Különleges találkozásról számolt be a HelloVidék egyik olvasója, aki Pest megyei kertjében egy sárgás-zöldes, szőrös lábú pókra bukkant. A különös példányról készített fotókat elküldte a szerkesztőségnek, hogy megtudja, pontosan milyen fajjal találkozott és mennyire lehet veszélyes. Az azonosításban Braunmüller Lajos, az Agrárszektor főszerkesztője segített, aki szenvedélyesen érdeklődik a pókok iránt - közölte a Pénzcentrum.
A pókok többségét külsejük miatt sokan elutasítják, pedig rendkívül hasznos élőlények. Előszeretettel fogyasztanak olyan rovarokat – fülbemászót, legyet, molylepkét, szúnyogot vagy csótányt –, amelyeket az emberek is kellemetlennek találnak. Ennek ellenére sokan pánikba esnek, ha lakásukban vagy kertjükben felbukkannak.
A beküldött felvételek alapján a szakértő nagy valószínűséggel egy mini pokoli cselőpókot (Geolycosa vultuosa) azonosított. Ez a farkaspókfélék családjába tartozó faj a szongáriai cselőpók kisebb rokona, testhossza mindössze 2-3 centiméter. Magyarországon ritkán fordul elő, így különleges megfigyelésnek számít. Nevét nem véletlenül kapta: csípése éles, hosszan tartó fájdalmat okozhat, és ugrásra is képes, ami még félelmetesebbé teszi ezt a védett és ritka fajt. Braunmüller szerint azonban nincs ok aggodalomra.
Egy egészséges felnőttre vagy nagyobb gyerekre viszont gyakorlatilag teljesen ártalmatlan. A marása legfeljebb olyan, mint egy méhcsípés – vagy még annyira sem
– magyarázta.
Hozzátette, hogy komolyabb veszélyt csak kivételes esetekben jelenthet, például csecsemőkre, súlyos szívbetegekre vagy előrehaladott immunhiányos állapotú emberekre. A szakértő azt is elmondta, hogy a fotón látható példány valószínűleg nőstény, ami azt is jelentheti, hogy petéket fog rakni.
Ezért is fontos, hogy ne bántsák, és ne bolygassák a földet ott, ahol előkerült. Ne kezdjenek el kapálni, ne forgassák meg a területet, és ne nyúljanak hozzá – inkább örüljenek, hogy ilyen különleges élőlény is előfordul még nálunk
– tette hozzá.
Magyarországon jelenleg 831 őshonos, illetve behurcolt és megtelepedett pókfajt tartanak számon, amelyek 42 rendszertani családba sorolhatók. Ezek közül mindössze 10-12 faj az, amellyel lakókörnyezetünkben is találkozhatunk. A legkisebbek alig 1 milliméteresek, míg a legnagyobb hazai fajok sem érik el a külföldön élő madárpókok akár 13 centiméteres méretét. Braunmüller Lajos hangsúlyozta, hogy Magyarországon egyetlen olyan pókfaj sem él, amely komoly veszélyt jelentene az emberre. Két faj ugyan kivételt képez, de ezek sem okoznak valódi fenyegetést. Egyrészt rendkívül ritkák, másrészt az ember és a pók közötti konfliktus is ritka – és még ritkább, hogy ebből bármiféle baj származna.
Az egyik hazai mérges pók a szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis), amely védett faj. Elsősorban az Alföld homokos, szikes pusztáin él. Testhossza akár 4 cm, lábakkal együtt a 10 cm-es átmérőt is elérheti, így a legnagyobb termetű hazai pókfajnak számít. Marása legfeljebb enyhe fájdalommal jár, mint egy méhcsípés, és csak ritkán harap.
A másik veszélyesebbnek számító faj a mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium). Ez a második legnagyobb hazai pók, amely agresszívan védi lakhelyét. A nőstény testhossza 1,5-2 cm, lábaival együtt 4-6 cm, jellegzetes élénksárga potroháról és rozsdabarna rágóiról ismerhető fel. Csípése fájdalmas lehet, akár napokig tartó panaszokat – lázat, émelygést, rossz közérzetet – is okozhat, ezért marás esetén érdemes orvosi segítséget kérni. A szakértő szerint azonban a pókok többsége nyugodtan kézbe vehető, nem csípnek, és csáprágójuk is túl gyenge ahhoz, hogy átszúrja bőrünket. Ha mégis megtörténik, általában nem okoznak komolyabb reakciót – legtöbbször észre sem vesszük. Egy hangya vagy ágyi poloska csípése sokkal fájdalmasabb lehet.
