Szarvasfélék

A szarvasfélék a párosujjú patások közé tartoznak, a szarvasbika legfeltűnőbb jellegzetessége az agancsa. A Kárpát-medencében ma élő két szarvasfaj közül csak a gímszarvas őshonos.

A szarvas elnevezése

A szarvasfélék a párosujjú patások második legnagyobb családja. A szarvasok legtöbb faja az őzekkel együtt a szarvasfélék családjába tartozik. A szarvasfélék hímjét bikának, a nőstényt tehénnek, a szaporulatot ünő- vagy bikaborjúnak nevezzük, a második éves nőivarú egyed neve ünő. Kivétel az őz és a víziőz, amelyek hímje a bak, nősténye a suta és fiatal egyedei a bakgida és sutagida. 

Előfordulás

Eurázsiában található a legtöbb szarvasfaj, ezek közül a legtöbb az ázsiai kontinensen él. Európában sokkal kevesebb a növény- és állatfaj, de gímszarvasok, európai őzek és európai dámvadak rengeteg parkban és rezervátumban élnek. Ezeket a fajokat már régóta európainak tekintik, bár megtalálhatók Anatóliában, a Kaukázusban és Északnyugat-Irán területein is. A Kárpát-medencében ma élő két szarvasfaj közül csak a gímszarvas őshonos.

A szarvas élőhelye

A család fajainak élőhelyei nagyon eltérőek: a tundrától a trópusi esőerdőkig megtalálhatók. Bár a szarvasféléket sokszor az erdőkkel társítjuk, sok faj az erdők és füves puszták közötti átmeneti területen él. A szarvasok a sűrű erdőket kedvelik, némely fajok egy-egy konkrét élőhelyre specializálódtak, így egyes szarvasfélék csak a hegyvidéken, mások a sztyeppén, mocsárban vagy a mocsár és a sivatag közti élőhelyeken élnek. Néhány faj a sarkvidék közelébe húzódott: ilyen a rénszarvas, amely az arktikus tundrán és tajgán él, valamint a jávorszarvas, amely a tajgán és környékén található meg. 

A szarvas megjelenése

A szarvasbika legfeltűnőbb jellegzetessége az agancsa. A rénszarvasnál a tehénnek is van agancsa, a többi szarvasfajnál csak a bikának. A ma élő szarvasfélék mérete a 8–10 kilogrammos északi törpeszarvastól a 200–700 kilogrammos jávorszarvasig változik. Testük általában karcsú, gerincük egyenes és hosszú. Erős lábukkal jól futnak az erdős talajon, kitűnően ugranak és úsznak. Kérődzők, négy részből álló összetett gyomorral. Ezzel a rendszerrel a füveket, a leveleket és kérgeket is meg tudják emészteni. Fogazatuk jól alkalmazkodott a növényevéshez; mint a többi kérődzőnek, a szarvasféléknek sincsenek felső metszőfogai, helyükön a szájpadlás kemény nyúlványa található. Majdnem az összes faj szeme előtt szagmirigy van; az állat területének határát ezzel az erős szagú feromonnal jelöli meg. Szemükben egy tapetum lucidum nevű fényvisszaverő réteg segíti éjjeli látásukat.

A szarvas agancsa

A szarvasok az agancsokat minden évben levetik, és helyette újat növesztenek. Az agancs az úgynevezett rózsatőből nő ki. A fejlődő agancsot vérerekben gazdag bőr, úgynevezett háncs borítja. A szarvasbőgés kezdete előtt a háncs alatt az agancs megcsontosodik, majd a szarvas ledörzsöli róla a háncsot. A párzási időszak után az agancs és a rózsatő között puha, porcos szövet képződik, ami elősegíti az agancs leválását. A párzási időszakban a bikák agancsukat egymásnak feszítve küzdenek meg. A kihívó először körüljárja ellenfelét, aztán meggörbíti lábait, lehajtja fejét és támad.

A szarvasok táplálkozása

A szarvasfélék válogatós állatok. Általában az aljnövényzettel, főleg bokrok leveleivel táplálkoznak. Gyomruk a többi kérődzőénél kisebb, nem specializálódott, ezért nagyobb tápértékű növényeket kell enniük. Mivel nagyjából olyan sokat esznek, mint a juhok és a szarvasmarhák, a szarvasfélék kiválasztják a legzsengébb hajtásokat, a fiatal leveleket, füveket, ágacskákat, gyümölcsöket, gombákat és zuzmókat.

A szarvasok szaporodása

A szarvasok évente csak egyszer egy, ritkán két borjút ellenek. Ez utóbbi szána valóban a virginiai amerikai szarvasnál és a legtöbb közeli rokonánál a rendes; a jávorszarvas és az őz még hármat is, a kínai víziőzek pedig 4–6-ot ellenek egyszerre. A fiatalok, mint a legtöbb patásállat, jól kifejlődve jönnek a világra, de csak pár nap mulva tudják követni anyjukat. Addig az anyjuk a sűrűben elrejti őket és még később is bátran védelmezi.

A szarvasok gazdasági jelentősége

A szarvasok már régóta fontosak az ember számára mivel húst, fegyvert és ruházatot adnak neki. A Kárpát-medence természeti adottságai kiváló élőhelyet biztosítanak legtöbb nagyvad fajunknak, köztük a gímszarvasnak is. Alapvetően ennek köszönhető, hogy hazánk gímszarvasállománya világhírnévre tett szert. A Magyarországra történelmileg jellemző nagybirtokrendszer, majd a nagyüzemi gazdálkodás, nagyvadjaink számára igen kedvező életfeltételeket biztosítottak, ennek köszönhetően a szarvasállomány folyamatosan nőtt, a vadászatból komoly árbevétele származik hazánknak. Azon a vidéken, ahol modern földművelést és erdőgazdaságot folytatnak, ott a szarvast nem tűrik. A kár, amelyet ezek a szép állatok okoznak, felülmúlják azt a csekély hasznot, amelyet hoznak, így a szarvasok nem férnek össze a föld- és erdőműveléssel.