Ezek a növények stratégiát váltottak, mert ahelyett, hogy erős szárat növesztenének, melyekkel képesek megtartani levélzetüket energiájukat a gyors terjeszkedésre és a bőséges terméshozatalra fordítják. A futó zöldségek termesztése nemcsak helytakarékos, de esztétikai élmény is. A karózott vagy lugasra futtatott növények esetében a termés nem érintkezik a nedves talajjal, így nem rohad el, és a kártevők (például a csigák) is nehezebben férnek hozzá. Ráadásul a betakarítás is sokkal kényelmesebb, mert nem kell a sűrű lomb között guggolva keresgélni a termést, hiszen minden szem előtt, kézmagasságban van.

Egy jól megtervezett támrendszerrel a legkisebb kertből is bőséges éléstárat varázsolhatunk, hiszen helytakarékos megoldást jelent, minimális területigénnyel.

A földön kúszó dinnyék és tökfélék

Amikor futó zöldségekről beszélünk, legtöbbünknek a végeláthatatlan indákat növesztő tökfélék jutnak eszébe. A sütőtök és a főzőtök igazi területfoglalók, egyetlen tő képes akár több tíz négyzetmétert is beborítani a nyár végére. Ezek a növények a talajon futva, a leveleikkel árnyékolják a földet, így segítve a nedvesség megtartását. Élő mulcsként is szolgálnak. A görögdinnye és a sárgadinnye hasonló stratégiát követ. Mivel terméseik súlyosak, a természet úgy alkotta meg őket, hogy a biztos talajon pihenjenek meg, miközben az indák folyamatosan keresik az utat a napfény felé. Bár a sárgadinnyét kiskerti körülmények között néha rácsra is futtatják (hálóval segítve a termés megtartását), alapvetően a vízszintes terjeszkedés a lételemük.

Ugyanebbe a csoportba tartozik az édesburgonya vagy batáta is. Bár a gumóit a föld alatt növeszti, a felszínen dús, dekoratív indatömeget képez, amely szinte szőnyegként vonja be az ágyást, elnyomva ezzel a gyomokat. Mindhárom faj melegigényes ezért még nem késtünk el vetésükkel vagy ültetésükkel. A batáta ráadásuk igen hosszú tenyészidejű, ezért ezt is célszerű májusra időzítve palántaként kiültetni, ami a dinnyékre is igaz. A tökféléket is lehet előnevelni, de azok állandó helyre vetéssel is termeszthetők, mert gyorsabban fejlődnek és hamar termőre fordulnak.

Kapaszkodó babok

A vertikális kertészkedés királyai a futóbabok. Ellentétben a bokorbabbal, ezek a futóbab fajták (például a tűzbab vagy a karósbab) csavarodó szárukkal maguktól kúsznak fel bármilyen függőleges támaszra. Akár 3-4 méter magasra is megnőnek, így kiválóan alkalmasak zöldfalak vagy árnyékoló lugasok gyors kialakítására. Rengeteg változatuk és fajtacsoportjuk van, hiszen van, amelyeknek a zsenge hüvelytermését zöldbabként esszük, másik csoport a kifejtőbaboké, ahol a zsenge babszem előállítása a cél, de ezt kifejtjük a hüvelytermésből és itt vannak a szárazbabok is, ezek termését hagyjuk megérni, és csak azután takarítjuk be. Ez így szárazon, magként nagyon sokáig eltartható. A borsó szintén a felfelé törekvők táborát erősíti, bár ő nem a szárával csavarodik, hanem apró, érzékeny kacsokkal kapaszkodik meg a hálóban vagy a vesszőkerítésben. A borsó esetében különösen fontos a támaszték, mert a földön fekvő állomány könnyen befülled és begombásodik.

Uborka, ami kúszik és mászik

Az uborka átmenetet képez a talajon elterülők és támrendszert igénylők közt. Termeszthetjük a talajon elterülve is, de hálón felfuttatva sokkal egészségesebb és szebb termést ad. Ha a levegőben lóg az uborka, a szél hamarabb leszárítja a leveleit, így kisebb az esélye a peronoszpóra megjelenésének. Az uborka eredetileg a trópusi esőerdők aljnövényzetéből származik, ahol a fák törzsére kapaszkodva kereste a fényt. Ez a genetikai örökség teszi őt az egyik legjobb futónövénnyé. Bár sokan hagyományosan a földön elterülve termesztik, az uborkának valójában ideálisabb, ha felfelé törekedhet. A kapaszkodáshoz egészen speciális eszközt, levélmódosulatait a kacsokat használja. Ezek a rugalmas, spirál alakú nyúlványok rendkívül érzékenyek és amint hozzáérnek egy szilárd felülethez, szinte percek alatt rátekerednek, stabilan rögzítve a növény súlyát.

Esetében a támrendszeres (hálós vagy kordonos) nevelés számtalan előnnyel jár. A levelek hamarabb megszáradnak az öntözés vagy eső után, a termések pedig nem érintkeznek a sárral, így tiszták és egyenesek maradnak. Ráadásul a függőlegesen nevelt uborkát sokkal könnyebb permetezni és betakarítani is - nem kell a levelek között vadászni a rejtőzködő példányokra, hiszen minden szem előtt van.

E fajnak is több típusa, fajtacsoportja és ezen belül rengeteg fajtája van. A kígyóuborka a hajtatott termesztésben elterjedt, de a kert melegebb, szélvédett részén is remekül érzi magát. Hosszú, vékony termései miatt szinte kötelező felfuttatni, különben a földön azok görbék és foltosak lesznek. A csemegeuborka, vagy konzervuborka csoportba apró termésű, enyhén tüskés fajták tartoznak, amiket kifejezetten savanyításra nemesítettek. Nagyon agresszíven futnak, és rengeteg kacsot növesztenek, így hálón nevelve elképesztő hozamra képesek.

A salátauborka átmenet az előbbi kettő között, középhosszú terméssel. Robusztus növekedésűek, és jól bírják a szabadföldi körülményeket, akár a kerítésre futtatva is. Az uborka igazi vízimádó. Mivel a termésének több mint 95 százaléka víz, ezért a folyamatos és bőséges vízellátás elengedhetetlen. Azonban az uborka utálja a jéghideg kútvizet. Ha sokkoljuk a gyökereit a hideggel, a növény keserűanyagokat kezd termelni a stressz hatására, és az egész termés ehetetlenné válhat. Érdemes állott, a környezet hőmérsékletével megegyező vizet használni az öntözéshez. Ha pedig támrendszeren neveljük, a levelek alatti párásítás is jót tesz neki, hiszen eredeti élőhelyén is a fülledt, trópusi levegőt szokta meg.

Az uborka egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy minél többet szedjük, annál több termést hoz. Ha rajta hagyjuk a megöregedett, besárgult uborkákat a száron, a növény úgy érzi, elvégezte a feladatát (megérlelte a magokat), és leállítja az új virágok képzését. Ezért a szezonban érdemes 2-3 naponta végig menni a sorokon, és leszedni minden érett darabot, hogy a növényt folyamatosan munkában tartsuk.

Egzotikus különlegességek

Vannak újabban népszerűvé váló kúszó szárú zöldségek is, ha különlegesre vágyunk, akkor a malabári spenóttal (Basella alba) érdemes foglalkozni. Ez a növény valójában nem rokona a hagyományos spenótnak, de húsos, lédús levelei hasonlóan használhatóak. Ez egy igazi trópusi futónövény, amely imádja a kánikulát, és gyönyörű lila szárával, fényes leveleivel dísznek is beillik. Gyorsan nő, és szinte bármilyen rácsot képes teljesen benőni a szezon végére. A korilla (Cyclanthera pedata) egy másik izgalmas kúszózöldség. Apró, tüskésnek látszó, de valójában puha termései vannak, amelyek íze az uborka és a zöldpaprika keverékére emlékeztet. Rendkívül agresszív növekedésű, mert ha egyszer lábra kap, pillanatok alatt beborítja a rendelkezésére álló felületet, és rengeteg apró terméssel ajándékoz meg, amelyekből kiváló savanyúság vagy töltött zöldség készíthető.