Pók

A pók nyolclábú ragadozó rovar, az ízeltlábúak talán legismertebb és legtöbbek által rettegett rendje. A legtöbb pókfaj ragadós hálóval és mérgező marással ejti el prédáját.

A pókok (Araneae) az ízeltlábúak közé sorolt pókszabásúak osztályának egyik rendje. Ragadozó rovarok, amelyeknek két testtájuk (fejtor és potroh), nyolc lábuk és csáprágójuk van. A jelenleg ismert mintegy 40 ezer pókfajt 3 alrend 111 családjába sorolják. Minden pók termel pókselymet. Ez egy vékony, erős fehérje, amit az utótestük végében lévő szövőmirigy választ ki. Sok fajuk ebből szövi a zsákmány megfogására szolgáló hálót, más fajok háló nélkül vadásznak. A selymet használják közlekedésre, fészekkészítésre és az áldozat becsomagolására is. Szinte valamennyi pókfaj termel mérget: ezt zsákmányszerzésre és önvédelemre is használják. Mindössze 200 olyan fajuk ismert, amelyek mérge az ember egészségére is veszélyes lehet. A nagyobb pókok marása fájdalmas, de nem okoz maradandó károsodást. A pókoktól való félelem neve az arachnofóbia.

A pók életmódja

A pókok, annak ellenére, hogy ragadozók, változatos életmódot folytatnak. A nap bármely szakában aktívak lehetnek, és az esetek többségében a zsákmányszerzési módjuk meghatározza, hogy mit ejthetnek el. Így a hálókészítő pókok ritkán kapnak el hernyót, míg az áldozatukra lecsapó karoló pókok gyakrabban fognak maguknak méheket és lepkéket, mint más rovart. Egyes fajok kizárólag egyetlen élőlényre vadásznak, mint például a más pókokat fogyasztó kalózpók, de vannak olyan pókok is, amelyek szexferomonokat termelnek, hogy hím molylepkéket foghassanak maguknak.

A pók elterjedése

A pókok a sarkvidékek kivételével a világ minden részén élnek. A barlangok mélyétől a hegyekig, a sivatagoktól az őserdőkig és a füves pusztákig bárhol megtalálhatóak.

A pók táplálkozása

A pókok túlnyomó többsége ragadozó, egyes fajok növényekkel és növényi nektárral is táplálkoznak. A ragadozó pókok többféle vadászati stratégiával rendelkeznek: a legtöbben hálót szőnek és azzal ejti csapdába a zsákmányukat, ami a rovaroktól kezdve az apróbb gerincesekig, halakig, emlősökig, madarakig bármi lehet. A pók a zsákmányát vagy ragadós hálójával, vagy erős lábaival csapdába ejti, mérgét pedig (ha van), harapással juttatja az áldozat testébe.

Testéhez képest jelentős fehérje anyagot használ a hálóhoz, de a korábbi használt hálót is meg tudja enni, hogy frisset készítsen. Ha kedvezőek a feltételek akár 1-2 naponta is új hálót csinál magának. Miután a háló elkészül, a pók a hálón vagy annak közelében várakozik, hogy egy rovar beleessen. A becsapódást a hálón tovaterjedő rezgések lévén észleli.

Nem minden pók használ hálót a zsákmány elejtéséhez. Egyesek jól elrejtett járatukból előtörve csapnak le áldozatukra, míg mások, mint a farkaspók, lerohanják azt. A hálóvető pókok a kettőt egyesítik. Ez a pók egy kis hálót sző, amelyet az elülső lábai között kifeszít. Ezután várja, hogy leendő zsákmánya elhaladjon mellette, majd hirtelen rádobja azt. A vízipók nem a préda elfogására használja hálóját, hanem azt módosítva búvárharangot készít belőle.

A pók fajtái

A pókok rendje három alrendre osztható: alsórendű pókok, négytüdős pókok és főpókok. A négytüdős pókokat és a főpókokat együtt gyakran felsőrendű pókoknak nevezik. A főpókok alrendjébe tartozik a pókok 94%-a. A tudósok mostanáig megközelítőleg 40 ezer pókfajt azonosítottak, és soroltak be 111 családba, de a feltételezések szerint mintegy 200 ezer fajuk élhet a Földön.

A pók szaporodása

A pókok tojások útján szaporodnak, amiket selyembe csomagolnak. Ezeket nevezzük kokonnak. A párzás előtt a hímek udvarolnak, táncot adnak elő a nősténynek. Ezzel a hím elárulja a nősténynek, hogy fajtárs, nem pedig préda, így annak közelébe férkőzhet. Ha a nőstény megérti a jelzéseket, és megtörténik a párzás, akkor a hímnek utána (a legtöbb esetben) gyorsan kell távoznia, mert a nőstény ragadozó viselkedése visszatér.

A sperma átadása a nősténynek indirekt úton történik. Ha a hím kész a párzásra, akkor egy tasakot sző, amelybe a spermáját helyezi. Ezek után a tapogatóját belemeríti, és a kapilláris hatásnak köszönhetően szinte felpipettázza azt. A párzás során a hím pók beilleszti a tapogatóját (egyet, vagy mindkettőt) a nőstény ivarnyílásába. A folyadékot a tapogató szinuszainak változtatásával fecskendezi ki. A nőstény a spermát egy testüregben eltárolja, és csak a tojásrakás idején használja azt fel, amikor is kapcsolatba kerülnek a hím spermájával, és megtermékenyülnek.

A pókok több fajára jellemző az ivari dimorfizmus: vagyis az, hogy a nőstény nagyobb méretű a hímnél. Ezen fajok esetében előfordul, hogy a nőstény a párosodás előtt, alatt vagy azt követően megöli, és elfogyasztja a hímet. Néhány esetben valószínű, hogy a nőstény tévedésből nézi prédának a hímet. Ennek esélye nagyobb, ha a nőstény éhes. Egyes esetekben a hímek mintegy „hozományként” táplálékot ajánlanak fel a nősténynek párosodás előtt, elkerülendő, hogy az éhes nőstény őket fogyassza el.