A gazdák egyre nagyobb arányban használják hazánkban is a talajépítő, úgynevezett regeneratív technikákat, mint például a talajtakarást, a talajművelés minimalizálását, vagy éppen a talajépítő növények tudatos alkalmazását, ezzel elmozdulva egy fenntarthatóbb, talajvédő mezőgazdaság irányába. Az ökológiai gazdálkodás középpontjában mindig is a talaj, annak termékenysége, egészsége és a ráépülő mezőgazdasági rendszer fenntarthatósága állt. A „regeneratív mezőgazdaság” kifejezést is Robert Rodale, az ökológiai gazdálkodás amerikai úttörője alkotta meg az 1980-as években, akinek híressé vált gondolata szerint a világot nem lehet táplálni, ha a talaj nincs táplálva. A talaj táplálására pedig többféle gyakorlat ismeretes, mint például a komposzthasználat, a változatos vetésforgó alkalmazása, vagy éppen a szakaszos legeltetés - írja közleményében az ÖMKi.

Az egyik legalapvetőbb, de sajnos sokszor elhanyagolt gyakorlat a talajélet megőrzésére vagy fokozására, az a szerves anyagok visszapótlása. Mondhatjuk, hogy ez mindennek az alfája és az ómegája. A szervesanyag-tartalom növelésével tápláljuk a talajélőlényeket, az ő élettevékenységük garantálja a tápanyagkörforgást, ezzel együtt a talajszerkezet javulását, a talaj vízbefogadó és vízmegtartó képességének növekedését, végsősoron a talajtermékenység megőrzését. Az ökológiai gazdálkodás, azzal, hogy műtrágyák helyett szerves tápanyagutánpótlást alkalmaz, nem használ kémiai gyomirtó szereket, gomba- és rovarölőket, önmagában jelentős eredményeket ér el a talajélet és a talajtermékenység megőrzésében. Ha a kémiai bolygatás minimalizálása mellett még a mechanikai művelést is tudjuk csökkenteni, a talajélet számára még jobbat teszünk. A pozitív változásokat a kutatási eredményeink is alátámasztják

- hívta fel a figyelmet a talajkímélő mezőgazdasági rendszerek, így az ökológiai gazdálkodás pozitív hatására Dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője, a Talaj Világnapja alkalmából.

Abban is megegyeznek a tapasztalatok, hogy extrém időjárási helyzetben, amikor egyszerre sok csapadék hull, vagy hosszabb, aszályos időszak okozta problémákkal kell a gazdálkodóknak szembenézni, azoknak a termelőknek a növényei vészelik át könnyebben a nehéz körülményeket, akik foglalkoznak a talajélet helyreállításával és a talaj egészségével

- tette hozzá a szakember.

A fenntartható jövő nyomában - kutatási eredmények igazolják a talajkímélő módszerek hatékonyságát

A talajkímélő módszerek ökológiai gazdálkodásban való alkalmazhatósága 2020 óta hangsúlyos szerepet kap az ÖMKi kutatásaiban: a szakemberek vizsgálják a talajművelés csökkentésének lehetőségeit, a talajtakarás módjait (takarónövények, köztes kultúrák, komposzt alkalmazásának lehetőségeit) és több regeneratív gyakorlat együttes hatását az ökológiai gazdálkodás keretei között művelt talajokra. A vizsgálatok öt éve indultak, de mivel a talaj változásai legtöbbször hosszú időt igényelnek, az első eredményekre 2025-ig kellett várni.

A művelési eljárások hatásait a kutatóintézet szakemberei gazdálkodó partnereiknél vizsgálják: az úgynevezett on-farm kutatások során valós termesztési körülmények között követik figyelemmel a talaj fizikai, kémiai, biológiai állapotának változásait, különböző művelési módokban. A kutatások jelentős része Száron, az ökológiai gazdálkodást folytató Csoroszlya Farm területén valósul meg, ahol hosszabb távú kísérleti parcellákat alakítottak ki a szakemberek. A Vértes és a Gerecse határán fekvő gazdaság enyhén délnyugati kitettségű területére semleges kémhatású, homokos, vályogos lejtőhordalék talaj jellemző.

A talajnedvességet a kísérletben a 2024. évi vegetációs időszak különböző időpontjaiban, parcellánként 8-10 méréssel végezték a kutatók, a lazítással és a szántással művelt parcellapárokon. Minden mérési időpontban alacsonyabb talajnedvesség mutatkozott a szántott parcellában, annak ellenére, hogy a domborzat pont az ellenkezőjét indokolná (a szántott parcella van a lejtő aljában). Különösen erős a különbség a lazítással művelt parcellákhoz képest októberben, a szántás utáni mérési időpontban, a talaj felső 10-40 cm-es mélységében. A gyakran aszállyal sújtott területen jelentős az akár 10%-os nedvességtartalom eltérés a szántott és a forgatás nélküli művelés között. Fontos megjegyezni, hogy a kísérletben a talajművelés módján kívül minden más agronómiai művelet azonos volt.

Ugyanezeken a területeken, a nedvesség mellett, a talaj hőmérsékletét is rendszeresen mérték a kutatók talajszondák segítségével: a szenzorok 10 centiméterenként helyezkedtek el, összesen 90 cm mélységig. A szántott parcellában rendre magasabb hőmérséklet értékeket mértek. A talajfelszínhez közel (0-10 cm) a legmelegebb napokon akár 5 fok hőmérséklet különbség is kialakult a szántott és a csak lazítással művelt parcellák között. Ez a különbség – a talajnedvességbeli eltéréssel együtt – meghatározó lehet a mezőgazdasági növények túlélése, hozama tekintetében.

Kevesebb bolygatás, több élet: így reagál a mikrobiológiai aktivitás a kíméletes talajművelésre

A talaj mikrobiológiai aktivitása kulcsszerepet játszik a talaj termékenységének fenntartásában, mert a mikroorganizmusok végzik a szerves anyagok lebontását, biztosítják a tápanyagok körforgalmát, és közvetlenül befolyásolják a növények számára felvehető tápanyagok mennyiségét. A magas mikrobiális aktivitás általában egészséges, jó szerkezetű, biológiailag aktív talajt jelez. A talaj hőmérsékletének és nedvességtartalmának mérése mellett ezért laboratóriumi vizsgálatokat végeztek a kutatók a mikrobiológiai aktivitás meghatározására. A több különböző indikátor közül a Béta-glükozidáz enzimaktivitás mutatott elsőként eredményt. Ez az enzim felelős a cellulóz és más növényi eredetű szénvegyületek lebontásának utolsó lépéséért, vagyis a glükóz felszabadításáért. Mivel ez az enzim közvetlenül kapcsolódik a szénlebontás intenzitásához, a talaj szervesanyag-minőségének, szénkörforgásának és mikrobiális aktivitásának egyik legérzékenyebb indikátora. 

A különböző fekvésű, és eltérő kezelésű szári parcellákban több időpontban elvégzett laborvizsgálatok azt mutatják, hogy mind a rendszeresen szántott (2A, 5A), mind a forgatás nélküli művelésre a közelmúltban átállított parcellákban (5B) az enzimaktivitás szezonálisan erősen változik, alapvetően a környezeti tényezők szabályozzák. Ezzel szemben a mérések kezdete előtt már három éve szántás nélkül művelt 3C jelű parcellában a környezeti változóktól szinte függetlenül stabil az enzimaktivitás értéke, sőt, az eltelt idővel enyhén emelkedő tendenciát mutat. Statisztikai elemzés is megerősítette, hogy a Béta-glükozidáz enzim aktivitását elsősorban az utolsó szántás óta eltelt idő (ami a talaj mechanikai bolygatás nélküli állapotának hosszát jelenti) határozza meg, míg a környezeti tényezők másodlagosak.