A tavasz beköszöntével az erdőszéleken és a kertekben megjelenő nagy csalán valóságos tápanyagbomba. Kiemelkedő a vas-, kalcium-, magnézium- és káliumtartalma. Emellett bőségesen látja el a szervezetet C- és A-vitaminnal is.

A népi gyógyászat régóta alkalmazza vértisztítóként, vízhajtóként és gyulladáscsökkentőként. Teája a tavaszi méregtelenítő kúrák népszerű kiegészítője. Gyűjtésekor érdemes figyelni arra, hogy tiszta, vegyszermentes területről szedjük a növény zsenge, felső hajtásait. Felhasználás előtt egy rövid forrázással teljesen semlegesíthetjük a levelek csípősségét.

A csalán a konyhában rendkívül sokoldalúan felhasználható.

A hagyományos, régi falusi ízeket idéző csalánleveshez elég két marék leforrázott, felaprított levelet zsiradékon megdinsztelt hagymán és fokhagymán megfuttatni. Ezt vízzel felöntve, világos rántással és tejföllel sűrítve, majd főtt tojással tálalva laktató, tápláló ételt kapunk. A modern gasztronómiában a növény friss íze pesztóként is remekül érvényesül. Ehhez a blansírozott leveleket olívaolajjal, fokhagymával, parmezánnal és tetszőleges magvakkal, például dióval vagy napraforgómaggal kell krémesre turmixolni. A végeredmény tésztákhoz keverve vagy pirítósra kenve is kitűnő.

A növény mindezek mellett a kertben is komoly segítséget jelent. A belőle készített erjesztett ázalék magas nitrogéntartalmú. Természetes tápoldatként erősíti a haszonnövényeket, és a kártevők távoltartásában is hatékony.

A csalán továbbá számos hasznos rovar és lepke tápláléka. Emiatt a természetközeli kertek elengedhetetlen, tudatosan megőrzött szereplője, amely nagymértékben támogatja a helyi ökoszisztéma egészségét.