Lencse

A lencse egyik legrégebbi kultúrnövényünk, Közép-Európában már a kőkorszak idején termesztették. Vitaminokban gazdag, itthon azonban nem annyira elterjedt növény.

A lencse jellemzői

A lencse az Ázsia hegyvidékeiről terjedt el. A faj a lencse növénynemzetségbe és a pillangósvirágúak családjába tartozik. A legnagyobb lencsetermelő országok közé Kanada, India és Ausztrália tartozik. Európának főleg a déli, délkeleti részein, főleg a Földközi-tenger mentén fekvő országokban termesztik, Magyarországon viszont igen csekély a vetésterülete. A lencse egyéves, lágy szárú, önbeporzó növény, gyökérzete 40-60 cm mélyre hatol a talajba. A nitrogéngyűjtő baktériumok gyökérgumói oldalgyökérzetén fejlődnek. Szárrendszere vékony, 35-50 cm magas, 2-3 élű. Levélzete párosan szárnyasan összetett, a felső levelek rendszerint kacsban végződnek. Az egész növény a hüvely kivételével pelyhesen szőrözött. Virágzata kevés virágú fürt. A párta színe lila vagy fehérlő - ez az értékesebb. Május végétől július elejéig virágzik. Termése kopasz, majd megbarnuló trapéz alakú kis hüvely. Magva lapított, kerek, zöldessárga vagy barnás színű.

A lencse termesztése és betegségei A lencsének laza, organikus anyagokban gazdag talajra van szüksége. Ha gyengébb minőségű a talaj, abban is eléldegél ugyan, de mindenképpen érdemes törekedni arra, hogy minél jobb minőségű talajt biztosítsunk számára. Ennek érdekében adjunk hozzá egy adag alaposan érlelt komposztot vagy szerves trágyát az ágyáshoz 2-3 héttel az ültetés előtt. Különösen fontos, hogy a lencse nem szeret vizes talajban ácsorogni, ezért ügyeljünk rá, hogy jó vízelvezetésű helyre ültessük. A lencse napos helyeken érzi magát a legjobban. Ahhoz, hogy egészséges maradjon, naponta 6-8 órányi közvetlen napfényre van szüksége.

A lencse hidegkedvelő növény, ezért már jóval az utolsó várható fagy előtt érdemes házon belül elültetni őket. Később aztán úgy 2-3 héttel az utolsó fagy előtt ültessük ki őket a szabadba. A lencsének valamilyen támasztékra van szüksége, amire felkapaszkodhat, miközben növekednek. Tulajdonképpen támaszék nélkül is termeszthetjük, viszont ilyenkor sokkal több helyre lesz szükségünk a palánták között, és egyébként sem jó ötlet a földön hagyni őket, mert ott sokkal nagyobb a fertőzésveszély.

A lencsét egyébként hasonlóan kell gondozni, mint a babot vagy a borsót. Fontos, hogy lencse alatt mindig egyenletesen nyirkos legyen a talaj, de ne áztassuk teljesen át. A lencsék meglehetősen jól tűrik a szárazságot, habár a szárazság hatására kevesebb termést hoznak majd. Amikor a főzeléklencse hüvelyei száradni kezdenek a szüretelés előtt, érdemes abbahagyni az öntözést. A gombás betegségekre oda kell figyelned lencsetermesztés során, ilyen például az antraknózis és a botritisz. Ezek a betegségek fekete vagy szürke rendszertelen foltokként jelennek meg növényeinken, és csökkenthetik azok hozamát. Ha el akarjuk kerülni őket, akkor ügyeljünk rá, hogy kellő távolságra ültessük egymástól palántákat, vagy, hogy megfelelően megritkítsuk őket, miután kicsíráztak.