Miért együnk csípőset?

Amellett, hogy ezek a növények ízüknek köszönhetően feldobják az unalmasabb fogásokat is, a táplálkozásban betöltött szerepük felbecsülhetetlen. A bennük lévő illóolajok elpusztítják a tápcsatornában lévő káros baktériumokat de az étel alapanyagaként természetes tartósítószerként viselkednek. Fokozzák a vérkeringést, tágítják az ereket, valamint „hőt” termelnek, legalább is fogyasztásuk közben annak is melege lesz aki korábban fázott. Több kutatás szerint a rendszeres chili- vagy tormafogyasztás segít stabilizálni a vércukorszintet étkezés után. Ám nem csak a konyhában vesszük hasznát a csípős növényeknek, hanem bio védőnövényként is lehet funkciójuk.

Levéltetvek ellen bevethető háziszer, ha ledarálunk néhány chilit és fokhagymát, majd vízbe áztatjuk 24 órára, ezután leszűrjük és a növényekre permetezzük, célzottan oda, ahol a levéltetvek megjelennek, azaz leggyakrabban a legfiatalabb hajtásrészekre. Ezek a csípős ízű növények tehát nemcsak a konyhai repertoárt szélesítik, hanem a kert biológiai sokféleségéhez is hozzájárulnak, hiszen erős illatanyagaikkal sokszor a kártevőket is távol tartják az érzékenyebb zöldségektől.

Ezért jó a „tűz” a tányéron

A növények csípőssége eredetileg egy védekező mechanizmus a rágcsálók és kártevők ellen, de az emberi szervezet számára ezek a vegyületek valóságos elixírek. A legismertebb hatóanyag a kapszaicin (paprikákban), illetve az izotiocianátok (a mustárolaj-glikozidok bomlástermékei a tormában és rukkolában). Ezek a vegyületek felpörgetik az anyagcserét, ami segíthet a súlykontrollban. Emellett kiváló antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatással bírnak - nem véletlen, hogy a népi gyógyászat a tormát a szegények antibiotikumaként emlegeti légúti panaszok esetén. Érdekesség, hogy a csípős íz valójában egy fájdalomérzet, amire az agy boldogsághormonok (endorfin) felszabadításával válaszol, ezért érezhetünk egyfajta euforikus elégedettséget egy jól fűszerezett vacsora után.

A chilipaprika

Csípős íz kapcsán először erre a paprikák csoportjára gondolunk. Számtalan fajtája létezik a lágyabb Jalapenótól a könnyfakasztó Habaneróig. A chili (Capsicum sp.) trópusi származású faj, így imádja a napsütést és a meleget. Csak akkor fejlődik szépen, ha legalább napi 6-8 óra közvetlen fényt kap. A talaj legyen tápanyagban gazdag és jó vízelvezetésű, mert a pangó vizet (a gyökérrothadás veszélye miatt) nem bírja. Leggyakrabban magról szaporítjuk. Mivel hosszú a tenyészideje minél korábban el kell vetni cserépbe, beltéren, majd a fagyok elmúltával (május közepén) ültethető ki a szabadba. Meghálálja a rendszeres, de nem túlzó öntözést és a káliumtúlsúlyos tápoldatozást a termésképzés idején.

A föld alatti erőt a torma képviseli

A torma (Armoracia rusticana) az egyik legigénytelenebb, ugyanakkor leghatékonyabb csípős növényünk. Hatóanyaga a szinigrin, amely már reszeléskor is felszabadul és belélegezve tisztítja ki az arcüreget. Szinte bárhol megél, de igazán szép, egyenes és vastag gyökereket a mélyrétegű, nedves, vályogos talajban nevel. Félárnyékban is elvan, de a napos helyet kedveli. A tormát nem magról, hanem gyökérdugványról szaporítjuk. Kora tavasszal vagy ősszel kb. 20-25 cm-es gyökérdarabokat ültetünk a földbe ferdén, hogy a felső vége csak pár centivel legyen a felszín alatt. Vigyázzunk, merta torma invazív növény. Ha egyszer betelepül, nehéz kiirtani, mert minden apró bennmaradt gyökérdarabból képes újranőni.

A pikáns zöldek: rukkola és vizitorma

A levélzöldségek között is találunk olyat, ami csípős íze miatt kedvelt. A rukkola mogyorós-csípős íze a mustárolajnak köszönhető, míg a vizitorma (mely nem azonos a kerti zsázsával) frissítő, borsos aromájával hódít. A rukkola (Eruca sativa) egy nagyon gyorsan növő, hűvösebb hőmérsékletet kedvelő növény. Tavasszal és ősszel érdemes vetni, mert a nyári hőségben hamar magszárba szökken és levelei rágóssá válnak. Magról közvetlenül a szabadföldbe vethető, akár sűrűn is, így bébisalátaként folyamatosan vágható. A vízitorma (Nasturtium officinale) egy különleges igényű növény, ahogy a neve is jelzi, a folyamatos nedvességet kedveli. Kiskertben csak akkor sikeres a termesztése, ha van egy kerti tavunk, vagy egy folyamatosan áztatott, mocsaras részünk. Ha ezek nincsenek, cserépben is nevelhető, de a cserépnek állandóan vízben kell állnia. Dugvánnyal vagy magról is szaporítható.

Sarkantyúka és mustárok

Ha különlegességre vágyunk, érdemes néhány nem túl elterjedt növényt is betelepíteni a kertbe. A sarkantyúkát (Tropaeolum majus) a legtöbben dísznövényként ismerik, pedig minden része ehető és csípős. A levelei és virágai a retekre emlékeztetnek, a zöld magjai pedig ecetben eltéve a kapribogyó helyettesítői lehetnek. Magról történő szaporítása rendkívül egyszerű, áprilisban kell vetni és nagyon hamar kikel. Szinte bármilyen talajon megél, és még a levéltetveket is elcsalogatja a többi növénytől. A leveles mustár (Brassica juncea) egy gyorsan növő, ehető zöldségnövény, amelynek jellegzetes, borsos-mustáros ízű levelei vannak. Nyersen salátákba, szendvicsekbe, vagy párolva, sütve ázsiai ételekbe kiváló, tápanyagban gazdag alapanyag. Ez a káposztákkal rokon növény növény a Távol-Keletről származik, és olyan, mintha a spenót és a torma találkozott volna. Hatalmas, fodros levelei vannak, amelyek nyersen salátába, párolva köretnek is kiválóak. A rukkolához hasonlóan magról vetjük, és a hűvösebb, csapadékosabb időszakokat szereti.

A fehér mustár (Sinapis alba) szintén a csípős fajok választékát bővíti. Bár a konyhában ismert mustárszósz a magjából készül, de a növény zsenge levelei, vagy csírája, mikrozöldje is pikáns ízű. Érdemes vetni belőle, mert nagyon gyorsan kikel és hamar betakarítható zöldjéhez jutunk

A „sebességkirály” a kerti zsázsa

Ha nincs türelmünka hetekig tartó csírázáshoz, a zsázsa az ideális növény. Ez a leggyorsabb sikerélményt adó zöldség, mert a vetés után 10-12 nappal már vághatjuk a leveleit. Intenzíven tormás, mustáros íze van. Magas a C-vitamin tartalma és tele van glükozinolátokkal, amik serkentik az emésztést. Nem csak kertben, hanem akár egy egy tálcára terített nedves vattán vagy papírtörlőn is megél a konyhában, de kint a szabadban is bárhol megtelepszik. Félárnyékban érzi jól magát, mert a tűző napon hamar rágós lesz. Kizárólag magról szaoirítható, csak szórjuk el a felszínen, ne is takarjuk be földdel, mert fényen csírázó, csak tartsuk nedvesen a vetést.

A hónapos retek ízeére hatással lehetünk

A retek csípőssége hirtelen üt, de hamar elillan. Minél kevesebb vizet kap a növény, annál erősebb lesz benne a mustárolaj koncentrációja. Tehát ha csípős retket akarunk akkor kevésbé öntözzük. Az izotiocianátok felelősek a csípős ízért a retekfélék esetén, amik kiváló epehajtók és májtisztítók. Hűvöskedvelő, ezért ha nyári kánikulában vetjük, nem gyökérgumót nevel, hanem virágot, és ehetetlenül fás lesz. Kora tavasszal és kora ősszel a legjobb termeszteni. Magról vetjük, 1-2 cm mélyre. Fontos a ritkítás (egyelés), mert ha túl sűrűn maradnak a gumók, nem tudnak megnőni.

Az antibakteriális fokhagyma

Nincs konyha nélküle, és szerencsére a termesztése is végtelenül egyszerű, ha betartjuk az időzítést. Hatóanyaga a híres allicin, ez az egyik legerősebb természetes antibiotikum. Október végén (őszi) vagy kora tavasszal (tavaszi fokhagyma) ültessük a gerezdeket a földbe, hegyükkel felfelé, kb. 5-10 cm mélyre. Szereti a napfényt és a laza talajt. A tavaszi gyomláláson kívül szinte semmi dolog nincs vele a betakarításig. Nem csak a hagymája hanem zsenge levelei is kellemesen csípősek. Sok más hagymaféle is létezik különböző mértékű csípősséggel, így van bőven miből válogatni.

A trópusokról érkezett gyömbér

Sokan nem tudják, de a gyömbér kiskertben, vagy még egy nagyobb dézsában nálunk is megterem. Hatóanyaga a gingerol, ami nemcsak csíp, de fantasztikus hányinger- és gyulladáscsökkentő is. Szaporításához vegyünk a boltban egy friss, fényes héjú gyömbért, amin látszanak kis "szemek" (rügykezdemények). Áztassuk be egy éjszakára vízbe, majd ültessük el egy cserépbe, csak vékonyan takarva földdel. Sok vizet, párát és meleget igényel. Nyáron kivihetjük a kertbe egy félárnyékos helyre, de az első fagyok előtt be kell hozni a házba.

Akik szeretik a csípős ízeket, érdemes nekik olyan növényfajokat tartani a kertben melyek gyökere, levele, vagy termése a pikánstól a méregerősig mindenféle ízt eredményezhet a tányéron.