A közönséges fagyal az ajakosvirágúak rendjébe és az olajfafélék családjába tartozó nemzetség. Fő elterjedési területük D- és K-Ázsiában, Ausztráliában van.
A közönséges fagyal jellemzői
A közönséges fagyal főként alakítható sövénynövényként ültethető, kimondottan népszerű lombhullató cserje. Ágrendszere, valamint dús lombozata, tömött falat alkot. Lombozatát kerekded, sötétzöld színű levelek alkotják, melyek ősszel rozsdabarna színben játszanak. Elsősorban a lombjukkal díszítő cserjék, egyszerű, ép szélű, keresztben átellenes levelekkel. Apró, fehér virágaik június-júliusban a hajtások csúcsán nyílnak, termésük többnyire fekete vagy kékesfekete bogyó.
A közönséges fagyal egy ellenálló, egyszerűen nevelhető növény, ami egy napos, világos és félárnyékos helyre egyaránt ültethető. Elviseli a kedvezőtlen városi környezetet és a szárazságot is jól tűri. Tavasz végén, valamint a nyár első felében kimondottan díszes, hófehér bugavirágzatot hoz, ősszel pedig fekete termést. A közönséges fagyal minden része, így télen is díszítő termése is enyhén mérgező, ezt tartsuk szem előtt!
A talaj típusára egyáltalán nem kényes, ami lényeges, hogy jó vízáteresztő legyen. Metszeni csak akkor szükséges, ha szabályos, nyírt sövényt szeretnénk belőle nevelni. Kártevőkre és betegségekre nem túl érzékeny, de a tripsz, a levéltetű, illetve a levélfoltosodás néha károsíthatja. A közönséges fagyalt fás vagy félfás dugvánnyal, esetleg hidegágyba való magvetéssel lehet szaporítani.
Az Agrárszektor kollégája a térségből küldött döbbenetes légifotókat a pusztító tűzről.
Közép-Ázsia fájdalmas és költséges valósága jó figyelmeztetés arra, hogy mi történik, ha késlekedünk.
Egyre kevesebb vízzel kell gazdálkodnunk, ezért sem mindegy, mennyi marad ebből a talajban.
Augusztusban a kiskert növényeinek egy része már túl van a legszebb időszakán, sok faj képes még a megújulásra.
Az idei év ismét megmutatta, hogy a korábban bevált technológiák egy része egyszerűen már nem működik a megváltozott időjárási körülmények között.
