazsalikomjaink és más fűszereink vannak a kertben, melyek hamarosan a fagyok áldozatai lesznek. Ám ha ezekből becserepezünk párat, akkor még sokáig élvezhetjük a zöldfűszerek zamatát a konyhában.

Bent a chili is túlélheti a telet

A Capsicum frutescens fajtái évelők, csak úgy mint a Capsicum annuum, C. chinense és a Capsicum nemzetség tagjainak többsége. Amikor a hőmérséklet tartósan 10 fok alá csökken, a chilit költöztessük a téli helyükre. Az átteleltetett példányok következő évben korábban virágzanak, és mivel nagyobb növények lesznek hiszen tavasszal nem magról indultak el, ezért gyakran több termést is hoznak. Az átteleléshez a legjobb kondíciójú példányokat válasszuk ki, és szedjük le róluk a termést. Az „ágakat” 5-10 cm-rel metsszük vissza, hogy ne hozzon télen új leveleket, ne arra fordítsa energiáit. A teleltetés helye legyen hűvös és világos, de fagymentes. A tél folyamán a paprikát csak keveset kell öntözni. A növények általában az összes levelüket elveszítik a tél folyamán, de ez nem jelent problémát. Vannak kifejezetten teleltetési kártevők, mint a liszteske, a pajzstetvek és egyes gombás megbetegedések, valamint penészfajok is megjelenhetnek. Ezek ellen sok teleltetett növény esetén növényvédő szerekkel, néhány növénynél akár a pajzstetvek egyenkénti letörlésével is védekezhetünk.

Időjárástól függően márciusban vagy áprilisban költöztessük át a növényt egy melegebb helyre, térjünk vissza a gyakoribb öntözéshez is, de ne öntözzük túl ekkor sem. Nem kell sokat várnunk, és ilyenkor a paprikán megjelennek az új levelek, hajtások is.

Egyes paradicsomok is átteleltethetők, ezekről tudni kell, hogy amikor a hőmérséklet 12 fok alá süllyed, akkortól már gyorsan elkezd leépülni a növény. Tehát ne közvetlen a fagyok előtt cserepezzük be a teleltetésre szánt példányokat (ez a paprikákra is igaz), hanem akkor, amikor még tökéletes állapotban vannak. Ahol egész évben trópusi időjárási viszonyok uralkodnak, ott a paradicsom évelőként tartható.

Hasonló környezetet egy fűthető melegházzal, vagy egy megfelelően magas hőmérsékletű helyiséggel tudunk biztosítani a paradicsomnak. E fajnál két fő növekedési habitust különböztetünk meg, amely befolyással van arra, hogy egy adott fajtát egyévesként, vagy évelőként érdemes-e inkább termesztenünk. A determinált (bokros) növekedésű paradicsom csak bizonyos magasságúra nő meg, utána nem fejlődik tovább. Éppen ezért ideális egynyári növénynek. A nem determinált (folyton növő) fajták mindaddig növekednek és teremnek, amíg kedvező a hőmérséklet. Ha évelőként tartjuk, igen jelentős méretűre nőhetnek ezek. Üvegházi termesztésben vannak olyan paradicsom fajták melyek akár 12-16 méteresre is megnőnek, ezeket „csavarják és kötözik”, ami azt jelenti, hogy a töveket, melyek általában kőzetgyapotba vannak ültetve megdöntik és úgy kötik, hogy mindig körülbelül 2 méteres magasságban legyen az a része, ami épp a termést hozza - ez fontos a gondozás és a betakarítás miatt. Majd az újonnan növekedett részt is ebben a magasságban tartják. Így az ültetéstől számított egy év múlva a termő rész a kötözés miatt ugyan ember magasságban, de a tőtől 12-16 méter távolságban lesz már.

Felkészülés, már a kezdetektől

Természetesen nem csak a paprika és paradicsom alkalmas fagymentes helyen teleltetve évelőként tartásra. A muskátlikból főleg az illatos levelűeket melyek fűszerezésre is alkalmasak és a levelükkel díszítőket érdemes teleltetni, hiszen, ha egyszer hozzájutunk ilyen fajtához, nem biztos, hogy következő évben is szerencsénk lesz, és meg tudjuk vásárolni.

A padlizsánnak, vagy tojásgyümölcsnek (ami neve ellenére zöldség) vannak kisebb termésű változatai, azok is jól mutatnak egy ideig lakásban, utána meg, ha átteleltek, jövőre jóval nagyobb tövünk lesz belőlük. Még a fűszernövényeket érdemes megemlíteni, melyek ilyenkor már szép nagyok a kertben, egy tőosztással hamar becserepezhetünk belőlük. Utóbbiaknál a teleltetés fő célja nem az, hogy jövőre nagyobb tövünk legyen, inkább az, hogy bent gondozva őket akár karácsonyig, vagy januárig legyenek zöldfűszereink. Mentát, oregánót, borsfüvet, kakukkfüvet, lestyán viszonylag egyszerűen tudunk világos helyen bent is tartani.

Dísznövények közül a Coleus a virágágyások gyakori színes kísérője, ám hajtásai akár vízben is könnyedén meggyökereztethetők, és beültetve mindjárt szobanövény válik belőle. Ha a téli fényhiány miatt kicsit megnyúlnának a növények, vágjuk le a hajtásvéget és gyökereztessük újra, így szebb, kompaktabb növényeink lesznek. Ez a módszer akár zöldség, vagy fűszernövényeknél is működőképes lehet: ha túl nagyra nőtt a tő a kkertben, akkor ne az egészet vigyük be, hanem hajtásdugványozással szaporítsuk és a szaporulatot próbáljuk meg átteleltetni.