Régóta ismert, mégsem túl közismert

A görögszéna (Trigonella foenum-graecum) vagy lepkeszeg az egyik legrégebbi gyógynövényünk, de ennek ellenére hazánkban is viszonylag kevesen ismerik, és használják. Pedig könnyen termeszthető, sőt vannak helyek, ahol a termesztésből kivadult így a természetben is megtalálható Magyarország egyes részein. A régi írások szerint már i. e. 2000-3000-ben is az ismert gyógynövények egyike volt. A törököknél salátafűszer, emellett a megpörkölt-őrölt magját néha a török kávéhoz keverik. Az ókori Egyiptomban a füstöléshez és balzsamozáshoz használt fűszerek egyike volt. Egyiptomban és Etiópiában a kenyeret fűszerezik vele, a görögök a nyers, vagy főzött magvakat mézzel fogyasztják. Sok vasat tartalmazó csíráit salátába keverik, tehát csírazöldségnek, vagy mikrozöldnek termesztve is kiváló élelem.

Levele is ehető, nagyobb, zsenge leveleit apróra vágják és frissen, vagy párolva tálalják. Egyiptomban kedvelt étel a tejbe áztatott görögszéna mag, de teaként is fogyasztják. Indiában, a Közel-Keleten szintén népszerű fűszer. Összetört levelét és magját pirítva curry-s ételek ízesítésére és besűrítésére használják. Szinte minden curry keverékben megtalálható, emellett használják a csatni és az etiópiai fűszerkeverékben is. Élelmiszerszínezésre is alkalmas, például sajtok esetén. A magjából kivont aromaanyagokat a likőr-, és élelmiszeripar alkalmazza dió- és kávéaromaként, a diópótló „dejó” termékekben is rendszerint megtalálható.

Ez is egy fűszer, ami egyben gyógynövény

A görögszéna levele zöldfűszer, de szárítva is használható. A magja pedig akkor adja ki az igazán jellegzetes, curry-szerű illatát, ha felhasználás előtt egy serpenyőben, zsiradék nélkül kicsit megpirítjuk - de ha megég akkor már keserű lesz. Gyógyhatását elsősorban a szaponinoknak és a nyálkás rosttartalmának tulajdonítják. A szaponinok gátolják a koleszterin felszívódását és szintézisét, a rostok a vércukorszint csökkentését segíthetik. Humán kutatások kimutatták, hogy mérsékelt érelmeszesedésben és a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő pácienseknél a görögszéna lejjebb viheti a vércukor-, és a koleszterinszintet. Gyógyászati értékét az indiai, arab, görög, kínai népi és tudományos gyógyászatban kiemelkedőnek tartják, ezen országokban rendszeresen fogyasztják. Közvetlen feldolgozásával számos szabadalmaztatott gyógyszer készül.

Ásványi anyagai és egyéb összetevői segítik a csontritkulás (osteoporosis) megelőzését. Étvágygerjesztő hatása miatt a beteges étvágytalanság és a lesoványodás miatti gyengeség kezelésére is jól használható. Nemcsak hizlal, de növeli a vörös vértestek számát, visszaadja a fizikailag lemerült szervezet erejét. Gyomorfekély, krónikus gyomor-, és bélhurut esetén is jó hatású. Forrázott magja használható gargalizáló szerként, mandulagyulladásra és torokfájásra. Külsőleg alkalmazva használhatjuk a pattanásos, ekcémás és gyulladt bőr nyugtatására, a sebek gyógyulásának az elősegítésére.

Termesztése egyszerű, és még magyar fajtája is van

Magyarországon kevésbé közismert ez a növény, de ennek ellenére létezik hazai fajtája, az államilag minősített „Óvári”. E növényfaj felhasználási területe az állatgyógyászatra is kiterjed, mert főzete segít megszünteti a bélgörcsöt, szélhajtó és húgykőoldó hatású. Lovak hasmenését kezelik vele, továbbá az őrleményéből készített péppel a feldagadt testrészeket borogatják. Vadtakarmányozási céllal is termeszthető, mert magas tápértéke mellett, gazdag vitaminokban (A-, B1-, B2-, B3-, B6-, B12-, C-, D- és E-vitamin) és ásványi anyagokban, nyomelemekben, úgy mint: vas, magnézium, réz, kalcium. A görögszéna egynyári növény. Ez azt jelenti, hogy egyetlen tavasztól-őszig tartó vegetációs szezon alatt kicsírázik, virágzik, magot hoz, majd elpusztul. Ezért minden évben újra kell vetni, de átével, azaz a következő évben az elszórt magokból újra kikel.

A görögszéna a melegebb talajt kedveli, ezért nem kell elsietni a vetését. Erre legideálisabb időpont április közepe és május eleje között van, amikor a talaj már tartósan 10-12 fok fölé melegedett.

Napos, világos helyet kedvelő növény. Közvetlenül szabadföldbe, állandó helyre vessük, mert a palántázást nem szereti, a gyökerei érzékenyek az átültetésre. Körülbelül 1 cm mélyre kerüljenek a magok, ideális a 20-25 centiméteres sor és 5-10 centiméteres tőtávolság, amit sűrűbb kelés esetén később ritkíthatunk. Ez a térállás azért is jó, mert a növények támasztják egymást. Ha ritkábbra vetjük megdőlhetnek. A csírázás alatt és később a virágzás idején rendszeres vízellátást igényel. Arra figyeljünk, hogy ne álljon alatta a víz, mert a pangó vizet nem bírja. Talajban nem válogatós, de a jó vízelvezetésű, meszes talajban érzi magát a legjobban. Mivel pillangósvirágú, megköti a nitrogént a talajban, így gyakorlatilag javítja maga után a földet, ezért szinte minden más növénynek kiváló előveteménye. Fiatal korában fontos, hogy ne nyomják el a gyomok, később már sűrűbbé válik a lombozata és jobban bírja a versenyt.

A betakarítása szakaszos, hiszen több szerve is használható a termesztési időszak során. A 6-8 centiméteres növényeket mikrozöldségként fogyaszthatjuk, tehát ha sűrűn lett vetve, akkor amikor ritkítjuk, a kiritkított példányok sem mennek kárba. A vetés után 30-40 nappal, amikor a növény már 10-15 cm magas, a leveleit folyamatosan szedhetjük, ekkor zöldfűszerként használható. A magja is sok mindenre jó, ezt teljes érésben kell szedni, ami a vetéshez képest 3-5 hónap múlva következik be, az időjárástól függően. Akkor érett, amikor a hüvelyek sárgásbarna színűvé válnak és elkezdenek száradni. Ilyenkor vágjuk le az egész növényt, és száraz, szellős helyen hagyjuk teljesen kiszáradni, mert ezután a magok könnyen kiperegnek a hüvelyekből.