A dongó a rovarok osztályának hártyásszárnyúak rendjébe, ezen belül a fullánkosdarázs-alkatúak alrendjébe és a méhfélék családjába tartozó nem.
A dongó jellemzői és haszna
A dongó, más néven a poszméh a poszméhek nemzetségének ez az egyetlen élő neme. Neve a hangos, zümmögő-döngő repülésükre utal. Fészke legtöbbször a föld felszínén helyezkedik el. Bár fenyegetőnek tűnik külseje miatt, nem veszélyesek, erős fullánkjukat is csak ritkán használják. A dongók a legnagyobb termetű méhek közé tartoznak, vaskos és tömött testüket rendszerint tarka szőrbunda fedi.
A szájszerv alsó ajka valóságos szívókává nyúlik meg, amely sajátságos ízület segítségével még tovább előreölthető. Attól függően, hogy milyen virágokat látogatnak, módosul szívónyelvük hossza. Leghosszabb a poszméhek, tehát a dongók szívóormánya. A fullánk módosult tojócső, ami viszont már nem a peterakás szolgálatában áll, hanem a zsákmányolás és a védekezés fegyvere. Ha nincs használatban, akkor a potrohban rejtve, a fullánkkamrában fekszik, a hímek pedig fegyvertelenek.
Erdők, mezők, kertek lakója, az alföldi rónáktól a hegyvidékig. Európában és Észak-Ázsiában honos. Már kora tavasszal, március környékén megjelenik, tavasztól őszig virágport és nektárt gyűjt, így több hónapig szüksége van a virágzó méhlegelőkre. A méhekkel ellentétben alacsony hőmérsékleten, szemerkélő esőben is gyűjtöget. A hazai fajok közül jó néhány veszélyeztetett vagy fokozottan veszélyeztetett kategóriába sorolható. A dongók társasan élnek, testük zömök, erőteljes, 16-25 mm, szőrzetük dús, rövid.
A dongók igen hasznos állatok, felkeresik többek közt a paradicsom, a paprika, a tojásgyümölcs, a cukkini virágait. Hozzáférnek azok központi termőrészéhez is, így sokkal tökéletesebb beporzást végeznek, mint a méhek. Munkájuk eredményeként nagyobb, sokmagvú paradicsom, vastagabb falú, egyenletes felületű paprikatermésünk lesz - még szorgalomban is túltesznek a méheken, ami nagy dolognak számít. Egy-egy poszméh naponta mintegy kétszáz háziméh munkáját végzi el. Munkájának sikere is fölülmúlja a méhekét a megporzás sikerességét illetően. Ezért sem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy hiába tűnnek „veszélyes fenevadnak”, a légynek sem ártanak és nagyon hasznos állatok!
Terepi vizsgálattal igazolták, hogy a kémiai szúnyogirtás a beporzó rovarokat is pusztítja.
Országszerte megkezdődött az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés, ügyelni kell a növényvédelmi előírásokra.
Az Európai Unió mezőgazdasági üzemeiben 2023-ban 9,4 millió méhkaptárt tartottak nyilván, ami 16 százalékos növekedést jelent a három évvel korábbi állapothoz képest.
Egyetlen üveg méz elkészítése mögött elképesztő csapatmunka, több tízezer kilométernyi repülés és több millió virág beporzása áll.
A méhek titka az emberiség számára is példaértékű szervezettségben és a környezettel való harmóniában rejlik.
Bár a télből még egészen jól jöttek ki a magyar méhészek, a mostani aszályos időszak számukra is egyre nagyobb problémát jelent.
A klímaváltozás miatt egyre gyakrabban merül fel, hogy a magyar mezőgazdaságnak a hagyományos kultúrák helyett más növények felé kellene fordulniuk.
Nemcsak a termés mennyisége, hanem egy egész gazdálkodás jövedelmezősége múlhat azon, hogy mennyi víz marad a földeken.
Az erdők túlélésre rendezkedtek be, miközben a kiszáradt avar miatt a tűzveszély is jelentősen megnőtt.
Néhány egyszerű ápolási munkával sok zöldségféle még hosszú heteken át képes új virágokat és terméseket hozni.
Az üzenet egyszerű és jól érthető, megalapozatlansága ellenére könnyen beég az emberek fejébe.
Az Agronómiai Központ és a Téradatkezelő segítségével a PGR még hatékonyabban támogatja az adatvezérelt gazdálkodást.
