Milyen virágos növényekkel javíthatjuk a háztáji veteményes védekezőképességét a kártevőkkel és környezeti hatásokkal szemben?
A legfontosabb dolog, amit tisztázni kell, hogy a háztáji veteményes – még ha kerítés is veszi körbe – nem egy elszigetelt tér, hanem egy összetett rendszer, azaz a természet szerves része. Gondozását is eszerint kell végeznünk, nem a természettől elidegenítve, hanem annak működéséhez igazodva. Az egymástól csupasz talajfelszínekkel elszigetelt növények helyett egyensúlyra törekvő, egymással kölcsönhatásban és fizikai kapcsolatban lévő növényközösséget kell létrehoznunk. Ezt több módon is megtehetjük, de mindnek az az alapja, hogy a haszonnövények között és a szegélyekben virágos növényeket meghagyva, illetve ültetve, jelentősen növelhetjük a veteményes ellenállóképességét. Sok virágos faj nemcsak esztétikai értéket ad, hanem illóanyagaikkal távol tarthatnak bizonyos kártevőket; gyökérrendszerük és azok nedvei kedvezően befolyásolhatják a talaj szerkezetét és a talajéletet; pollenjük és nektárjuk vonzza a beporzókat és más hasznos rovarokat, például ragadozó és parazita fajokat; a növények maguk pedig búvóhelyet biztosítanak e fajok számára. A virágos növények emellett az olyan környezeti stresszhatások mérséklésében is segítenek, mint a szárazság és az extrém hőmérsékletek.
Így a kert ökológiai egyensúlya javul, ellenállóképessége erősödik, a külső beavatkozás szükségessége pedig csökken.
Ilyen hasznos növényfajok, főként a veteményesekre jellemző bolygatott talajokon, természetesen is megtalálhatók. Ami a legcsodálatosabb bennük, hogy „sebtapaszként” védik a talajt az eróziótól, kiszáradástól és az erős hőingadozástól; mondhatjuk, hogy gyógyítják azt a bolygatást követően, segítik a talajélet helyreállását. E fajok számunkra indikátorként szolgálnak a talaj tápanyag-összetételéről, tömörségéről, pH-járól és még számos tulajdonságáról, ami a vetemény tervezéséhez is hasznos. Sajnos a többség ezeket a növényeket ellenségként – hétköznapi nevén gyomként – azonosítja, és igyekszik gyökerestül eltávolítani, pedig egy részük „dolga végeztével” magától visszaszorul, hamar átadva helyét a kertész terveinek. Kiemelt jelentőséggel bírnak az első, kora tavasszal nyíló fajok: a piros árvacsalán, a tyúkhúr és a gyermekláncfű, amelyek a fent említetteken túl gyógynövényként, salátaként és még sok módon hasznosíthatók. Azért, hogy változatos, egész éves virágkínálatot biztosítsunk, magunk is ültethetünk vadvirágmag-keverékeket. Ezáltal egyéni igényeinkre is szabhatjuk a kertet, valamint visszaszoríthatunk egyes nem kívánatos fajokat, például azokat a gyomokat, amelyek tüskéikkel valóban kellemetlen élményt okozhatnak.
Nagyon fontos, hogy csak Magyarország természetes növényzetét alkotó fajokat válasszunk, és mindenképp kerüljük az inváziós fajokat. Utóbbiak képesek kertünkből szaporítóképleteikkel „kiszökni”, és új helyen önmaguktól megtelepedni, a természetes növényzetet kiszorítva.
Könnyen kezelhető, egyéves fajok példájaként a keleti és mezei szarkaláb, a mezei pipacs és a búzavirág említhető. Ha évelőket is szeretnénk, a különböző cickafark fajok, zsályafajok és szegfűfajok jó választás lehetnek, ugyanis tartósak, de nem foglalják el agresszívan a helyet haszonnövényeink elől.
Számos egyéb virágos dísznövény közül is választhatunk, amelyek nem képezik a természetes növényzet részét. Ez esetben is a legfontosabb, hogy ne inváziós fajokat válasszunk. Közismert hasznos kerti társnövények a körömvirág, a büdöske és a sarkantyúka, valamint a fűszernövények, amelyek hatásáról, jellemzőiről számos helyen tájékozódhatunk.
A publikációban szereplő állítások és vélemények kizárólag a szerző(k) saját álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség, illetve az Agrárszektort is kiadó NET Média Zrt. hivatalos álláspontjával.
