2021. április 22. csütörtök Csilla, Noémi

Hírek - Növény

Ettől leesik az állad: öt dolog, amit eddig biztosan nem tudtál a fenyőfáról

Nem sültbolond, aki étrendjébe iktatja a karácsonyfát, ő ugyanis tudja, hogy akárcsak a sertés az orra hegyétől a farka végéig, úgy a fenyőfa is a kérgétől a tűlevele hegyéig ehető falatokkal örvendeztet meg minet. Persze nem mindegy, melyik része fogyasztható, és az sem, miként kell azokat elkészíteni.
 
 

A fenyőfa részei közül a konyhában leggyakrabban a fenyőmaggal találkozhatunk - írja az Index. Ezek az apró, olajos magvak igen gazdagok A-vitaminban, káliumban, kalciumban és magnéziumban, nem beszélve antioxidáns tartalmukról. Íze kicsit édeskés, valahol a dió és mandula között van, és akárcsak társai, ez is akkor adja ki igazán az aromáit, ha forró serpenyőben 1-2 percig pirítjuk. Noha a piacokon és a boltokban kínai és koreai fajtákat is találhatunk, érdemesebb az olasz mandulafenyő vajas ízű, hosszúkás magjait választani. Ugyan nem olcsó, de nem is kell belőle sok akár saláták, halak vagy húsok ízesítéséről, díszítéséről beszélünk, akár a világszerte ismert, zöld pesztóról vagy a másik olasz ínyencségről, a torta della nonna-ról (toszkán vaníliás-citromos-fenyőmagos tortácska).

Sózzon fenyővel!

Kevésbé ismert, de az egyik legegyszerűbb, kézenfekvő módja, hogy fenyőízt csempésszünk az ételeinkbe, a fenyősó. Ezt bárki elkészítheti otthon, ha tavasszal a zsenge fenyőhajtásokat lecsipkedjük az ágak végéről, majd egy alapos mosás és kíméletes szárítás után tiszta sóba keverjük. Még jobb hatás érhető el, ha a világoszöld, puha leveleket egy éles késsel felaprítjuk. Amint a japánok cseresznyefa virágszirmokkal kevert sója, úgy a fenyős verzió is kiváló halak ízesítéséhez, de a sült szárnyasokhoz is jó választás.

Ha már a hajtások tavaszi „betakarításánál” tartunk, érdemes belőlük fenyőtű vizet vagy fenyőrügy szörpöt készíteni. Előbbihez a megmosott friss hajtásokat felaprítjuk, majd egy napig tisztított vízben áztatjuk. Másnap citrommal, esetleg kevés cukorral ízesítve már ihatjuk is. Ha hosszabban akarjuk megőrizni ezt az ízélményt, készítsünk szörpöt. Ezt lehet úgy is, hogy a tiszta rügyeket kétszer annyi vízzel, fele annyi cukorral és pár citrom levével főni tesszük, majd amikor összeesett leszűrjük tiszta üvegekbe és dunsztba tesszük. Másik módszer, ha a rügyeket cukorral egymásra rétegezzük alaposan lenyomva, és két napig állni hagyjuk, majd tiszta vízzel kicsit összefőzzük, végül leszűrve dunsztoljuk. Ha a főzés után a megmaradt cukros fenyőrügyeket leturmixoljuk, fenyődzsemet kapunk belőle, amit dunsztolva elrakva hosszabban megőrizhetjük az bódító fenyőízt.

A fenyődzsemhez hasonlóan édes és sűrű csemege a fenyőméz. Kétféle is létezik belőle. Egyik elkészítését hagyjuk csak a méhekre! A szorgos apró állatok a fenyőerdőben a levéltetveknek köszönhető mézharmatot gyűjtik a kaptárba. Az így nyert méz rendkívül gazdag ásványi anyagokban, sok foszfort és mangánt tartalmaznak. Kész gyógyír a köhögésre, légúti és húgyúti gyulladásokra. A másik verzió, ha mi teszünk leforrázott és megszárított fenyőtű leveleket a mézbe és hagyjuk, hogy aromáját átadja a kb. egy hónap alatt a méznek.

Amit megint csak nem tudunk otthon kivitelezni, de a fenyőnek köszönhetünk, az a fenyőliszt. Ezt a fa törzsén lévő kéreg második rétegéből nyerik ki, és remek, alacsony kalóriatartalmú és gluténmentes alapanyag, ami ráadásul gazdag rostban, vitaminban és ásványi anyagban.

Lekvár tobozokból

Igazi kedvenc viszont, amit a fenyőfáknak köszönhetünk, a fenyőtoboz „lekvár”. Ezt ismerték eleink Erdélyben is, de valódi hazája Grúzia. Ott még a fa gyantájából is készítettek egyfajta mályvacukrot, amit rágógumi-szerűen fogyasztottak. A „lekvár” viszont a májusi, 2-3 centiméteres puha tobozokból készül úgy, hogy alaposan megmossák őket, majd cukros vízben főzik 15-20 percig. Amikor lehűlt újra felforralják. Mindezt addig ismételik, amíg sűrű, sötét, karamellizálódott lekvárt nem kapnak, ami aztán dunsztolva hosszú hónapokig is eltartható. Ha nem akarjuk a forralgatással pazarolni az időnket, akkor egyszerűen, cukorszirupban eltéve a zsenge tobozokat, megőrizhetjük azok egyszerre fanyar és édeskés ízét, amiben még némi erdei gyümölcsös ízárnyalatok is felfedezhetők. Nem csoda, hogy a csúcsgasztronómia is előszeretettel használja, elsősorban vadételek díszítésére.

Füstöljön fenyőfával!

De mi legyen a karácsonyfa azon részeivel, amit végül nem eszünk meg? Mi sem egyszerűbb: égessük, füstöljük! Sokan úgy tartják, hogy a fenyő alkalmatlan az ételek füstölésére magas gyanta tartalma miatt. Ha viszont kéregtelenített változatot használunk és betartjuk, hogy az égés a 400 °C körül marad, akkor a magasabb lignin tartalom sem fog kellemetlen ízeket okozni az ételben a füstölés végeztével. Még jobb erre a hosszú fenyőtű (pl. fekete fenyő), amit akár a lakótelepi konyhában is kipróbálhatunk, ha van egy lefedhető, öntöttvas serpenyőnk vagy fazekunk és egy belehelyezhető rácsunk. Az edény aljára tegyünk pár marék whiskyben áztatott fenyőtűt, és közepes lángon hevítsük füstölésig. Ezután mehet rá a rács, majd arra a bepácolt, füstölni kívánt hús (lazac vagy kacsamell), amit a bőrös felén előzőleg megpirítottunk. Gyorsan tegyük rá a fedőt, csökkentsük a hőfokot, majd kb. 15 percig hagyjuk a húst a füstben. Ha ügyesen készítjük, akkor a lakás sem ég le, és a karácsonyi illat is megsokszorozódik a tálaláskor.

Címlapkép: Getty Images

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA
    Agrárszektor hírlevél
    Ne maradjon le a friss hírekről!
    Iratkozzon fel hírlevelünkre
    és járjon mindenki előtt.
    Mind a négyet bepipálom
    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu