Konténeres növényeket bármikor ültethetünk, szabad gyökerűeket lombmentes állapotukban, de mindkettőre igaz, hogy egy kivétel van: fagyott földbe nem lehet ültetni. Szabadgyökerűek esetén őszi ültetésnél előny, hogy tavasszal így hamarabb megkezdődhet a begyökeresedése, hátrány, hogy kemény télen visszább fagyhatnak a vesszők - bár ilyen az utóbbi években nem nagyon volt. A teleink egyre enyhébbek a problémát inkább a késő tavaszi éjszakai fagyok jelentik, amelyek a már megindult rügyeket pusztítják el. A facsemete ezt túléli, alvórügyből újra kihajt, de ez visszaveti a fejlődését.

Itt az idő: most, vagy kora tavasszal

A faültetés ideje ősszel levélhullástól a fagyokig, ezután tavasszal a fagyok elmúltától rügyfakadásig van. Akár szabadgyökerű, akár konténeres fákat ültetünk, az első év mindenképpen a gyökeresedéssel telik, ezért érdemes a fát megmetszeni, hogy túl nagy lombtömege ne lehessen majd nyáron, ellenkező esetben nagyobb a veszélye, hogy nem képes megeredni, mert a kevés gyökérnek túl sok lombot kellene eltartania. Miután visszametszettük (lehetőleg külső állású rügyre) a kis fa koronáját következő lépés az ültető gödör. Minél nagyobb, annál jobb. Ha a fa gyökérméreténél, földlabdájánál jóval nagyobb gödröt ásunk, azzal a begyökeresedést segítjük elő, hiszen a visszalapátolt föld lazább lesz, mint ha ki sem ástuk volna, ebben jobban fejlődnek majd az újonnan hajtott gyökerek. A gödör alján ugyanezért célszerű fellazítani a földet, hogy a lefelé induló gyökerek is lazább talajban növekedhessenek - egy ideig. A gödörbe beállított fához a földet a kitermeléssel ellentétesen rakjuk vissza. A talaj felső rétege ugyanis humuszban gazdagabb, itt bomlik le az avar, tehát sokkal több tápanyagot tartalmaz, mint a lejjebb levő részek. Pont ezért jó az, ha ültetéskor ez a tápdús réteg kerül a gyökerek köré.

Dréncsövezés: hasznos az aszályos nyarak miatt

Érdemes ültetéskor dréncsövet is lefektetni, mellyel nyáron aszálykor tudjuk a fákat öntözni, amíg rendesen begyökeresednek. Dréncsőnek megfelel a barkács áruházakban kapható műanyag flexibilis villanyvezeték-köpenycső. A dréncsövet a gödör aljára, majd a gödör széle mentén körbe behajlítjuk, és mindkét végét kivezetjük egy ponton a föld fölé. A csövet előzőleg szeggel sok helyen kilyukasztjuk. Ezzel a módszerrel a begyökeresedés első egy-két évében, illetve hosszú nyári csapadékmentes időszakokban is tudjuk öntözni a fát, célzottan a gyökérhez juttatva a vizet. A dréncsövezésen kívül ültetéskor már sokféle segédanyaggal segíthetjük a fa kezdeti és későbbi optimális fejlődését. A perlit, zeolit, alginit, mind a talaj vízgazdálkodását javítják. Homokkal is javíthatunk a túl kötött talaj tulajdonságain, és a bedolgozott érett trágya, vagy komposzt is segíti a növény kedvező növekedését.

Emellett számos bio-regulátor is kapható már, melyek olyan mikroorganizmusok keverékei, amik felszaporodva optimális talajéletet, jó körülményeket biztosítanak a fáknak. Alkalmazásuk a későbbi termő években is indokolt lehet, főleg kedvezőtlen talajadottságú területeken. Hosszú hatású, szabályozott tápanyag-leadású műtrágyát is keverhetünk ültetéskor a talajba, ami akár hónapokig gondoskodik az egyenletes tápanyagellátásról.

A fának általában akkora gyökérzete fejlődik a föld alatt, mint a fakorona nagysága a föld felett. Ha ez az arány túlságosan eltolódik, mondjuk sokkal nagyobb a koronája, akkor a növény elpusztulhat, mert a gyökér képtelen ellátni vízzel és tápanyagokkal. Ezen tudunk úgy segíteni, hogy ültetéskor a szabad gyökerű oltványoknál a vesszőkből is metszünk és a gyökerekből is, utóbbiból kevesebbet. A korona metszése a gyökér-lomb arányt hivatott helyreállítani, hiszen kitermeléskor a fa gyökerei sérülnek, kevesebb lesz belőlük. A gyökér metszése pedig fokozottabb növekedésre sarkallja a gyökérzetet. Ha a facsemete jutazsákban volt, mindenképp vegyük le róla az összefogó drótot, vagy műanyag spárgát is. Ezek - még ha elbomló anyagból is vannak - csak akadályozzák a gyökerek szabad kitörését a földlabdából. A gyökérnyakba oltott fákat olyan mélyre ültessük, hogy az oltás helye kilátsszon a földből. A gyökérnemes növényeket sem kell mélyebbre tenni, mint eredetileg voltak. A gyümölcsfákat ültetés után lehetőleg mindig karózzuk.

Tömörítsük a talajt és iszapoljunk

A talajt sok vízzel jól iszapoljuk be ültetés után, és tömörítsük is taposással a gyökerek köré. A taposást a föld tömörítését azért ne hagyjuk ki, mert ha laza marad a talaj és az nem tapad szorosan a gyökerekhez, akkor relatív vízhiányt eredményez. Ebben az esetben hiába nedves a talaj, a gyökér tavasszal nem tudja majd felvenni a vizet csak úgy, ha a nedves talaj szorosan hozzá van préselve. A gyümölcsfák többnyire gyökérnyakba oltottak. alul van az alany, ami jó vízfelvevő képességű, ellenálló gyökeret jelent, felette a nemes rész, aminek a gyümölcse nagyobb, ízletesebb, mint a vad alanyok gyümölcse lenne. Az oltásnak mindig a földfelszínen kell lennie. Ha magasabbra kerül, akkor a szél letörheti a nemest az alanyról. Ha alacsonyra, a föld alá kerül, akkor a nemes „leléphet az alanyról”, azaz saját gyökeret növeszt, ami nem előny a későbbi fejlődése szempontjából. Az alanyból előtörő vízhajtásokat mindig távolítsuk el hiszen az alany a gyökeret adja ebbe a szimbiózisba, kihajtására nincs szükség.

Ősszel, védendő az oltás helyét földdel felkupacolhatjuk a fát, de tavasszal a kihajtás környékén ezt a földcsomót mindenképp távolítsuk el, készítsünk belőle „tányért” a fa köré, ami öntözéskor segít helyben tartani a vizet, és a gyökérzónba levezetni.