Napraforgó

A napraforgó az egyik legkedveltebb szántóföldi növények egyike. Hazánk legfontosabb, legnagyobb területen termesztett olajnövény.

A napraforgót Észak-Amerika nyugati részén már az indiánok is termesztették 3000 évvel ezelőtt, Európába az 1510-es években hozták át, és még a 16. században átjutott Ázsiába és Afrikába is. Több ok is szól a napraforgómag fogyasztása mellett, például véd a magas koleszterin és a vérnyomás ellen, hasznos alkotórészei (esszenciális zsírsavak, fehérjék, vitaminok, B1-, B2-, és E-vitamin, ásványi anyagok, nyomelemek, foszfor és kálium) vannak. Emellett igazi B-vitamin bomba és segítheti a fogyást.

A napraforgó vetése és betakarítása

A napraforgó termesztés sikerét alapvetően befolyásolja a felhasznált vetőmag minősége és a vetés ideje - ez természetesen a legtöbb szántóföldi növényre igaz. Vetésre kizárólag csávázott és valamennyi minőségi követelménynek megfelelő vetőmagot szabad használni, amely a hazai vetőmag üzemektől beszerezhető. Manapság egyébként egyre inkább terjed a napraforgóban is a rovarölő szerrel is kezelt vetőmag használat, mellyel a korai rovarkártételek mértékét csökkenthetjük. A vetés idejében eltérés van a kis és nagy olajtartalmú fajták között. A nagy olajtartalmú hibridek 8-12°C talajhőmérsékletet igényelnek, míg az étkezési fajták már 7-8°C-nál vethetőek. Optimális esetben április közepére, második felére melegszenek fel a talajok 8-12°C körüli hőmérsékletre. A vetésidő helyes megválasztása jelentős mértékben befolyásolja a növények fejlődését, a kórokozókkal és kártevőkkel szembeni ellenállását, melyek a terméseredményt is számottevően befolyásolják.

Betakarítás szempontjából, amire oda kell figyelni, hogy akkor tekinthető biológiailag érett állapotúnak a napraforgó, amikor a tányér 70-80 %, a kaszattermés pedig 30-35 % vizet tartalmaz. A tenyészidőtől és az időjárástól függően nálunk a termesztett napraforgó hibridek augusztus második felétől szeptember végéig érnek.

A napraforgó betegségei

Betegségek a napraforgót sem kerülik el, esetében beszélhetünk az alternáriás levél- és szárfoltosságról, melynek tüneteivel egyre gyakrabban találkozhatnak a termelők.

A fehérpenész szártőbetegség formája lassan terjed, ez a talajban elfekvő szkleróciumok micéliumos csírázásának következménye. Meg kell említeni a hamuszürke szárkorhadást is, melynek tipikus tünetei az egész országban terjednek. A tünetek robbanásszerűen jelennek meg és terjednek tovább, helyenként a táblák 90-95 %-ában mutatják a teljes kényszerérés tüneteit. Ha otthon van napraforgó, akkor szem előtt kell tartani, hogy magas vízszükségletű növény, hetente tápoldatozni kell, a magasabb fajtáit pedig karózni.