
Eljött az idő: ez az új technológia teljesen letarolhatja a magyar agráriumot
A jövő mezőgazdaságában egyre nagyobb szerepe lesz a különféle monitoring megoldásoknak.
A szellőrózsa vagy anemóna a boglárkafélék családjába tartozó nemzetség. Hazánkban négy faj honos.
A szellőrózsa jellemzői és gondozása A szellőrózsa virágai sugaras szimmetriájúak, a levélállás szórt vagy örvös. A porzók rövidebbek a színes, sziromszerű lepelleveleknél. A boglárkafélék sok nemzetségére jellemző szirom-, vagy porzószerű mézfejtők ebben a nemzetségben hiányoznak. A virág alatt, attól kissé távol gallérszerű murvalevelek vannak, gyakran ennyi a növény összes levele. A szellőrózsa áprilisban és májusban virágzik. A nemzetség legtöbb fajánál a virágzó példányoknak nincsenek tőleveleik. Az erdei szellőrózsa kivétel, tenyeresen szeldelt, hosszú nyelű tőleveleinek szeletei is karéjosak, osztottak.
A szárlevelek a szár alsó harmadában erednek. A virág a szőrös szár csúcsán fejlődik. A szellőrózsa 20-40 cm magas, gyöktörzse pedig függőleges. A lepellevelek színe fehér, 2-3 cm hosszúak, a portok sárga. Fogyatkozó erdős-sztyepp faj, ezért a Tiszántúlról például szinte teljesen hiányzik. A szellőrózsa nemcsak a kerté éke lehet, hiszen balkonládában is jól érzi magát, szóval erkélyek és teraszok dísze is lehet, de akár sziklakertekben is nevelhetjük.
Ahogy a hagyományos rózsa esetében, érdemes napos vagy félárnyékos helyet választani számára. Kivételes módon az ültetése tavasszal esedékes, ezt tartsuk szem előtt. A kiváló vízfelvételi és vízmegtartó képesség által a vegetációs időszakban biztosítja és tartósan ellátja a növényt a szükséges vízzel. A szellőrózsa nemcsak az egyenletes vízszükséglet biztosításával segít, mivel kiváló szerkezete lehetővé teszi a vízigényes növények gazdaságosabb nevelését, mik így kevesebb öntözés mellett is jól fejlődnek. A bazsarózsa egyébként jól társítható más növényekkel is.
A jövő mezőgazdaságában egyre nagyobb szerepe lesz a különféle monitoring megoldásoknak.
Komoly átalakulásokat hozhat az orosz-ukrán háború, és annak kimenetele az európai takarmánygyártásban és hústermelésben.
Az öt év átlagát tekintve az 52 százalékot is meghaladta a kukorica termésmennyiségének visszaesése Magyarországon.
A napenergia még jobban felértékelődhet az agráriumban, ráadásul a földterületek kettős célú hasznosításával diverzifikált árbevételre lehet szert tenni.
Elképesztően fontos és szükséges a versenyképesség növelése az élelmiszeriparban Magyarországon, hatalmas szerepet kaphat a digitalizáció.