Más összetételű talaj az ideális palántaneveléshez, más kémhatású kell a fenyőféléknek, a kaktuszoknak, pozsgásoknak pedig a tápanyagtartalomnál fontosabb a jó vízelvezető képesség. Egyes zöldségek a laza talajokat kedvelik, mások a kötöttebbeket. A földkeverékek alkotóelemei vagy tápanyaggal gazdagítják azt, vagy fizikai tulajdonságaiknak köszönhetően a víz és levegőgazdálkodásban játszanak szerepet. A talaj tulajdonságai azért is fontosok, mert abból nem csak tápanyagokat vesz fel a növény, hanem abba „kapaszkodik”, ez a támasztó közege, élettere is egyben.

A kerti föld nehezebben javítható, egy cserényit könnyebb jóra keverni

Kerti növényeinknek a talaj iránti igényeit csak részben tudjuk kielégíteni, hiszen portánk talajtulajdonságait elsősorban a terület geológiai és földrajzi adottságai határozzák meg. Ezeket csak teljesen tudjuk módosítani, feljavítani, hiszen a talajcsere jelentős költségekkel jár. Szobanövényeink esetén, vagy a cserépben tartott fűszer- és gyógynövények, valamint a zöldségek palántanevelése során alkalmazott földdel ilyen szempontból már szerencsésebbek vagyunk, mert cserepük mérete, sőt még a legnagyobb dézsás növény tartója sem akkora nagyságú, hogy ne tudnánk az adott faj elvárásainak megfelelő talajkeveréket előállítani számukra.

Sokféle virágföld van kereskedelmi forgalomban, de a növényeink számára optimális keveréket házilag is előállíthatjuk. Elég csak a lehetséges komponensek néhány alapvető, talajszerkezetet befolyásoló tulajdonságával tisztában lennünk. A kaktuszok, pozsgások például kevés vízzel is beérik, sőt az állandóan nedves talaj előbb utóbb pusztulásukhoz vezet. Tehát nekik egy laza, jó vízáteresztő-képességű termőtalajra van szükségük. Ellentéteik a páfrányok vízigényesek, ezért földkeverékükből nem hiányozhat valamilyen jó víztartó képességű anyag. De miből is készíthetünk házilag ideális földkeveréket?

Perlit

A perlit önmagában szaporító közegként, de földkeverékek alkotóelemeként is használt ásványi kőzet. Ezt hőkezelésnek vetik alá, ennek során szerkezete megváltozik. Szemcsemérete 0-6 mm közötti, melyből kertészeti célokra a 3 mm körüli, vagy ennél nagyobb méret a legmegfelelőbb, az apróbb változatait az építőiparban használják. Dugványok gyökereztetésekor tisztán is használható a perlit, hiszen vízfelvevő-képessége kiváló. Földkeverékekbe keverve fontos előnye, hogy szemcseméretéből adódóan nem engedi tömörödni a talajt, így biztosítja, hogy az levegős és jól szellőző legyen a gyökérzónában is. Emellett első felhasználásakor a perlit nem tartalmaz gyommagokat, fertőzésektől és kártevőktől mentes, semleges kémhatású és nagyon kis tömegű. Egy köbméter laza halmazsűrűségű perlit tömege mindössze 80 kilogramm körüli.

Tőzeg

A tőzeg hajdani mocsaras területek elhalt növényzetének maradványa, mely az állandó vízborítottság miatt nem érintkezhetett levegővel, így az anaerob (levegőtlen) körülmények miatt csak részben bomlott le. Különböző típusai vannak a világosabb, még alig bomlottól az alsóbb rétegekből származó fekete tőzegig. Utóbbi már humifikálódott, növényi eredete alig látható rajta. Síkláp tőzegeket hazánkban is bányásztak, de ezek a lelőhelyek már kimerülőben vannak. Kémhatásuk savanyú (3-5 pH), így jótékonyan hat a növények tápanyagfelvételére, hiszen többségük enyhén savas közegben érzi legjobban magát. A tőzegek a virágföldkeverékek egyik legfontosabb alkotóelemei. A földkeverékek víztartó-képességét fokozzák, mert eredeti tömegüknek akár tízszeresét is képesek vízből magukba szívni, és tárolni. Hátrányuk, hogy a légszáraz tőzeg benedvesítése sok időt vesz igénybe.

Emiatt, ha a sok tőzeget tartalmazó földkeverékbe ültetett növény földje egyszer kiszárad, akkor a víz ezután szinte csak átszalad rajta. Ha ezt nem vesszünk észre, akkor az a növény kiszáradását is eredményezheti. Ilyenkor jó megoldás, ha egy vízzel töltött magas falú tálba állítjuk a cserepet, és napokig abban hagyjuk, amíg újra átnedvesedik a tőzeges földkeverék.

A tőzeg kiváltására napjainkban egyre inkább divatossá válnak a kókuszrost-készítmények. Ezeket tégla formájúra préselik, és ha vízbe tesszük perceken belül térfogatának többszörösére duzzadnak, majd morzsalékos talajjá hullanak szét. A kókuszrost előnye a tőzeggel szemben, hogy kiszáradása esetén jóval könnyebb újra nedvesíteni, de tápanyagot ez sem tartalmaz, tehát földkeverékben csak a vízgazdálkodás javításában van szerepe.

Folyami homok, kavics

A szennyeződésektől mentes folyami homok a földkeverékek lazító-eleme. Önagában szaporító-közegként is használható. A homoknak a levegőkapacitása jó, de víztartó képessége csekély. A bányahomok általában apróbb szemcséjű, így tömörödésre hajlamosabb. Ezt jobb híján is csak földkeverékekbe tegyük, de önmagában ne alkalmazzuk. Kavicsot földkeverékben lazításra, a cserepek tetején pedig díszítésre használhatjuk. A cserepek aljába tett kavics jó drénréteg, segít megelőzni a túl sok öntözés káros hatásait.

Lombföldek

A lombföldek a különféle fajösszetételű erdők alján képződnek. Az évről-évre lehulló lomb egy idő után bomlani kezd, így képződik a lombföld. Ez gyakorlatilag az otthon készült komposzt természetes megfelelője. Ennek begyűjtésekor az erdő talajáról előbb távolítsuk el a száraz avart. Néhány centiméterrel lejjebb már annyira lebomlott a lomb, hogy a levelek szétporladtak, innen gyűjthető be. A bükkösökből kiváló minőségű, tápanyagokban gazdag, enyhén savas kémhatású talaj gyűjthető. Az akácerdők alján képződő föld szerkezete nem tartós, ezért ez csak keverékek alkotójaként alkalmazzuk. Fenyvesből csak hosszútűjű fajok alól gyűjtsünk földet, ilyen a fekete- vagy az erdeifenyő. Mivel ezek nagyon savanyúak, ezért csak az ezt igénylő növényfajok talajába keverjük. A vadgesztenye és a nyárfalomb csersavat tartalmaz, ezért nehezebben bomlik le, de jó talajlazítók.

A kertben képződött komposzt is lombföld, csak az előbbiekkel ellentétben ez nem egy-két, hanem jóval többféle (a kertünkben előző években termesztett) növények lombjából alakult ki. A komposztálás során már különféle trágyákat és egyéb adalékokat (homok, perlit) is keverhetünk a készülő talajunkhoz, így pozitívan befolyásolhatjuk annak paramétereit, míg az erdők alján képződő földeknél ilyen beavatkozásra nincs lehetőségünk. Az eddig felsorolt földkeverék-komponensekkel ellentétben a lombföldeknél már fennáll az esélye, hogy kártevőkkel, kórokozókkal és gyommagvakkal fertőzzük meg az általunk összeállított talaj-keveréket.

Trágyaföldek

A trágyaföldek közül a legjobb minőségű a marhatrágya-föld, ám jelentősége napjainkra nagymértékben lecsökkent. Ennek oka, hogy a nagyüzemekben a szalmaalmos tartási technológiát már alig alkalmazzák. Az itt tartott állatok trágyájába ezért különféle fertőtlenítő vegyszerek keveredhetnek, így azok kertészeti célokra alkalmatlanok. Az extenzíven, természetközeli módszerekkel tartott állatok trágyája is csak akkor alkalmas növényi közegnek, ha már szagtalan, morzsalékos szerkezetű, a benne található alom (szalma, faforgács) már szétesőben van. Ez pedig több év eredménye. A baromfitrágyákat is alkalmazták régebben földkeverékek készítésekor, ám ezek könnyen okozhatnak károkat túlzott foszfortartalmuk miatt. Napjainkban kapható például sirály guanó pellet formában, ami hozzákeverhető a többi komponenshez így a tápanyagmennyiségét javítja a talajnak. De marhatrágya földet is vásárolhatunk pelletálva - ez kiegyensúlyozott tápanyagtartalmat biztosít a földkeverékünkben.

Keverékek készítése, tápanyagellátás

A fenti összetevőkből többféle módon állíthatunk össze a növényeinknek megfelelő földkeverékeket. Az említett választék nem teljes, csak a gyakoribb komponenseket tartalmazza. Ezeken kívül virágföldek alkotóelemei lehetnek még: a darált fakéreg, szárított moha, gyaluforgács, gyapot stb. A lombföldek, komposztok, trágyaföldek a lebomló szerves anyagaiknak köszönhetően tápanyagokat is tartalmaznak. A tőzegre, a homokra és a perlitre ez nem, vagy csak minimális mennyiségben igaz. Ezért, ha az elkészített keverék utóbbiakat nagy arányban tartalmazza, akkor műtrágyákkal vagy tápoldattal kell dúsítani a földet. Kaphatók már hosszú hatástartamú műtrágyák, amelyek gyantaburkolatban kerülnek forgalomba, így abból a víz csak fokozatosan képes kioldani a tápanyagokat.

A tápoldatozás előnye pedig, hogy azonnal felvehető formában, oldott állapotban áll a növények rendelkezésére. A növények tápanyagigényeire vonatkozóan nem lehet általános igazságokat megfogalmazni. A tápanyagszükséglet függ a növény fajától, életkorától, életszakaszától (épp kihajtott, növekedésben van, virágzik, vagy termést érlel), és az évszaktól, a tartási körülményektől is. A növények foszforszükséglete például csírázáskor megnő, majd a hajtásnövekedésekor nitrogén túlsúlyos tápoldatra van szükségük. Virágzáskor újra a foszforigény lesz a meghatározó, terméséréskor pedig a kálium. E három fő tápanyag mellett azonban folyamatosan igénylik a talajban felvehető állapotban lévő mikroelemek jelenlétét is növényeink, hiszen, ha egy tápanyagból is hiány lép föl, akkor az gátolja a többi elem felvételét is.