Május vége felé már a talajmenti fagyoktól sem kell tartani
Májusban már sok zöldségnövényt palántaként is kiültethetünk, de még rövidebb tenyészidejű fajokat vethetünk is ebben a hónapban. A palántaként kiültetett növények sok szempontból előnyösebb helyzetben vannak, mint az egyből állandó helyre vetettek, ám ehhez az is kell, hogy jól palántázzunk. Vannak hidegtűrő fajok, melyek korán kiültethetők, ilyenek a káposztafélék vagy a saláták. Ellenben a paprika, padlizsán, uborka, tök, dinnye és a paradicsom könnyen megfázik, ami visszavetheti fejlődésüket, és ezzel az összes időelőnyt elvesztjük, amit a palántázás jelentene az állandó helyre való szabadföldi vetéshez képest.
A paradicsom- és paprikapalántákat 8 fokig, a káposztaféléket 0 fokig, az uborkát 11 fokig lehet takarás nélkül hagyni. Hazai körülményke között május közepéig még számíthatunk talaj menti fagyokra, lehűlésekre. Tehát ha ezen időpont előtt ültetünk hidegre érzékeny fajokat, akkor az kicsit rizikós, ám ezt a rizikót csökkenthetjük, ha hideg éjszakák előtt fátyolfóliával (ez nem nejlon, hanem vékony textilszerű fólia, ami a meleget megtartja, de szellőzik is) betakarjuk a palántaágyat.
A fiatal növények ellenállóképességét is többféleképp fokozhatjuk, aminek egyik alapjam, hogy a növények ne legyenek laza szöveti szerkezetűek. Ha azok, például a palántanevelés alatti fényhiány miatt, akkor kissé megnyúltak, dülöngélnek, ami nem jó. Az edzés és a fejtrágyázás szintén keményebb szövetűvé teszi a palántákat. Az edzett palánták szára erős, színes, zömök. Kiültetés után jól erednek, szinte megtorpanás nélkül fejlődnek tovább. Ezért jobbak a cserepes vagy tápkockás palánták, mint a szabad gyökerűek, mert azoknál a gyökérsérülés miatt egy időre megáll az addig dinamikus növekedés. Az edzés azért is fontos, mert a kiültetett példányok eleinte nincsenek hozzászokva a direkt napsütéshez. Az ehhez való szoktatás, edzés történhet például időszakos árnyékolással.
Így palántázzunk helyesen
A palántázás a terület előkészítéséből, a palánták kiszedéséből, az ültetésből és utána a beöntözésből áll. A kiültetendő területet elegyengetjük, elkészítjük az esetleges öntözőcsatornákat, kijelöljük az ültetések helyét sorvezető madzaggal. Amennyiben a talaj nagyon száraz, előre beöntözzük. A palántákat minél nagyobb földlabdával és ép gyökérzettel szedjük ki. Az ültetéshez ültetőfát vagy ültető ásót használjunk. Az ültetés mélysége sziklevélig történjen, azaz a sziklevél épp a föld felett legyen. Megnyurgult, ferde, dőlt palánták gyökerét dőlten ültessük, úgy hogy a föld feletti rész így egyenessé váljon. Az ültetőfát a palánta behelyezése után a lyuk mellett hegyes-szögben beszúrjuk, és a földet először alul, azután fölül hozzányomjuk. A biztosabb eredés érdekében ültetés után a palántákat azonnal beöntözzük (beiszapoljuk). Az ültetés akkor helyes, ha a palánta egy levelénél megfogva nem húzható ki a földből.
A palántázott növények is elveszíthetik fejlettségi előnyöket
A palántaként ültetett egyedek ideális esetben hamarabb kezdenek teremni, ez a koraiság pedig érték, hiszen a dömping mennyiséget hozó szezon előtt minden zöldség ára magasabb, ha meg kell vegyük. A palántaként ültetett növény valószínűleg többet fog teremni, mint az állandó helyre vetett: logikusan, ha hamarabb kezd teremni kiültetéskori méretbeli előnye miatt (az állandó helyre vetettekhez képest), és az első fagyok késő ősszel mindkettőt ugyanakkor pusztítják majd el, akkor a palántázottnak hosszabb lesz a tenyészideje. Azonban a palánta ezeket az előnyöket csak akkor tudja ténylegesen beváltani, ha fejlődése folyamatos, és intenzív. Ám a palánták fejlődését több dolog visszavetheti. Ilyen eset például, ha túl korán ültetjük ki a növényt, és az megfázik, akkor azonnal elveszítheti az előnyét a helyrevetett társaihoz képest. Ezt elkerülendő, vagy a talajmenti fagyveszélyes időszak után ültessünk, vagy takarással, például fátyolfóliával védjük május elején még a növényeket.
Amennyiben a palántákat nem szoktatjuk hozzá fokozatosan a kültéri körülményekhez, akkor könnyen napégés áldozatai lesznek a levelek. Ezért ne egyből ültessük ki ezeket, hanem pár napig fokozatosan szoktassuk a megváltozott körülményekhez. A szoktatás során némi vízmegvonást is alkalmazhatunk, mert a kerti talajban sem lesz annyira ideális a vízellátás, mint a cserépben a fóliasátorban volt.
A leggyakoribb palántatípusok a szabadgyökerű és a tápkockás, vagy cserepes. Utóbbiak jobban viselik a kiültetéssel kapcsolatos procedúrát, lévén nincs gyökérsérülés, így a fejlődés zavartalanabb. A tápkockás vagy cserepes palánta könnyebben indul fejlődésnek a kiültetés után, de az áruk is magasabb ezeknek. A gyomok gyors növekedésű konkurensei kultúrnövényeinknek. A kiültetés előtt lényeges a megfelelő talaj-előkészítés és a gyommentesítés. A talaj legyen aprómorzsás szerkezetű. Ha rögös a talaj, és az nem tapad megfelelően a gyökerekhez, az a víz- és tápanyagellátást is akadályozza majd. A gyommentes talaj pedig azért fontos, mert a gyomok nagyon életrevalóak, víz- és tápanyag konkurensei kultúrnövényeinknek. Ha a gyomok jelen vannak és megerősödnek, elveszik a víz és a tápanyagok egy részét a palántáinktól, illetve, ha föléjük nőnek, akkor még árnyékukkal is akadályozzák azok fejlődését.
Térállás és karózás
A sor- és tőtávolságot a faj és fajta alapján határozzuk meg, hiszen nem mindegy, hogy egy paradicsom kisebb, determinált növekedésű vagy folyton növő, ez esetben jóval nagyobb tér kell neki. Ugyanez a helyzet cukkíninél, ami viszonylag kistermetű, kis helyigényű, ám egyes nagy növésű tökfajtáknak akár több négyzetméteres helyre van szükségük. Már a növekedési erély ismeretében a megfelelő teret adva a növénynek palántázzunk, hiszen egyik véglet sem jó: ha túl sűrűre ültetünk egymás elől veszik el a vizet és a tápanyagokat a növények, a helyszűke miatt rosszul fejlődnek, kevesebbet teremnek. Amennyiben pedig túl ritkára ültetünk, akkor a sok szabadon maradt terület gyomosodni fog állandóan munkát adva nekünk. Ideális térállásban idővel a növények annyira leárnyékolják maguk körül a talajt, hogy az gyomszabályozó hatású is lesz, amellett, hogy csökken a talajból emiatt a víz kipárolgása, ami szintén előnyös zöldségnövényeinknek.
A magasabb palántákat már elejétől fogva karózzuk, amit kell. Erre azért van szükség, mert a palánta átmeneti vízzavara esetén lankad, és elfekszik, szára meggörbül, és sokkal nehezebben tud ebből a pozícióból visszaegyenesedni. Ha egy karó mellett van a növény, és nem tud elfeküdni, a vízszállítása sokkal kevésbé akadályozott, könnyebben áll vissza az egyensúlyi állapot. A széltöréstől is véd a támasztókaró, és jobb előbb kitenni, mint később, mert idővel még inkább szükség lesz rá, például ezért, hogy a termések tömegének a megtartásában is segítsen.
Kicsit sokkolódik a növény
A palántákat alapvetően ugyanolyan mélységre ültessük, ahogy a cserepükben voltak. Ha kissé megnyúlt a palánta, akkor a mélységet úgy válasszuk meg, hogy a növény stabilan álljon a földben. A kiültetés épp elég sokk a növénynek, ekkor adjunk elég vizet nekik, legalább az ne hiányozzon. A gyökerekhez tömörítsük a nedves földet, hiszen a gyökérszőrökön keresztül a vizet csak akkor tudja felvenni a növény, ha a nedves talaj közvetlenül érintkezik vele. A levegős talaj ilyenkor nem ideális. A kórokozók és kártevők megjelenését is késleltessük - akár gombaölő és rovarölő szerekkel. Mivel ilyenkor a növény messze van még attól, hogy termést hozzon, ezek a szerek bőven kiürülnek belőle a betakarításig. Az öntözés inkább ritkábban, de nagy vízadaggal történjen, ami mélyebben benedvesíti a talajt, így a gyökerek arra koncentrálódnak, nem pedig a talajfelszín közelében. Ez előnyös a növény önéllátása érdekében abban az esetben, ha kimaradna egy-egy öntözés.
