Szamóca

A szamóca a rózsafélék családjának Fragaria nemzetségébe tartozik. A termesztett eperénél kisebb, de ahhoz hasonlóan ízletes gyümölcsöt termő, Magyarországon is őshonos növény.

A szamóca jellemzői

A szamóca gyöktörzsén hármasan összetett tojásdad, fűrészes szélű levelek vannak, illetve hosszú, legyökerező indákat fejleszt. Tőkocsányán bogas virágzatot hoz. A szamóca áprilistól júliusig virágzik. Virágai öt fehér sziromlevélből állnak, melyek érintkeznek egymással. Levelei világoszöld színűek, fonákjuk selymesen szőrös, szélükön durván fűrészesek, hármasan összetettek. A csészelevél éréskor elálló, nem simul a termésre. A termés csoportos aszmag és piros színű.

A szamóca felhasználása és gyógyító hatása

A szamóca sokak kedvenc gyümölcsének számít, felhasználása pedig szinte végtelen. Édességek, krémek, saláták, öntetek, fagylaltok készíthetők belőle, de önmagában is egy nagyon ízletes gyümölcs. Mindezek mellett a szamóca szárított levelét teakeverékekhez keverve gyógyfűteák íz-, és illatjavítója. A levél szárításakor ügyelni kell arra, hogy a fonnyadó levelekben káros anyagok keletkeznek, amely csak a száraz levelekből tűnik el. Főzetét szájnyálkahártya-gyulladás és fogínysorvadás, teáját gyomor-, és bélpanaszok esetén használják. Segít vérszegénység, fáradékonyság, máj, lép, epe működési zavarok ellen. Fagyási sérülésekre a szamóca szárított terméséből hatásos szer készíthető.

A szamóca termesztése

A szamóca egyik legnagyobb erénye, hogy viszonylag könnyen termeszthető és karbantartható mindaddig, amíg teljesen napsütötte helyen termesztjük. Fontos, hogy napi 6-10 óra közvetlen napfényt igényel, ezért ennek megfelelően válasszuk ki ültetési helyét. A fiatal palántákat érdemes kertészetekben beszerezni, ahol segíthetnek kiválasztanunk az igényeinknek legmegfelelőbb fajtát is.

Elég toleráns a különböző talajtípusokkal szemben, de leginkább az agyagos talajt kedveli, amely jó vízelvezetéssel rendelkezik. Ha van rá mód, akkor néhány hónappal az ültetés előtt kezdjük meg a talaj dúsítását és forgassunk bele érett trágyát vagy komposztot. A talaj pH értékének ideális esetben 5,5 és 7 között kell lennie. Mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy elegendő helyet kell biztosítani a felnőtt növényeknek leveleik szétterüléséhez. A növényeket egymástól körülbelül 45-60 centiméternyire ültessük, hogy helyet hagyjunk a növény és az indák növekedéséhez. Legalább ekkora távolságot hagyjunk az egyes sorok között is a szamóca kényelmes betakarításhoz.

A mulcsozást meghálálja, ezáltal is segíteni tudjuk a talaj nedvességtartalmának megtartását a növények vízigényének szinten tartása és a gyomnövekedés csökkentése érdekében. Semmiképpen se legyünk restek gyomlálni, legegyszerűbb módon ezt kézzel tehetjük meg, esetleg kapával, de azzal csak nagyon óvatosan tegyük! A megfelelő mennyiségű nedvesség a felszín alatt elhelyezkedő gyökerei miatt rendkívül fontos a szamóca számára. Éppen ezért gondosan öntözzük a növényeket hetente körülbelül 2-3 centiméternyi vízzel 10 négyzetcentiméterenként. A gyümölcs általában a virágzás után 4-6 héttel áll készen a betakarításra. Csak a teljesen vörös, azaz érett szemeket szedjük le, és körülbelül háromnaponta takaríthatunk be újabb adag érett szamócákat.

Mi a különbség a szamóca és az eper között?

Létezik eper és létezik szamóca is, de két teljesen más gyümölcsről van szó. Az eper a fán nő, méghozzá az eperfán, az eperfafélék családjába tartozik, és Magyarországon két faja elterjedt, a fehér eperfa (Morus alba) és a fekete eperfa (Morus nigra). Ezzel szemben a szamóca a rózsafélék családjának Fragaria nemzetségébe tartozik, és a föld közelében nő, ostorindákat fejleszt, melyeken indanövények fejlődnek. A földi eper elnevezés tehát tévesen, valószínűleg a szamóca élőhelye miatt is ragadt meg a köznyelvben, azt azonban, hogy ki és miért kezdte el keverni a teljesen más kinézetű eperfával, rejtély.