A Severe Weather Europe előrejelzése szerint a közelgő rendkívüli energiájú sztratoszférikus felmelegedés erősen destabilizálja majd a sarki örvényt, ami általában kiterjedt sarkvidéki hidegbetöréseket eredményez. A 2026-os tél végén azonban egy légköri interferencia bonyolítja a kilátásokat az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában.

A sztratoszférikus felmelegedés lefelé terjedő hatása összeütközik a Madden-Julian-oszcillációval, egy erőteljes trópusi légköri hullámmal. Ez az ütközés átmenetileg megvédi az Egyesült Államok középső és keleti területeit a sztratoszférikus összeomlás közvetlen következményeitől, így ott átlagosnál melegebb időszak alakulhat ki. Ez az interferencia azonban várhatóan nem tart sokáig. A sztratoszféra és a felszín közötti kapcsolat később helyreáll, ami február utolsó harmadában és március elején újabb hideghullámokat hozhat az Egyesült Államok, Kanada és Európa egyes régióiba.

A sarki örvény egy kiterjedt, téli időszakban kialakuló légkörzési rendszer, amely a sarkvidékek felett helyezkedik el a felszíntől egészen a sztratoszféráig, több mint 50 kilométer magasságig. Feladata a hideg sarki levegő visszatartása.

Ez a légköri képződmény két fő részből áll: a magasabban fekvő sztratoszférikus és az alacsonyabban elhelyezkedő troposzférikus komponensből. Amikor a sarki örvény erős, a hideg levegő többnyire a sarkvidéken marad, enyhébb telet eredményezve az Egyesült Államokban és Európában. Ha azonban meggyengül vagy összeomlik, a sarkvidéki levegő betörhet a közepes szélességi övekbe.