Az elmúlt évek jól mutatják, milyen gyorsan változhatnak a növénykórtani kihívások a hazai szántóföldi növénytermesztésben: míg 2022-ben elsősorban a fuzáriumtoxinok miatt maradtak át nem vett kukoricatételek, addig 2024-ben már az aflatoxin került a figyelem középpontjába, és maradt is velünk – úgy tűnik, tartósan. Ezek a mikotoxinok fonalas gombák másodlagos anyagcseretermékei, amelyek emberre és haszonállatokra egyaránt veszélyesek. A kockázatot tehát nem maga a gomba jelenléte jelenti, hanem az általa termelt toxinok, amelyek a termény felhasználhatóságát, piacképességét és élelmiszer-biztonsági értékét is meghatározzák.

A klímaváltozás új helyzetet teremtett

Azt is jól látjuk, hogy a szélsőséges csapadékeloszlás, a hosszan tartó hőhullámok, az extrém UV-sugárzás és az egyre gyakoribb aszályos időszakok jelentősen növelik a kukorica stresszterhelését. Az így legyengült növény fogékonyabbá válik a kórokozókkal szemben, miközben olyan, korábban kevésbé jelentős kórokozók is előtérbe kerülnek, amelyek melegebb éghajlathoz alkalmazkodtak.

Fontos ugyanakkor azt is hangsúlyozni, hogy a mikotoxin-szennyeződés kialakulását nem egyetlen tényező irányítja. Az időjárás mellett szerepet játszik a hibrid érzékenysége, az alkalmazott agrotechnika, a növényvédelmi technológia és számos egyéb környezeti tényező is.

Nem minden múlik rajtunk, de sok döntés igen

Az időjárást a gazdálkodó egyébként sem tudja befolyásolni, a termesztéstechnológia minőségét azonban igen. A megfelelő vetésváltás, az elővetemény megválasztása, a talajállapot javítása, a kiegyensúlyozott tápanyagellátás, a stresszhatások csökkentése és a növényállomány egészségének megőrzése ugyanis mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kisebb legyen a fertőzés kialakulásának esélye. A rovarkártevők – például a kukoricamoly vagy a gyapottok-bagolylepke – elleni eredményes védekezés szintén fontos, hiszen sebzéseiken keresztül a toxintermelő gombák könnyebben fertőznek. 

Éppen ezért téves megközelítés kizárólag egy-egy növényvédelmi beavatkozástól várni a megoldást. A mikotoxinok elleni védekezés nem egyetlen kezelésről szól, hanem a teljes termesztéstechnológia tudatos felépítéséről.

Az integrált szemlélet jelentheti a különbséget

A jövő kukoricatermesztésében egyre nagyobb jelentősége lesz az ilyen komplex megközelítést képviselő integrált növényvédelemnek, amelyben a genetikai ellenállóság, az agrotechnikai elemek, a biológiai és – ahol szükséges – a kémiai védekezés nem egymás alternatívái, hanem egymást kiegészítő eszközök lesznek. Mindez gyakran felveti azt a kérdést is, hogy mit lehet tenni, ha a mikotoxinok már megjelentek? A válasz sajnos egyszerű: nagyon keveset. Sokkal fontosabb az a számos döntés, amelyet hónapokkal korábban, a vetés, a tápanyag-gazdálkodás, a növényvédelem vagy éppen a betakarítás időzítése során hozunk meg.

A megelőzés ma már gazdasági érdek

A mikotoxinok elleni küzdelem ráadásul nem kizárólag növényvédelmi feladat, hanem egyszerre minőségbiztosítási, élelmiszer-biztonsági és gazdasági kérdés is. Az egyre szélsőségesebb klimatikus viszonyok között tehát azok a gazdaságok lesznek versenyképesebbek, amelyek nem egy-egy problémára reagálnak utólag, hanem rendszerszinten gondolkodnak a megelőzésről.