Sarjadékhagyma

A sarjhagymát érdemes fogyasztani és termeszteni, hiszen nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Mindemellett a cukor-és fehérjetartalma sem elhanyagolható

A sarjhagyma a vöröshagyma egyik, elsősorban Amerikában elterjedt és termesztett változata, de Szibériában is megtalálhatóak egyes vad alakjai. A Távol-Keleten egészen sokáig nem ismerték a vöröshagymát, így a sarjhagyma terjedt el, mint élelmiszer, fűszer. Maghozó és proliferum alakja ismert.

A sarjadékhagyma termesztése és ápolása

A sarjadékhagyma valamelyest hőigényesebb, mint például a metélőhagyma, ez leginkább a télállóságnál tűnik ki. Növekedése gyengébb fényben kielégítő, de a tűző nap sem árt meg neki. A sarjhagyma vízigénye sem túl nagy, éppen ezért, hazánkban tulajdonképpen bárhol termeszthető, külön öntözést sem igényel. Van, amikor öntözni is kell szükség szerint, mégpedig magvetéskor és kiültetéskor. Nem kíván sok tápanyagot, egy-két évig előzetes tápanyagfeltöltés nélkül is szépen fejlődik.

A sarjadékhagyma mind a kettő változata tőosztással szaporítható, proliferum hagymácskákkal, míg a másik alak magról is ültethető. Ősszel és tavasszal egyaránt vethető végezhető a tőosztás. Csírázása néhány °C-on megindul, ezért márciusban már vethető is. A korai vetés előnye, hogy a csírázás megindulásához a talaj a téli csapadékból még elegendő nedvességet tartalmaz, később ezt már csak öntözéssel lehet pótolni. Hajtása nem igényel energiát és olcsó is, késő ősszel, a komolyabb fagyok megjelenése előtt az ágyasokat alacsony vázú fóliával le kell takarni. Fejlődése gyorsítható is, méghozzá palántaneveléssel. A palántákat szabadföldi ágyásokban lehet nevelni a márciusi vetésből, ha pedig gyakran öntözik, akkor május közepére már a kiültetésre kész növényeket kaphatunk.

Figyelembe kell venni a területkijelölésnél, hogy évelő, ha pedig tápanyagban szegény a talaj, akkor ültetés előtt fel kell tölteni. Tavaszi ültetés során a megszokott őszi mélyművelést (például ásást és szántást) gereblyézés és elegyengetés kövesse a februári, márciusi időszakban. Ha ősszel szaporítják, akkor azonnal el kell simítani a talajlazítás után. A prolifeaim változatot a mag helyett fejlődő kis hagymácskákkal (a bulbillikkel) is lehet szaporítani. Fontos, hogy még szaporítás előtt, tehát augusztus végén a bulbilliket tartó szárat le kell törni, majd utóérlelni úgy, hogy néhány napig száraz helyen van tartva. Ezt követően az előkészített magágyba ki lehet ülteti a hagymácskákat úgy, hogy nagyjából 0,5 centiméterre a föld felszíne alá kerüljön a csúcsuk. Vigyázni kell, nehogy fordítva, a csúcsukkal lefelé kerüljenek a talajba!

Bármely szaporítási módot választjuk, 30x30 centiméter legyen a sor-és tőtávolság. A maghozó változatot lehet kettesével vagy hármasával ültetni, a proliferum tövei viszont legyenek magánosak, mert erős, vastag hagymát és hagymaszárat képeznek. Tavaszi fogyasztásra 8-10 centiméteres tőtávolságra kell tenni a hagymácskákat. Kora tavasszal és fagymentes téli napokon lehet is őket szedni: ásóval ki kell emelni egy-egy tövet, de érdemes gondolni a következő évre is, és egy-két sarjat leválasztani, majd visszaültetni. A nyár végén elduggatott bulbillik mindegyikéből tavaszra ízletes zöldhagymákat kaphatunk. Hogy biztosítani lehessen a folyamatosságot, minden harmadikat benne kell hagyni a földben.

A sarjhagyma betegségei és gyomirtása

Fontos feladat a gyomirtás és a talajporhanyító kapálás is. Növekedését kicsit fel is lehet „turbózni” úgy, ha nitrogéntartalmú fejtrágyát adunk hozzá. Ősszel pedig a mag- és bulbilliszárakat egyenként le kell vágni. Ha borús, csapadékos az idő, akkor mindig lehet számítani a hagymaperonoszpóra megjelenésére. Már az első permetezés is hatásos lehet, ha a kór felbukkan, de sokkal inkább ajánlott a megelőzés: ehhez nem is kell mást tenni, csak gyommentes, szellős állományt létrehozni, valamint fontos az is, hogy egy fertőzött területre 4 éven belül ne legyen ültetve más hagymaféle.