Virágos kőris

A virágos kőris a száraz tölgyesek, bokorerdők cserjéje vagy középmagas fája. A molyhostölgyes bokorerdők egyik fontos fafaja. 2018-ban az év fájának választották.

A virágos kőris jellemzői

A virágos kőris a bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek faja. Fény- és melegigényes, illetve baziklin, tehát mészkedvelő és xerofil (szárazságtűrő). Fontos fafajunk, a területaránya 0,6%. A virágos kőris alacsony termetű fa, magassága általában nem haladja meg a 8 métert. Törzse rövid, sima, szürke, görbe, erősen ágas, rügyei ezüstszürkék (gyakran kissé vörhenyesek) Elterjedésének északi határát középhegységeinkben éri el. Középhegységeink déli kitettségű lejtőin fordulhat elő, de különösen gyakori a Vértesben. Nagyon melegigényes faj és a szárazságot jól tűri. A virágos kőris kizárólag többletvízhatástól független termőhelyen él. Leginkább a sekély termőrétegű, száraz, sziklás, köves talajokon fordul elő. Állományai főként mészkövön és dolomiton állnak, de savanyú kőzeten is megtelepszik.

A virágos kőris fényigényét tekintve fiatalon még árnytűrő, később lesz fényigényes. A virágok dús bugában, lombfakadás után jelennek meg. A virágtakaró nem hiányzik, a négy szirom világossárga vagy fehéres (innét származik a faj magyar neve). A virágos kőris virágzása április-júniusban van. A virágos kőris alkalmas utca- vagy parkfásításra is, mely szintén annak köszönhető, hogy jól bírja a szárazságot, amire szüksége is van a városokban, ahol a forró nyarakon a beton és az aszfalt ontja magából a meleget. Ezért a magyar kertészek is több dekoratív fajtáját nemesítették már ki.