A világon sehol sincsenek könnyű helyzetben a gyümölcstermesztők, mivel a növekvő munkaerő- és egyéb költségek, az inflációs környezet, az egyre erősödő globális verseny miatti fejlesztési nyomás, az ellátási láncok bizonytalanná válása és a termelők elöregedése együttesen komoly kihívást jelent. Az Egyesült Államok meggyágazata is nagyon megszenvedi ezeket a hatásokat, különösen, hogy az éghajlatváltozásból adódó terméskiesések is egyre jelentősebbek - írja a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. Az USA éves meggytermése jó években 140, rosszabb években pedig 65 ezer tonna körül alakul. A termesztés kétharmada az északi Michigan államban koncentrálódik, és ennek is nagyjából kétharmada egy viszonylag szűk régióban, a Grand Traverse Bay körzetben koncentrálódik, ami a Lower Peninsula északnyugati részén található. A Michigan-tó hőmérséklet-kiegyenlítő hatása védelmet nyújt az időjárási szélsőségektől, de már nem olyan megbízhatóan, mint a múltban. A tavaszi fagyok gyakorlatilag megsemmisítették az állam 2002-es és 2012-es termését, és az elmúlt négy termésből háromban is komoly károkat okoztak. A 2020-as és 2021-es veszteségek különösen aggasztóak voltak - mondta Julie Gordon, a Cherry Marketing Institute elnöke. 

Historikusan ez volt az első olyan alkalom, hogy Michigan meggyágazata egymás után két évben is súlyos terméskiesést szenvedett a tavaszi fagykárok miatt. A meggytermesztők számára a 2012-es, csaknem 90%-os fagykár óta érhető el a termésbiztosítás.

Az USA teljes meggytermesztéséből fennmaradó egyharmad részt Utah és Washington államok teszik ki, kisebb területek pedig New York és Wisconsin államokban is található, de más államokban árutermelő üzemi szinten nem termesztenek meggyet. Curtis Rowley, Utah államban tevékenykedő termesztő szerint az ágazatban a termésmennyiségek ilyen szintű ingadozása nem tesz jót az üzletnek:

A vevőink stabil árakat akarnak, de ha az ár állandóan ingadozik a mennyiségek miatt, nem fogjuk tudni eladni a meggyet.

Rowley egyben az amerikai meggyágazat szövetségi forgalmazási rendjét kezelő igazgatótanács elnöke is. Legnagyobb félelme, hogy az iparág elveszíti árstabilizáló mechanizmusait, és már ebbe az irányba mutat, hogy 2018-ban feloszlott a CherrCo szövetkezet, amely segített a fagyasztott meggy árának stabilizálásában. A termelők és a feldolgozók 2020-ban megszavazták ugyan a terméktanács, azaz a CIAB (Cherry Industry Administrative Board) megújítását, amelynek fő feladata a hazai kínálat szabályozása, valamint a kutatás és a promóció finanszírozása, de kisebb támogatottsággal, mint a korábbi választásokon. A jelenleg érvényben levő forgalmazási rendet 2026-ban újítják majd meg.

A tavaszi fagyok mellett a második legnagyobb probléma az import, mivel az olcsó külföldi meggytermékek, készítmények az utóbbi évtizedben elárasztották az amerikai piacot. Érdekesség azonban, hogy a meggylé-koncentrátumok visszahígítására vonatkozó különleges importszabályokat a statisztikai adatokban rosszul értelmezték egy időszakban, így az utóbbi évtizedben ötszörös-hatszoros mértékben becsülték túl az import meggylékoncentrátum mennyiségét. De még ez sem változtatja meg azt az alaphelyzetet, hogy az USA határain minden évben gyakorlatilag korlátlan mennyiségű meggylékoncentrátum kopogtat a sorompókon, amelyet az amerikai élelmiszeripari cégek a belföldi áru termelési költségénél alacsonyabb áron vásárolhatnak fel, azaz az amerikai meggylének árban mindig alá fognak menni az importtételek.

Mi lesz veled, amerikai meggyágazat?

Az utóbbi időben egyre gyakoribb tavaszi fagykárok és az importnyomás ellenére a meggynek még mindig számos előnye van más gyümölcskultúrákkal szemben. Az egyik ilyen, hogy nem kell foglalkozni a gyümölcs kinézetével, megjelenésével, és alig van szükség drága kézi munkaerőre. Ezért Julie Gordon, a Cherry Marketing Institute elnöke szerint az ágazatban sokan terveznek úgy, hogy a termesztés folytatódni fog Amerikában, még ha nem is a korábbi méretekben. Most is vannak olyan termelők, akik még mindig hajlandóak bízni a meggy hosszú távú kilátásaiban. Gerrit Herrygers michigani termelő például tervezi, hogy fenntartja a meggyültetvényeit, mivel tudomásul veszi az ágazat éves ciklikusságát, és pont ezért szeretné, ha sok meggye lenne akkor, amikor az árak ismét emelkedni kezdenek. Andy Riley, egy másik michigani termelő szintén hosszabb távra tervez:

Ha átvészeljük a szűk esztendőket, úgy gondolom, hogy jobb évek következnek. És nem telepítenék meggyet, ha azt gondolnám, hogy minden remény elveszett.

A néhány bizakodó termesztő szép szavaival szemben a könyörtelen számok azonban teljesen más képet mutatnak. Michigan államban 2012-ben még több, mint 11 ezer hektár termő ültetvényt regisztráltak, ami 2022-re 9300 hektárra csökkent. Ennél is drámaibb változás, hogy az 1970-es években még 3000-nél is több meggytermelő gazdaság működött az államban, 2006-ban 540, 2022-ben pedig már csak 253. Az államban 2011-ben még 24 feldolgozó üzem működött, 2023-ban már csak 14. Ez nem is csoda. Julie Gordon szerint Michigan államban a jelenlegi termelési színvonal mellett a fedezeti pontot 0,25-0,3 USD/lbs, azaz 185-220 Ft/kg-os meggyár (rázógéppel betakarított ipari meggy) mellett lehetne elérni, és a 2017-2022 közötti hat évben ez csak 2020-ban és 2021-ben sikerült, amikor viszont a tavaszi fagykárok miatt alig volt mit eladniuk.

Tim Brian, a Michigan székhelyű Smeltzer Orchard Co. meggyfeldolgozó cég igazgatója is úgy látja, hogy a termelőknek kínált árak túlságosan alacsonyak, másrészt viszont a feldolgozók is árnyomás alatt állnak. Curtis Rowley (Utah) szerint hiányzik az őszinte kommunikáció a termelők és a feldolgozók között, de a feldolgozók egymás között sem kommunikálnak megfelelően.