MÁR CSAK 2 HÉT! AZ AGRÁRSZAKMA VEZETŐI SIÓFOKON TALÁLKOZNAK!
December 2–3-án ismét megrendezik a Portfolio Agrárszektor Konferenciát, a hazai agrárium egyik legnagyobb és legrangosabb szakmai csúcstalálkozóját, ahol a mezőgazdaság és az élelmiszeripar legfontosabb kihívásai, támogatási lehetőségei és jövőbeli kilátásai kerülnek fókuszba.
A rendezvény előadói között lesz Elli Tsiforou, a Copa-Cogeca főtitkára, Gert-Jan Oplaat, az AVEC elnöke, Nemes Imre, a Nébih elnöke, Harsányi Zsolt, az AXIÁL tulajdonos-ügyvezetője és Ádám János, a Bonafarm Mezőgazdaság vezérigazgatója.
Ne maradjon le az év egyik legfontosabb agrárszakmai eseményéről!
Bár a szőlő lombhullástól tavaszig bármikor metszhető, hazánkban ősszel leginkább az előmetszés javasolt. Ha ilyenkor rögtön véglegesre metszenénk a tőkét, egy keményebb tél esetén nem maradna elegendő tartalékrügy a fagykárok kompenzálására. Érdemes a lombhullás után néhány hetet várni, hogy a vesszők teljesen beérjenek, majd egy enyhébb, fagymentes napon hozzáfogni a munkához. A folyamat során egy éles, tiszta metszőollóval távolítsuk el az elszáradt, törött vagy beteg részeket egészen az egészséges szövetig. A túl hosszúra nőtt vesszőket visszavághatjuk, de a végleges rügyszámot csak tél végén vagy kora tavasszal, az időjárás enyhülésekor állítsuk be. Arra is figyeljünk, hogy ne ritkítsuk túl a tőkét. A lemetszett, egészséges vesszőket nyugodtan komposztálhatjuk, a beteg vagy fertőzésgyanús részeket viszont feltétlenül gyűjtsük külön, és a zöldhulladék-kezelés szabályai szerint semmisítsük meg.
Ha új szőlőt telepítenénk, napos, meleg, jó vízelvezetésű területet válasszunk, és a fajtától függően hagyjunk a növények között 1–1,5 méter távolságot. Az ültetésnek két alapvető módja létezik, hiszen dolgozhatunk saját készítésű dugványokkal, vagy vásárolhatunk faiskolai, ellenálló gyökérzettel rendelkező oltványokat. A dugványozásból sajátgyökerű szőlő fejlődik, ami elsősorban a filoxérának ellenálló, magas kvarctartalmú homoktalajokon biztonságos.
A dugványozáshoz egészséges, ceruzavastagságú, már elfásodott egyéves vesszőkre lesz szükség. Vágjunk belőlük 3–4 rügyes darabokat, a daraboláskor pedig azonnal jelöljük meg az alsó, tőke felőli végüket, hogy tavasszal biztosan a megfelelő irányban kerüljenek a földbe. A dugványokat a tavaszi ültetésig hűvös, fagymentes helyen, enyhén nyirkos homokban kell tárolni, ügyelve arra, hogy ne száradjanak ki, de ne is rothadjanak be a túl sok nedvességtől.
Ha az őszi ültetés mellett döntünk, faiskolából származó szabadgyökerű oltványt használjunk. Ezt a lombhullást követően, de még a talaj átfagyása előtt kell a végleges helyére tenni. A növény gyökérzete könnyen kiszárad, ezért ültetés előtt érdemes néhány órára vízbe állítani. Egy nagyjából 40×40 centiméteres, 50–60 centiméter mély ültetőgödörbe helyezzük a szőlőt úgy, hogy a gyökerek kényelmesen elférjenek, ne törjenek meg, az oltási hely pedig a talajszint felett maradjon. A föld visszatöltése után alaposan öntözzük be a növényt.
Az ősszel telepített fiatal oltvány fokozottan érzékeny a téli hidegre. A fagykárok elkerülése érdekében az ültetés után kupacoljuk fel földdel a tőkét úgy, hogy az ideiglenesen az oltási helyet és a vessző alsó részét is takarja. Ezt a védőréteget majd csak tavasszal, a fagyveszély elmúltával szabad lebontani, hogy az oltási hely ismét a felszín fölé kerüljön, és ekkor végezhetjük el az oltvány végleges visszametszését is.












