Zöldborsó

A borsó leginkább zöldségként és állateledelként kerül felhasználásra Magyarországon és a legtöbb veteményesben is megtalálható. Itt van minden, amit a termesztéséről tudni kell.

A zöldborsót már időszámításunk előtt 4-5000 évvel is termesztették Közép-Ázsia központi és déli területein, majd neolitikus kultúrákkal terjedt el Európában. A magyarok még a vándorlás idején ismerhették meg először, és azóta is előszeretettel fogyasztják. Gazdasági szempontból nézve Magyarország az egyike az Európai Unió három legnagyobb zöldborsótermelőjének, ráadásul 42,1 ezer tonnával hazánk a legnagyobb zöldborsókonzerv-exportőr az EU27 belső piacán.

A zöldborsó termesztése és ápolása

A zöldborsó nem melegigényes, és korán, már márciusban elvethető, de fagyos időben nem ajánlott, hiszen könnyen megtámadhatják a gombás betegségek, de túl későn sem szabad vetni, mert a nyári melegben már nem terem kielégítően a zöldségünk. A borsó vetésének ideje március, és mivel hidegtűrő növény, ezért a tavaszi vetések sorát vele szoktak kezdeni. A fagyos időkben azonban kockázatos elvetni, a mag ugyanis elfeküdhet, és gombás betegségek támadhatják meg. Ilyenkor fontos szerepe lehet a gombaölő szerrel csávázott vetőmag használatának. A kifejtő borsók elvileg jobban bírják, ha hideg talajba vetik őket, így akár már március elején elvethetnék őket, a fagyban azonban hamarabb vénülnek. Ezzel szemben a velőborsó vetésének csak március végén jön el az ideje, kérdés azonban, hogy mikor és mennyire lehet rámenni a gépekkel a talajra, és mennyire lehet azt előkészíteni a vetésre. Ugyanakkor, ha az idő engedi, célszerű korán vetni a zöldborsót, mert a nyári hőségben már nem hoz úgy termést, és a minősége sem lesz optimális.

A borsó nagy fényigényű növény, árnyékban nem fejlődik megfelelően. A nagy meleget és a vízhiányt azonban rosszul viseli, ezért erre mindig oda kell figyelni. A borsó mészigényes növény, ezért mindig olyan talajba kell ültetni, amely kellő mennyiségben tartalmaz meszet. A borsót a szabadföldbe vetik, legalább 5-6 centiméter mélyre. Fontos a tőtávolság, nem szabad hagyni, hogy a tövek megfojtsák egymást, így az 5 centimétert érdemes meghagyni két tő között, a 10 centiméter viszont már sok. Lehetővé kell tenni, hogy a borsónövények egymásnak támaszkodva idővel befedjék a talajt, ami egyrészt gátolja a gyomosodást, másrészt óvja a talaj víztartalmát.

A kikelt borsónövénykéket mindig meg kell kapálni, és a gyomirtás is fontos. A borsó futónövény, ezért fontos, hogy legyen mire támaszkodnia vagy felkapaszkodnia, ez lehet akár karó, vagy a karók között kifeszített madzagpár, de ha kerítés mellé vetjük, az is jó megoldás. A hüvelyek szedését akkor érdemes elkezdeni, amikor a borsószemek már elérték a megfelelő nagyságot, de még kellően zsengék. 

A zöldborsó betegségei

A borsót számos gomba és baktériumos eredetű betegség mellett a vírusok is jelentős mértékben veszélyeztetik, ilyen például a borsómaggal átvihető mozaikvírus. A legjellemzőbb tünetek a növények növekedésgátlásában, a levelek sodródásában, valamint a virágok és hüvelyek torzulásában nyilvánulnak meg. Emellett a fertőzött növények magvai erősen elszíneződhetnek, illetve a maghéj is felrepedhet.

Közönséges mozaikvírus: súlyosabb fertőzés esetén a termésveszteség akár 50%-os is lehet. Onnan ismerhető fel, a fertőzést követő hetedik nap után igen jellegzetes érkivilágosodást lehet megfigyelni. A levélerek között sötétzöld, sárga foltok keletkeznek, komolyabb tünetek esetén a levelek sárgulnak is, de nem ritka a levéldeformáció is.

Levélsodródás vírus: igen komoly vírusról van szó, olyannyira, hogy 60-80%-os termésveszteséget is okozhat. Könnyű felismerni, hiszen, ahogyan a neve is említi, a beteg növények levelei erősen klorotizálódnak, és az erek mentén zöld elszíneződést mutatnak, valamint erősen sodródnak.