Spenót

A spenót a libatopfélék családjába tartozó növény, ami a Közel-Keletről származik. Magyarországon a 16. század végén jelent meg, fogyasztása erősen ajánlott!

Bár sokan visszautasítják a spenótot, pedig rendkívül sokoldalú és egészséges növényről van szó: A, C és K-vitamin tartalma jelentős, emellett B2, B6 és E-vitaminban is gazdag. Elterjedt az is, hogy rendkívül magas a vastartalma, ez azonban nem teljesen felel meg a valóságnak (ezért egyébként egy időben még veszélyesnek is tartották a fogyasztását). Bár a mezőgazdaságban nincs kiemelt szerepe, az étrendünkbe érdemes lehet beilleszteni, hiszen, mint fentebb is írtuk, roppant egészséges, és salátákba, szendvicsekbe nagyon jól passzol, de önálló köretként és főzelékként is megállja a helyét. Arról nem is beszélve, hogy a vas mellett más ásványi anyagokat is tartalmaz, mint például cinket, rezet, magnéziumot, mangánt, kalciumot és káliumot is.

A spenót termesztése és ápolása

Érdemes akár otthon is termeszteni, hiszen tulajdonképpen semmilyen nagyobb erőfeszítést nem igényel. A világosszürke, kissé szögletes magokat szeptemberben el is lehet vetni, a kikelt növények pedig némi takarással, például kukoricaszárral, szalmával vagy éppen lekaszált fűvel gond nélkül át tudnak telelni. Ha fóliaalagutat tudunk készíteni a vetés fölé, akkor már februárban le is lehet szedni a friss spenótleveleket. Sokan kora tavasszal vetik a magjait, amik már 4°C-os hőmérsékleten is csírázni kezdenek, a fiatal növények nem érzékenyek a kisebb talaj menti fagyokra sem. A spenót abban a talajban érzi magát a legjobban, ami finoman megmunkált, elegendő tápanyagot tartalmaz, és mészben sem szegény. Az erősen savanyú, és a nagyon lúgos talajt sem szereti, de a laza homok sem ideális számára. A legcélszerűbb vetési sortávolság 20 centiméter, a vetési mélység 2-3 centiméter.

A spenót betegségei

Bár nincs sok gond a spenóttal termesztése során, néhány betegség azonban megtámadhatja, ilyen például a spenót sárgafoltossága, mely sárga, kissé elmosódott foltokat idéz elő a leveleken. A beteg levelek el is deformálódhatnak, gyengén fejlődhetnek, de akár csökevényesek is maradhatnak. Leginkább növénytetvek terjesztik, de átvihető n növénynedvvel is. A másik fertőzés a spenót sárgássága, mely során nagy, szabálytalan és sárga foltok jelennek meg, szintén a leveleken. Később teljesen el is sárgulhatnak a levelek, visszamaradhat a fejlődésében a növény és deformálódhat is. A harmadik betegség nem más, mint a spenótmozaik, mely szintén sárga foltokban mutatkozik meg, azonban a többitől eltérően apró foltokban. Később a foltok összeolvadva mozaikosak lesznek, valamint csökevényesek maradhatnak a növények. A kártevőkre is érdemes odafigyelni, hiszen például a későn rajzó bagolylepkék lárvái szívesen csemegéznek a spenóton. Ha otthon termesztjük a spenótot, akkor gyakran nézzük át a kis zöldjeinket. és azonnal cselekedjünk, ha akár már csak egy kis lárvát látunk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor néhány napon belül szétrághatják az egész növényállományt. Ugyan ez a helyzet a levéltetvekkel is.